Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.11.06.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 948. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.11.06. Magazin

Dani bácsi történetei: Két jó ló mindent megér

Tisztelt olvasók, szíves engedelmükkel, még egy cikket írok az erdõlõ emberekrõl, ugyanis itt Erdõvidéken, valamikor, elég sok embernek volt köze az erdei munkálatokhoz, oda tartoztak a kisebb kitermelések, amikor a falusi gazdák, kiváltott cédulával, hozhattak fát bizonyos erdõrészekbõl. Ki is használták a gazdák ezt a lehetõséget, s mihelyt lehetett, azonnal ki is váltották a bárcát, ahogy akkoriban még mondták a cédula nevét. Aztán, a kijelölt napon indultak az erdõlõ hely felé, mert ki-ki szerette volna elsõnek kiválasztani a legjobb fákat.
Most derült ki, hogy kinek milyen lovai vannak. Csapták a lovakat, vágtatott mindenki, mert mindenki elsõnek szeretett volna odaérni. Pedig az erdõrész nem volt olyan közel, tehát kellett sietni, ha valaki elsõ akart lenni. De bizony Dani bácsinak voltak a legjobb lovai. Az egyiket szólította Szárcsának a másikat pedig Szellõnek. Nem kell mondanom, hogy Õ ért oda leghamarabb, ugyanis az Õ két lova be volt tanítva erdõlésre, tudták, hogyan kell kikerülni a bokros részeket, honcsokokat, amik, esetleg, felboríthatnák a szekeret. De szerencsére, nem történt semmi baj, s érkezési sorrendben lefoglalták, majd kezdték vágni a fákat. Tudtom szerint ezekkel az alkalmakkal csak a lábán száraz, vagy kiöregedett fákat szabadott kivágni, esetleg a szél által levert száraz bükkfaágakat összegyûjteni, mert az már erdõtisztításnak számított.
Az erdõlõ emberek vitték a fát a megrendelés helyére, mert akkoriban a tüzelõfa beszerzése nem volt könnyû, manapság sem, de az emberek próbáltak könnyíteni a feladatokon.
Az egyik ember vitte Udvarhelyre a fát eladni. Igaz, meg volt azelõtt egyezve a vevõvel, de a favivõ ember egy cseppet gyanakodott a vevõ személyét illetõen, mert az a megegyezéskor elég foghegyrõl beszélt vele. Gondolta, kicsiben megfigurázza a farendelõ uraságot. Mondta is neki, hogy uraságod csak egy hét múlva fogja megkapni a megígért fát, mert a székely embernek a beszéd a fontos, a székely beszéd, azon felül a székely ember nemigen ért meg más szót. Kegyelmed pedig a múltkor elég lekezelõen, sõt gúnyos hangnemben beszélt velem, hogy hozza maga is, de hamar, mert nincs tüzelõfa. Nahát, egy hét múlva hozom magának is.
Az úriember örvendett, hogy a székellyel szép csendesen, helyrejött a szó, s rájött, hogy a székellyel megtisztelõ hangnemben kell beszélni.
Térjünk vissza Dani bácsira, aki régi, jó erdõlõ ember hírében állt már régóta. Az Õ lovai voltak az elsõk a versenyen. Azonban Dani bácsi gondolta, eladja a jó két lovát, mert egy kicsit már megunta õket. Õ sem tudta, miért, csak egyszerûen gondolta, hátha nyer rajtuk egy kis pénzt. A szomszéd faluba vitték a két lovat. Az új gazda nagyon meg volt elégedve a lovakkal, csak egy cseppet érezte, hogy neki nem fogadnak szót úgy, ahogy kellene. De menni kellett tovább, mert fuvarozásból kellett megélni, s akkor lónak, gazdának nem volt pihenése. Egy alkalommal Dani bácsi a fiával arrafelé járt, ahol az eladott lovaik meg voltak állítva, megrakott szekérrel, egy fogadónál, valahol Parajd környékén. A volt gazda csak annyit mondott a vastag hangjával, hogy: Szárcsa, Szellõ, neki. S öt év után a lovak a régi gazdájuk hangját egybõl megismerték, nekirugaszkodtak, s indultak volna, de a megállító szóra csak visszanéztek volt gazdájukra, akitõl tartottak, de akit tiszteltek is. Higgyék el, ez igaz történet, tisztelt olvasók.

Egyed Béla




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 948. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.