Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.09.18.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 941. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.09.18. Magazin

Katonasági történetek: Iskola után katonáéknál

Ott hagytam el, hogy az iskola elvégzése után visszamentünk, ki-ki a saját alakulatához, ahol mostantól be kellett bizonyítsa, hogy az állam nem hiába költött pénzt a kiképzésére. Legelsõ volt a jelentkezés az akkori Ütegvezetõnél, aki lehetett fõhadnagyi vagy kapitányi rangban, általában volt még egy segédje, aki rangban lehetett egyforma a vezetõvel, de funkcióban alá volt rendelve neki.
Nahát, a jelentkezés jól sikerült, mert legelsõbben vezérelvtársunk a vizsga eredményemet kérdezte, de már a fülébe jutott a bukaresti tisztek jóvoltából, hogy az, a románt törve beszélõ magyar gyerek túl tett a többieken, még a tábornok is megdicsérte. De neki nem sokat jelentett a magasról jövõ dicséret, mert azt mondja, hogy itt a gyakorlatban kell bizonyítani a tudást. Szerencsére, a bizonyítással nem volt probléma. Aztán a többi, hasonszõrû kollégával, akik a szomszéd alakulatoknál voltak, jól megértettük egymást és jól kollaboráltunk, ami a kölcsönös megsegítést illeti. Szeretnék a kedves olvasókkal megosztani egy pár érdekes történetet abból az idõbõl.
Láthatta mindenki, hogy a magyar katonabajtársak jobban pártfogásba vannak véve, mint a többi, fõleg ami a ruházatot illeti. De jutott a többinek is, panaszra nem volt ok. Ment minden békésen a saját medrében. Akkor már jól az õszben jártunk, tehát szeptember vége vagy október eleje lehetett. A katonasági épületekkel szemben volt a kollektívnek jó pár tízhektáros dinnyeföldje, tele jó nagy érett dinnyékkel. Kiterveztük egyik estére, amelyiken az álomszuszék öreg kolonel lesz a szolgálatos az ezrednél, hogy elruccanunk dinnyéért, mert nagyon kívánta mindenki, már alig tudtuk tartóztatni magunk, hogy fényes nappal nehogy kirohanjunk dinnyét lopni. Megbeszéltük a szantinellával, aki a fõkapunál teljesített szolgálatot, este kilenctõl éjfélig, hogy megfelelõ részesedés mellett, egy kis idõre tegyen úgy, mintha süket és vak volna, s mi azalatt kiosonunk a kapun, s az úton túl már fenn voltunk a dinnyeföldön. Nem tudjuk, vajon volt-e csõsz, akinek feladata a termés õrzése lett volna, de mi akkor nem láttunk senkit. A zsákokat, s utazótáskákat egykettõre tele raktuk, ugyanis nappal addig néztük sóvárogva a sok szép dinnyét, hogy behunyt szemmel is megtaláltuk volna akármelyiket. Az egyik bakatársnak volt egy kis elemlámpája, s közbe-közbe azzal világított, hogy nehogy rossz irányba terelõdjünk. Aztán a gazdag zsákmánnyal vissza a kaszárnyába. A szantinella elvonult a kerítés mellett arrébb, s látszólag nem is szerzett tudomást rólunk. Ez persze azért volt így kitervezve, hogyha valamelyik résztvevõ ellocsogja a dolgot, kezdik bezgetni az ügyet, legalább õt ne vegyék hibásnak.Szerencsére mindenkinek be volt dugva a szája jó, zamatos dinnyével, eszébe sem jutott volna senkinek, hogy árulkodjon. Az akcióban részt nem vevõ kollégák meg voltak kínálva, s amelyik nem akart enni, azt egy csepp erõszak alkalmazásával megtömtük dinnyével, tehát árulás kizárt. Nekiesett a társaság a jóféle dinnyéknek, s amíg benne tartott, addig félbe sem hagytuk. Éjfélkor megjött a szantinella is, s jó kedvvel és étvággyal vett részt a patyolat akcióban. Gyûlt a dinnyehéj, de mit is kezdjünk vele? Közben a WC-nél sorba kellett állni, tudják miért? Sok folyadékot fogyasztott a társaság dinnye formájában, s mint tudjuk, ennek a tökfélének 98%-a víz. Közben, valamelyik nagyokos kieszelte, hogy egy dinnyét tegyünk félre, s hívjuk elõ az egyes fogattal az állatfarmról a kollégát, hogy azt a rengeteg dinnyehéjat vigye hátra a disznóknak, nehogy reggel a tisztek meglássák. Utána takarítottunk, majd nyugovóra tértünk. Így történt, higgyék el, de aki nem hiszi, járjon utána.

Egyed Béla




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 941. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.