Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.09.04.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 939. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.09.04. Magazin

Katonasági történetek: Katonaság nem uraság, de nem halt bele senki

Bizony, a katonaság azért csak valami, mert ahány falumbeli emberrel, katonaszolgálttal – vagy azzal, aki nem volt katona – találkoztam, mindig volt valami megbeszélnivaló. Az, aki volt katona, reggeltõl estig tudott volna mesélni a katonasági történetekrõl, igaz, ilyenkor nem illik rákérdezni, vajon mi igaz az elmondottakból, mert a hallgatóság nagyon tudja értékelni azokat, akik folyékonyan tudnak hazudni. Nagy tudomány az, kérem alázattal a tisztelt olvasókat.
Képzeljék el, hogy a mi jelenlétünkben egy ilyen nagy tálentumú mesélõ olyan dolgokat fon a meséibe, amirõl mindenki tudja, hogy csak a képzelet szüleményei. Mert nagy dolog, amikor az ember a semmirõl is hosszasan tud értekezni. A hallgatóság pedig nem tud mihez kezdeni az információkkal. Saját élményeimet próbálom megosztani a következõ sorokban, katonasági élmények, engedelmükkel, kicsit kiszínezve, mert a leírás így követeli, úgy, ahogy lejárt a szörnyû perióda, amely sok baka életét megkeserítette. A magyar katonák, jóformán egy helyen voltunk, esténként a rövid szabadidõ alatt, ilyent-olyant megbeszéltünk.
Lefekvésig még volt egy kis idõ. Pedig bakancsot kellett megtisztítani és utána rendesen prezentálni a vizsgálók elõtt. De a bakancspucolás nem volt éppen olyan egyszerû dolog, mert vacsora után a platón, ami egy leaszfaltozott, behatárolt területet jelentett, kellett minden alegységnek, oszlopba állva bevárni a parancsot, amikor a létszámellenõrzés után következett a készülõdés a villanyoltáshoz, de hátra volt még a bakancspucolás. De azt már minden alegység külön parancsszóra végezte. Emlékszem, az én katonabajtársaim között sokan valának, akik a román nyelvet nagyon alacsony szinten makogták, a beszélésrõl nem is szólva. S amikor a bakancspucolásnál a tizedes, vagy az õrvezetõ kiadta a parancsot hogy: faceþi bocanciul stâng, vagyis a bal lábunkon levõ bakancsot kell elõször krémmel bekenni, az egyik bajtárs a jobb lábán lévõ bakancsot kezdte krémezni. Ezt rögtön észrevette a szolgálatos káplár. Na, a rosszul reagáló katona legalább ötször meg kellett kerülje büntetésbõl a kaszárnya épületét. S akkor éjjel kezdte gyakorolni, hogy: stang az bal, drept az a jobb. Egyik-másik addig gyakorolta, hogy másnap vagy harmadnap ugyanezt a hibát megint elkövette. S akkor megint a büntetés. Kicsidenként belerázódtunk a szabályok, törvények megértésébe.
Az elején, az étkezés terén is akadtak problémáink. Reggel, felkelés után, következett az általunk smotru-nak nevezett takarítási program. Fel kellett mosni és feltörülni a dormitort, tehát a termet, ahol aludtunk, majd a folyosót, WC-t. De volt olyan eset is, amikor a pléhesek, s pántlikások nem voltak megelégedve a munkánkkal, és odaállítottak, hogy még egyszer megcsináljuk azt, amit már egyszer elvégeztünk. Volt ilyenkor morgás meg efféle, de leszereléskor az ilyen káplár és szergent lopakodva ment ki a kaszárnyából. De térjünk át az étkezésre. Reggel, amikor a fenti munkákat elvégeztük, s a napi takarítást, következett a reggeli. A szemünk már esett ki, olyan éhesek voltunk. S akkor még sorba kellett állni, s úgy bevonulni az étterembe. Bevonulás után helyet foglalt mindenki az asztalnál. Az asztalfõhöz közel foglaltak helyet a másodéves katonák. Nekik jutott a kaja húsos része, mi ettük a szimpla fuszulyka, vagy egyéb fõzelék maradékát. A katonaviselt emberek tudják, hogy igazságot mondok és írok. De akkor, mi puffuleccek, ahogy nevezték a kezdõket, nem volt kihez reklamáljunk. De értelme sem lett volna, mert a korrupció már akkor, s azelõtt is megvolt, veszélyesebb ez bármilyen gyomnövénynél.

Egyed Béla




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 939. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.