Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2016.09.09.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 991. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2016.09.09. Magazin

Nincs határozott jó, vagy határozott rossz, csak kemény ára mindennek

Erdõvidékiek, akik nem itthon élnek, de akik tudására, tapasztalataira, kapcsolataira bármikor számíthatunk, akik szakmájuk, tanulmányaik miatt más vidéket választottak, akik eredményeire, megvalósításaira mindig büszkék lehetünk. Sok erdõvidéki származású, tehetséges fiatal útját követjük érdeklõdéssel, sokukra büszkén tekintve, hiszen ismerjük õket, talán együtt jártunk iskolába, vagy közös élményeink is vannak, és innen indulva is tudtak sikeresek lenni, olyan utat bejárva, melyre sokan csodálattal tekintünk. A baróti származású, Bukarestben élõ Téglás István színész az egyike ezeknek a személyeknek. Õt kérdeztük útjáról, eredményeirõl, az ezekkel járó nehézségekrõl.

- A Bukaresti Nemzeti Színháznál dolgozol. Milyen út vezet idáig?
- Kereken egy éve dolgozom itt, azelõtt szerzõdésem volt a bukaresti Odeon Színháznál egy évig. Csak azért hangsúlyozom ezt, mert hozzátartozik ahhoz a hosszú és talán nem kevésbé zûrös úthoz, amely idáig vezetett. Bukarestbe most õsszel lesz tíz éve, hogy érkeztem, semmilyen tervem nem volt, szabadulni akartam azoktól a helyektõl amelyek, akkor, huszonévesként úgy éreztem, hogy mûvészként és emberként gátolnak a saját magam megtalálásában. Szerencsem volt egy nagyon fontos találkozással, Vava ªtefãnescu koreográfusnõ személyében, aki rávett, hogy költözzek egy idõre Bukarestbe. Akkoriban úgy tûnt, hogy innen több lehetõség nyílik majd kiutazni a nagyvilágba és ott próbálni szerencsét. Kezdetben egy szerény szobát béreltem egy manzárdlakásban, az Erdély nevezetû utcában, és vártam, hogy anyu küldje havonta a lakbért. Egyértelmû volt, hogy minden színészi tanulmányom Bukarestbe érkezésemkor elúszott, hisz magyar, román nyelvet helytelenül és akcentussal beszélõ színészre senkinek nem volt szüksége. Maradt a mozgás és a kortárstánc világa, de ez sem volt egyszerû. Aránylag két év telt el folyamatos zûrzavarban, miközben kétségbeesetten kerestem a lehetõségeket, megismerkedni, megismerni, elfogadni, beilleszkedni, lehetõleg önmagam meghazudtolása nélkül. Néhány sikertelen produkció után sikerült részt vennem pár kortárstánc elõadásban, amelyek által lehetõségem nyílt kiutazni a nagyvilágba, Kína fõvárosában Beijingben képviseltük a romániai modern kultúrát az Olimpiai Játékok alatt, Berlinben pedig a Kulturális Intézmény által szervezett fesztiválon a romániai kortárstánc világát. Ebben az idõszakban született talán a hozzám legközelebb álló egyéni elõadásom Andreea Novac koreográfus rendezésében a "Dance a playful body", amely által beválogattak két külföldi produkcióba, a New York-i "Poonarc" nevezetû, több nemzetiségû mûvészek elõadásába, és a svájci Zürich városban rendezett "Travellers" produkciójába. Mindezek ellenére nagyon egyedül éreztem magam, és több kinti hosszú hónap után honvágyam támadt. Úgy döntöttem, hogy hazautazom, és itt próbálom meg még egyszer a szerencsémet. Bukarestben távollétem alatt lassan elfeledték nevem, így ismét a legelejérõl kellett kezdenem. Közben világossá vált számomra, hogy a kortárstánc itteni silány világa nem lesz jó biztosíték a jövõben, de eszembe jutott, hogy én színész is vagyok. Eszem ágában sem állt visszakérezkedni a vidéki helyekre, nekiálltam az akcentusom helyrehozásához, és kerestem a szerény lehetõségeket Bukarest színpadain. És jöttek. Eleinte szöveg nélküli szerepek, pár mondatos figurák, sokan azzal vádoltak, hogy inkább táncolok, mint játszom. Nyeltem a kritikákat, szenvedtem titokban, aztán vakszerencsém volt, hogy beválogattak egy nagyobb produkcióba az Odeon Színházban. Fõszerep, szinte semmi szöveg nélkül, négy órás elõadás. Sokan azt hajtogatták, hogy az évad revelációja vagyok, mások meg, hogy "megint tancol", és "a kevés szöveget is borzalmasan mondja". Az Odeon Színház igazgatónõje szerzõdtetni akart, nemet mondtam, mert múltam arra késztetett, hogy szabadúszóként folytassam. Több év telt el így, játszottam mindenhol, nemcsak színházban, a táncot sem feledtem el teljesen, de közben fájtak a csontjaim, baleseteim voltak elõadások közben. A román nyelvet lassan magamévá tettem, megszûntek a rossznyelvû vádaskodások, kezdtek számbavenni és lassan úgy tûnt, hogy számítok. Majdnem három évvel ezelõtt több produkcióban szerepeltem vendégszínészként a Nemzeti Színházban, mikor jött a hír, hogy szándékukban áll leszerzõdtetni. Megijedtem, kapkodásomban igent mondtam az Odeon Színház igazgatónõje megújított ajánlatának, csakhogy szabaduljak a Nemzeti vasfogaiból. Pár hónap sem telt el, és beteljesült az, amire egyáltalán nem vártam: leszerzõdött színészként egyes helyeken annyira korlátolt helyzetben vagy, mint majdnem a kommunizmus idején. Évad végén felkerestem az igazgatói irodát és közöltem, hogy nem kívánom megújítani a szerzõdésem. A Nemzetiben eközben már hét-nyolc elõadásban szerepeltem, az igazgató minden közös elõadásunk végén megkérdezte: meggondoltam-e magam. Ezúttal azt válaszoltam, igen. Az elmúlt években a Nemzeti Színház nyitottá vált a fiatalokkal szemben, a néhány új alkalmazott mellett rengeteg vendégszereplõt fogadott be, és szervez olyan produkciókat is, ahol fiatal, szabadúszó színészek, rendezõk magánszínházi elõadását viszi a nézõk elé. Én pedig folytathatom az utam tovább és játszom ott, ahova épp hívnak és ahol úgy érzem, hogy helyem van.

