Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.07.17.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 932. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.07.17. Magazin

Régi gazdák, új földesurak

Sokan emlékeznek, emlékezünk még arra az idõszakra, amikor a múlt század hatvanas éveinek elején az elvtársak igyekeztek minél elõbb lezártnak nyilvánítani, illetve befejezettnek a kollektivizálást. Mindenkit, vagyis szinte minden gazdát rá tudtak kötelezni a közösbe való beállásra. De aki mégis meg tudott szabadulni, annak a földjeit kimérték holmi terméketlen mezõrészen, elhagyatott helyen, aztán ott vagy kínlódott egy darabig, vagy már eleve belátta, hogy a hatalommal nem lehet, de nem is érdemes szembeszállni, mert még rosszabbul is járhat az ember. Felhagyta a földjeit, vagy nagy csúfságra, utólag belépett a közösbe. Kuncogtak is ilyen esetben a háta mögött azok, akik már az elején beléptek, hogy na, úgy-e, mi értelme volt dacolni a hatalom embereivel.
Jelen írásomban, egy más oldaláról szeretném megvilágítani a kollektivizálási, valamint az azt követõ idõszakot. A kisebb gazdaságokban az asszonyok otthon maradtak a kollektívben, vagy ahogy köznyelven szerepelt: a koleszban. A férfiak elmentek dolgozni nagyobb városokba, fõleg, akinek volt valami mestersége, úgymint: kõmûves, ács, kõfaragó vagy pedig egyszerûen aprómunkás, ahogyan nevezték a segédmunkásokat.Egy picit, ha közelebbrõl felemlítjük a kollektivizálás folyamatát, tudjuk, hogy milyen ígéretekkel csalták a népet, hogy minél hamarabb az egész falu álljon be, mert ott olyan nagy lesz az osztalék, kinek- kinek a bevitt földje és a ledolgozott munkanormái után, hogy magángazdaként annak csak a töredékét tudná ki-ki megvalósítani. Persze, rövid idõ kellett csak, hogy bebizonyosodjon, az elõbbi ígéret csupán illúzió. A termést elvitték valamerre, a nagy országos feneketlen zsákba, a népnek pedig dobtak egy kis koncot, hadd rágódjon rajta. Az okosabbak sejtették, hogy merrefelé vándorol el a termés. Valószínûleg, ebbõl az idõszakból származik az a vicc, amikor Székelyföldön is hatalmas plakátok hirdették, miszerint meg lesz tartva a Világ Ifjúsági Találkozó, rövidítve VIT. Arra jár az egyik székely, s facsaratos eszével egybõl megfejtette, hogy mit jelent az a rövidítés. Odaszólítja a komáját: no, komám, ha megfejted, mit jelent ez a rövidítés, veszek egy üveg sört. Törte eleget a fejét a koma, de nem tudta megfejteni. Na, ide hallgass. VIT azt jelenti: Viszik az Idén a Termést. S visszafelé olvasva: Tavaly is Innét Vitték. Na, komám, te sem vagy valami lángész!Amikor már jó két évtized eltelt a kollektivizálás befejezése óta, a gazdák nagy része még nem tudta kiheverni a veszteséget, amit az említett akció okozott, s amikor lehetett, emlegették, hogy ki mit adott le a kollektívnek, mert muszáj volt.
Azt mondja az egyik volt gazda, - aki nagyot mondásairól, illetve füllentéseirõl közismert volt nemcsak a saját falujában, hanem a környéken is - hogy Õ olyan két lovat adott be a közösbe, hogy a két elsõ lábuk ritkán érte földet. Dacos lovak lehettek, pusmogtak is a többiek a háta mögött, hiszen mindenki jól emlékezett, hogy a nagyot mondónak két girhes, vén lova volt, azokkal állt be a kollektívbe. De jó dolog, ha valaki ilyen könnyedén meg tudja szépíteni a múltat.
A másik azzal kérkedett, hogy tõle a drága jó német gyártmányú ekét vitték el, taligástól. Pedig, mindenki emlékezett, hogy Õkegyelme mindig csak faekével kínlódott, mert kevés földje, s nagy családja volt, így nem tudott annyi pénzt kispórolni, hogy valami jó fajta vasekét vásároljon. A másik az egészvágás szekerével kérkedett, hogy azt is elvitték, pedig azt sajnálta a legjobban. Minden ember tudta, hogy soha, még a famíliájának sem volt egészvágás szekere, mindig valamelyik szomszédjától kérte kölcsön, ha szükség volt rá.Volt azonban igazságos kijelentés is a volt gazdák részérõl. Egy a sok közül mondta, hogy csak az esik neki a legrosszabbul, hogy nemrég a tõle elvett jó járatú, német gyártmányú vasekéjét felismerte a volt brigádosnál. Úgy látszik, hogy Õ már magánosította a kollektív egy csekély részét.
A fenti történetek bárhol megtörténhettek, inkább fogjuk rá, hogy a fantázia szüleményei.

Egyed Béla, gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 932. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.