Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2016.04.15.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 970. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2016.04.15. Magazin

Ezeket a régi jó dolgokat nem szabad elhagyni!

Közöttünk élnek, ismert vagy kevésbé ismert személyek, csoportok, akik nem rendkívüli cselekedeteikkel, hanem kitartó munkájukkal, tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Egyre többen ébrednek rá arra, hogy mennyi hasznos tudás, tapasztalat volt a régi emberek birtokában, amit érdemes volna tovább örökíteni. A szövés is egyik ilyen kincs, mely régen nem számított rendkívüli dolognak, ma azonban egyre kevesebben ûzik.  A baróti Benkõ Évike néni nyugdíjas korában kezdett el szõni, és õ is ezt vallja, hogy ez egy olyan érték, amit nem lehet hagyni elveszni.

- Hogy szerette meg a szövést?
- Nagyon rég megszerettem, alig voltam öt-hat éves, amikor Kóboron laktunk, és ott az volt a szokás, hogy az asszonyok minden este összeültek, akkor nem volt tévé, rádió, fonó volt, oda jártak. Az iskolában egy hatalmas terem volt, ott gyûltek össze, és ott adták az orsót elõször a kezembe, tanítottak kendert fonni. Felnõttünk, fiatalon nem foglalkoztunk, de édesanyám és anyósom is szõtt nagyon sokat, és szép dolgokat. Akkor mindig úgy kívántam, mondtam, tessék egy kicsit kiszállni, hogy én is csináljam. Elhatároztam, hogy mikor nyugdíjba megyek, – mert olyan munkahelyem volt, hogy nem lehetett ilyesmivel foglalkozni, nem lett volna idõm rá – akkor fogok szõni. Ezt a szövõszéket egy öreg nénitõl kaptam, õ mondta, hogy ha szõni akarok, fogjam, és hozzam el, mert õ már nem szõ, mert már öreg.

- A felvetéssel kezdõdik a munka, ami nem egyszerû mûvelet.
- Nem, nekem még mindig kell segítsenek. Egyszer megvetik a fonalat, az bonyodalmas, én nagyon lassan csinálom, de most már tudom. Amíg feltekerjük addig hárman-négyen dolgozunk. Árpi bácsi szokta feltekerni, mert azt szorosan kell, hogy a fonal ne legyen olyan latyika, mert akkor nem lesz jó a szövés. Egy engedi elõl, és van egy megosztó, abba belerakjuk, egy tartja, a másik engedi, lassan feltekeredik, és mikor fent van, akkor kezdjük befûzni. Elõször a nyüstbe, azután a bordába.


- Mindennek másképp vetnek?
- A felvetés mindig egyforma, hanem fonaltól, és attól függ, hogy milyen mintát akarunk. Ami most fel van vetve egyszerû, kétnyüstös darab, ez egy szimpla szövés, de ha mintásan akarja az ember, akkor már négy nyüst kell ahhoz, az sokkal komplikáltabb, de szép. Olyan szép a szõnyeg, mikor fenyõágasan jön ki a minta például. Én most azért nem dolgozok négy nyüsttel, mert az egyik lábam nem mûködik jól, de meg tudnám csinálni, csak félek erõltetni. Egy középajtai néni tanított engem, mert édesanyám, anyósom elhaltak, és ez a néni a hetvenes években díjakat nyert, szép dolgokat szõtt, Kósa Rózsika néni.

- Milyen darabokat készített Évike néni?
- Kezdetben csak kimondottan szõnyeget készítettem, rongyszõnyeget, aztán mikor az elsõ darab gyapjú szõnyeget megcsináltam, akkor jöttem rá, hogy az sokkal szebb, de azért szép a rongyszõnyeg is, és egészségesebb is, a perzsa megtelik porral, nehéz kiporolni, de ezt felkapja az ember, egykettõre megmossa, vagy bedobja a gépbe, és egészségesebb, tiszta, és felhasználja az ember a régi darabokat.

- Az anyagokat, cérnákat hogy tetszik beszerezni?
- Mikor kezdtem szõni, a szentgyörgyi cérnagyárba nagyon jó minõségû fonalat készítettek, aztán mikor az megszûnt, akkor Udvarhelyrõl vettem a fonalat. Voltak olyan öreg nénik, akik meghaltak, a leányaik már nem szõnek, és értesítenek engem, tudják, hogy szövök, hogy kell-e fonal? Olyan hely is volt Bölönben, hogy egy egész zsák fonalat tettek elõmbe, hogy válogassak. A régi fonalak jobbak, mint a mostaniak, a mostaniba mûszálat tesznek.