- Miért lettél színész?
- Színész talán azért lettem, ezt valószínûleg már többször is mondtam, mert ez volt az egyedüli lehetõség, hogy tisztább és erõsebb kapcsolatban maradjak önmagammal és a lelkemmel.

- Gyerekkorod óta jelen van életedben a torna és tánc. Ez alkati adottság érdeme, vagy elhatározás kérdése?
- Konzervatív típusú vagyok és úgy gondolom még mindig, hogy bizonyos dolgokra születni kell. Ez viszont nem érdeme senkinek, sem nekem, sem másnak. Persze késõbb rengeteg múlik az elhatározáson is, de talán a legfontosabb az a pillanat, amikor döntés elõtt állsz és választanod kell: feladsz mindent, vagy nem? Nincs határozott jó, sem határozott rossz, csak kemény ára mindennek, de jó legalább tudni, hogy mit akarsz.

- Mennyire van most összhangban életedben a két tevékenység (tánc és színészet)?
- Jelen pillanatban a tánc magában mint mûfaj, hátraszorult a repertóriumban, de ugyanakkor még mindig az vagyok, aki voltam, és nem is tudnék ezen változtatni, bármilyen mûfajról legyen szó, testem épp úgy van jelen, mint a lelkem.

- Mennyire van nehéz dolga annak, aki elismert színész szeretne lenni magyarként a Bukaresti Nemzeti Színházban?
- Az én fejemben még az sem fordult meg valaha, hogy színész legyek a bukaresti Nemzeti Színházban, viszont bárkinek jut eszébe is ebbe belevágni tudatosan, azt garantálom, hogy nem lesz könnyû dolga. Az én szerencsém az volt, hogy öntudatlanul mûködtem.

- Az eddig elért eredményeid, sikereid közül, melyek a legfontosabbak számodra?

- Az eredmények és a sikerek csak addig fontosak, ameddig segítenek tovább menni, mihelyt találtál új helyzeteket, más céljaid valósulnak meg.

- Ki, kik befolyásolták döntésed (voltak hatással rád), hogy erre a pályára lépj?
- Minden egyes személy, aki valaha befolyásolt jól vagy rosszul, segített döntéseim meghozásában. A pályám elkezdése elõtt viszont fontos volt Kékesi Lujza tanárnõm biztatása és néma szeretete, Dimény Olgi néni dorgálása és szeretetteljes tekintete, és nem utolsó sorban Hoffmann Edó mély megértése és szeretete az iránt, aki vagyok.

- Jelenleg milyen darabban játszol?
- Jelenleg játszom pár Shakespeare darabban , de Gogol Revizorában is, és persze rengeteg kortárs román- és idegen nyelvû szerzõk darabjában. Legutóbbi bemutatóm egy broadway-i musical alapján készült punk rock koncert típusú elõadás volt, amely alkalmat adott kipróbálni egy új mûfajt és ugyanakkor próbára tenni eddig egyáltalán nem használt zenei tudásom.

Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 991. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.