Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.07.31.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 934. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.07.31. Magazin

Katonasági történetek: Katonaság nem uraság

Ezt a régi mondást ismételgették sokszor az öregebb, katonaviselt emberek akkoriban, amikor már az én korosztályom is készült lassacskán katonának menni. Nem nagyon kívánkoztunk, de biztattak az idõsebbek, hogy ott is eltelik, s hogy ott nevelnek embert a fiatal legényekbõl, s hogy aki nem volt katona, azt a leányok semmibe sem veszik, mert aki nem jó katonának az, az életben sem tudja úgy megállni a helyét, mint a katonaviselt társa.
Aztán amikor megkaptuk a behívót, azonnal mentünk az asztaloshoz katonaládát csináltatni, mert oda olyan láda kellett, amely bírja a hányattatást, meg aztán a legszükségesebb dolgok el kellett férjenek benne, hogy a szegény reguta ne nélkülözzön semmit. Elég volt neki, hogy el kellett szakadjon az édes otthontól, esetleg a kedves babáját is otthon kellett hagynia. Bizony fújhatta a nótát, hogy: Este késõn megfújják a trombitát. Lefeküdni készülnek a katonák. Lefekszik a bús reguta, aludni nem tud. Fáj a szíve, hogy hazamenni nem tud.Magyarázták a katonaszolgáltak, hogy a katonaságnak az eleje, az úgynevezett perióda nehéz, ugyanis akkor kellett megtanulni a katonáknak a menetelést, fegyverforgatást, lõni a géppuskával, géppisztollyal és egyéb lõfegyverekkel. Viselkedni a tisztekkel szemben, szót fogadni még a legutolsó fruntásnak is, mert hanem kemény büntetést kaphatott a kiskatona. De általában, hamar beletanultunk a dolgokba, megtanultuk, hogy nem lehet ellenkezni, csak engedelmeskedni.Ahogy megérkeztünk, vagy általánosan szólva: megérkeztek ahhoz az alakulathoz, ahova be voltak osztva, a katonákat elõször is megnyírták. Legtöbbször kopaszra, de a mi idõnkben már nem volt kötelezõ a kopaszság a katonáknak sem.
Utána fürdés következett és átöltözés. Fel a katona mundért, a civil ruhát pedig becsomagoltatták egy hatalmas papírzsákba, arra rá kellett írni az otthoni címet, mert feladták a postára, és haza küldték. Attól kezdve a civil életnek befellegzett.Nem mindenki találta el a katonaruhát, ezért egymás között kellett cserélgessük, de bizony akkor se volt éppen holmi divatruha. Kacagtunk egymáson, mert volt, amelyiknek igen bõ, a másiknak igen szûk, a harmadiknak igen rövid, negyediknek igen hosszú volt a nadrág vagy a zubbony, s úgy néztünk ki, mint valami kéregetõ koldusok. Jómagam a bakancsommal jártam meg. Sikerült szereznem egy kis csúszópénzzel egy pár lábamra találó lábbelit. Azt azonban az elsõ éjjel ellopták, illetve a másodéves trombitás, aki õrséget állt a folyosón, õrizve a bakancsainkat az állványon, biztos eladta valakinek, s nekem maradt helyette egy pár, három számmal nagyobb, s az csúnyán felsértette a sarkaimat, amíg aztán megint tudtam szerezni egy rendesebb párt.
Szerencsémre elég hamar lejárt nekem a perióda, mert szükségük volt raktárnok segédre, aminek meg is feleltem, s így jobb sorsom volt, s még a barátaimon is tudtam segíteni.

Egyed Béla, gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 934. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.