- Az anyagokat a rongyszõnyegnek honnan szerzi be?
- A család rongyát felszövöm, de turkálókból is szoktam venni, mikor valami szín érdekel, és itthon nincs, mert külön válogatom, a kék, a fehér, a sárga, a rózsaszín, a piros, minden színt külön válogatok ládákba, dobozokba, ha nincs az a szín, amit keresek, elmegyek, és válogatok a turkálókba, amíg kapok. Vannak elképzeléseim, több mindent szeretnék, de már öreg vagyok, mikor hetvenet elhagyja az ember, nem lehet tudni, hogy mikor jön a vég, de addig, amíg élek, és bírom magam, addig csinálom, nem szeretek tétlen ülni.

- Jó lenne valakit megtanítani...
- Hát lenne akit, szeretnék is a gyermekek megtanulni, csak nincsenek itthon, az a baj, s mikor a nyári vakációban itthon vannak, akkor egymást lökdösik félre, hogy mindegyik szõjön kicsit. Még a fiú unokám is beleült a szövõszékbe, és szûtte is a rongyszõnyeget. Van két kislány, és a leányom, lehet, hogy õ meg fogja tanulni, nagyon szeretném ezt valakinek átadni, mert ezt nem szabad elhagyni, ezeket a régi jó dolgokat, az ember mikor a régibõl újat csinál, és látja, hogy milyen jól néz ki! És értéktelen dologból hasznosat csinál.

- Hol ismerik Évike néninek a munkáit?
- Egyszer meghívtak kézmûves vásárba Szentgyörgyre, és voltam Baróton is. Magyarországon ismerik a legtöbb munkámat, a leányom elvitte a szõnyegeket, feltette az internetre, és szólnak, hogy melyik darab kell. A szõtteseimet mind elhorták, régebb sajnos még képet sem csináltam róluk, csak látom, mikor eljárok ide-oda, hogy ez is az én kezem munkája, az is, hát ez jólesõ érzés. Most már készítek fotót is.

- Milyen különlegesebb darabokat készített?
- A négy nyüstösök elég nehezek, mindig vigyázni kell a mintára, csináltam egy végh szõttest, aminek ha nem jól teszi az ember a lábítóra, - ez olyan, mint a pedál - akkor más minta jön ki, akkor összezavarodik a minta. De semmi sem nehéz tulajdonképpen, csak meg kell szokni.

- A hagyományos mintákat tetszik követni?
- Igen, amit megtanultam. Mikor fûzzük be, akkor már úgy kell feltenni, amilyen mintát akarunk, olyan nagyon nehéz dolgot nem készítettem, szedetteseket nem csináltam, amilyeneket a rákosiak vagy a csíkiak csinálnak, de egyebet megcsinálok akármit.

- Milyen darabokat készített?
- Abroszokat szõttem, törülközõket, edénytörlõket, szõnyeget gyapjút is, meg rongyot is.

- Mennyire értékeli környezete a munkáját?
- Értékelik, habár itt ezen a vidéken nem annyira. Igaz, hogy most egy hófehér rongyszõnyeget rendeltek, és idevaló baróti rendelte. Itt adtam el szõnyeget is, meg szõttest is a vásárban, és jönnek az asszonyok, gyönyörködnek, csak mindenki drágállja, mert el sem tudják képzelni, hogy mennyi munka van ezzel. A rongyok felvágása hosszabb idõt vesz igénybe, amíg gomolyába kerül, és a fonal beszerzés is. Most ha ezek az öreg nénik, akiknek a gyerekeitõl én vásárolok, elhalnak, akkor nem lesz csak újfajta anyag, és én nem szeretem a mûszálas anyagot, nehéz lesz majd beszerezni jó anyagot, de majd Magyarországról beszerzem, mert ott még mindig lehet természetes anyagot kapni.

- Egy átlagos méretû rongyszõnyeg mennyi idõ alatt készül el?
- Ha benneülök a gépben, és nem kelek fel csak megengedni, tekerni az anyagot, akkor egy óra alatt egy jó fél métret szövök. Nem vesz sok idõt igénybe, csak nekem a kertek megmûvelése is elvesz az idõmbõl, ezért télen haladok.

- Most mivel dolgozik?
- Egy szõnyeggel, saját szükségletre, fehéres ágyterítõnk van, és azt mondtam, hogy a piros szõnyeget kidobom onnan, és szövök egy másikat, egyszerû színnel. Újságban, lapokban mindig a szõnyegeken jár a szemem, vagy ha tévében látok egy-egy szõnyeget, mindig bekattan, hogy ezt meg kéne csinálnom. Hoztak a gyermekeim Lakáskultúrát, abban is nagyon sok minta van, és sok minden a színek alakításáról, összerakásáról, de van nekem saját elképzelésem is.

Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 970. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.