Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.01.30.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 908. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.01.30. Magazin

Minden tárgyhoz érdekes történet kapcsolódik

Közöttünk élnek, ismert, vagy kevésbé ismert személyek, csoportok, akik nem rendkívüli cselekedeteikkel, hanem kitartó munkájukkal, tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet.
A baróti BENKÕ ÁRPÁD szenvedélyes gyûjtögetõ. A ritka, érdekes kövektõl a gyimesi festett tányérokig, régi használati tárgyakig mindennek talált helyet otthonában. A szívéhez kedves tárgyak látványán túl, szenvedélyével értékeket mentett, hiszen környezete hamar tudomást szerzett hobbijáról, és sokszor a biztos pusztulás elõl inkább hozzá "menekítették" régi, már nem használt tárgyaikat. Árpi bácsit arról kérdeztük, hogyan kezdõdött a gyûjtögetõ idõszak, és milyen érdekes történetek kapcsolódnak egy-egy tárgyhoz.


- Milyen tárgyakat tetszik gyûjteni?
- Dísztányérral kezdtük a gyûjteményeket rendezgetni. Aztán pár mezõgazdasági, konyhai eszköz is került, a miénk is volt, de más is adott, idehozták, hallották, hogy én gyûjtöm. Szerencsém volt a családdal, két fiam, leányom van, amikor elemi osztályba jártak, mindenféle kitûzõket gyûjtöttünk. Ezt követõen adta magát a régi pénz gyûjtése, hiszen egy idõ után régi lesz a pénz, miért ne tartsuk meg. Aztán jöttek komolyabb dolgok, kerültek hadi, katonai eszközök, sisak, ágyúgolyó hüvely, az is van egy.


- Az hogy került Árpi bácsihoz?
- Érdekes módon itt hátul szántott a kertünkben egy fiatalember, és egyszer jött, hozta a kezében, kiabált már messzirõl, hogy Árpi bácsi, ne mit kaptam. Most ott van a gyûjteményemben.


- Ez mikor történt?
- Hát ez már vagy harminc éve. Ez a negyvenes évekbeli, második világháborús maradvány. Harminc évet ült a földben még amíg megkapták. Van még tejfölezõ, ami miénk volt, felül van a tartály, amibe a tejet beletöltik, a tejföl könynyebb lévén a tejnél, fennmarad, az külön csõben lecsorog, a sovány tej pedig egy másikban. Ez volt az én feladatom, mikor én gyermek voltam, elemista a negyvenes években, reggel 7 órakor keltem, 8-ig le kellett hajtsam a tejet, és akkor mehettem iskolába.


- A családból maradt több használati tárgy?
- Igen, de közben került szomszédoktól, barátoktól, ismerõsöktõl, a tányérok zöme például a Gyimesekbõl van.


- És hogy kerültek Árpi bácsihoz?
- Hát érdeklõdik az ember, el is dicsekedték többen, hogy hol jártak, mit láttak, akik voltak ott, vagy onnan származtak. Elmentünk, olyan is volt, hogy tányért kellett vegyek azok helyett, amit elhoztam, hogy legyen amibõl egyenek.


- Hol van helye a gyûjteménynek?
- Minden méteren van valami, szerre minden megkapta a helyét, mindig akadt hely, mert szerencsére jó nagy házat építettünk, én nem akartam, de akkor az volt a törvény, csak emeletest szabadott építeni.
Mikor a kapun belépnek, ott már kezdõdik a gyûjtemény, itt a házban is van, és van több szoba, ahol ezek helyet kaptak.


- Melyek a legérdekesebb, legrégebbi darabjai?
- Van egy érdekes, száraz virágból, rizsbõl, tökmagból, kukorica szembõl készített, berámázott kép, ezt Felsõrákosról kaptam egy öregasszonytól, mikor adta, már nyolcvanon felül volt. Azt mondta, az õ keresztanyja készítette, mikor konfirmált. Tehát több mint száz éves, akárhogy számoljuk. Ott a sarokban például a saroktéka 1865-ös, régen kenyeret tartottak benne, talán ez a legrégebbi darab. Én mindig jó viszonyban voltam az emberekkel, Fülében volt egy Samu bácsi, nem volt gyerekük, többször jártam én is nála, õ is itt. Kérdeztem tõle, hogy van-e régisége. Egyszer üzent, hogy menjek ki, õ adta ezt.


- Olyan céllal fogott hozzá gyûjteni, hogy megmentse a különben elpusztuló tárgyakat?
- Szerintem keveredett a hasznos a kellemessel, tetszik, régi, jól is néz ki, egy-egy darab már pótolhatatlan. Van itt lésza is, ezt magosítónak használták a szekérre, hogy több sarjú férjen el a szekéren, és ne hulljon le, mert azt nem lehet tûrni, mint a szénát, mert apró. Ilyen nem sok van fennmaradva. A törzsölõ masina is érdekes történet. Annak idején Középajtán születtem, egyszer látogatni voltam haza, és azt mondta anyám, hogy ha haza mész, akkor vidd el ezt, itt már nem kell, ez a törzsölõ (dörzsölõ) masina. Ez egy négyszögletû fa darab, melyen súrolták annak idején a ruhát, szappanozva, így tisztult meg. Mondom jó, - de közben a kicsi ördög kijött belõlem, és kérdeztem: Hogy mondta, mi az? Hát törzsölõ masina, nem ismered? - kérdezte. Hát lehet, hogy igen - mondtam - de álljon meg, mert itt valami baj van. Hát mi tud lenni? - kérdezte anyám. - Hát értem én, hogy törzsölõ, de hol a masina? Hát a masina a kezük volt, nagyon kellett dolgozni azzal, míg a ruha kitisztult.
Van ez a nagy mérleg, 500 kg-os, mindenkinek megtetszik, sõt, még vevõk is kínálkoznak. Ez annak idején, mikor én legelõször munkába álltam, ott volt Nagyajtán a Gabonabegyûjtõ Központban, én ott voltam laboráns, negyvenegy évig. Mikor jöttem nyugdíjba, le volt írva ez már, mert fából van, nem a vassal talál. Budapesten készült a harmincas években, benne írja. Minden évben leltároztak, és jött a papír, hogy le kell írni, mert már régi, habár jó volt még, sõt, még most is jó. Ismerõs emberek voltak a bizottságban, mondtam, ne bajlódjanak vele, mert össze kellett volna törni, és elégetni, így volt a felszámolás. Addig s addig, hogy sikerült megmenteni, és mikor eljöttem nyugdíjba, elhoztam ide haza.
Régebb a malmoknak hordták az õrlõt, szedte össze faluról a molnár, és mikor kész volt, vitte haza. A szekér rúdján mindenkinek volt csengõ felszerelve, annak a hangjára mentek ki az emberek, hogy jön a molnár. Van itt nálam csordába járó tehén csengõ is, és a molnárcsengõ is, más más hangzásúak. Olyan, a magyar világból való, címeres tábla is van, melyen írja, hogy M. Kir. Állami Anyakönyvvezetõ. Ez Középajtán volt elhelyezve, nekem a bátyám vette le, mikor a románok bejöttek Apácánál, eldugta a csûrben, és negyven évig ott volt. Senki nem tudta, hogy õ eltette, egyszer csak jött, hozta nekem.


- Szokták látogatni a gyûjteményt?
- Igen, volt több osztály is az iskolából, elõször két diák jött el, utána már több osztály is járt itt.


Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 908. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.