Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.01.30.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 908. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.01.30. Magazin

A szénbányászatról…pár szóban…

Elõre is elnézést kérek a baróti szénbányászat szakavatott embereitõl, mérnököktõl, technikusoktól, magasabb vagy alacsonyabb beosztású emberektõl, hogy bele merek kontárkodni az õk szakterületébe. Nyilván, õk értik a bányászatot, viszont kevésbé a politikát, ami felvirágoztatja, vagy levirágoztatja annak jelenét vagy jövõjét. A példabeszéd megvédése érdekében, fejlett országok bányászatából idézek az Élet és Tudomány tudományos folyóiratból tallózva.
Japán már a második világháborút követõ években hozzákezdett az ipar gyökeres átalakításához. Elsõként a szénbányászatnak a súlyát, szerepét értékelték át. Figyelembe vették, hogy régebben hány ember volt foglalkoztatva a bányászatban. Megállapították, hogy az ötvenes évek elején - a szénbányászat csúcsteljesítményeinek éveiben - több mint 900 bányában, mintegy 450.000 bányász dolgozott, ellenben a hetvenes évek elejétõl mindössze 50 szénbánya mûködik, kb. 50.000 munkással.
Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni a textilipart is. A fonal- és szövetgyártásban a hatvanas évek derekán majdnem egy millióan dolgoztak, ám a hetvenes évek végén már csak 900.000.
A szénbányászat és a textilipar csak példaként van itt kiemelve, a lényeg a következõ: a Japán gazdaság a munkaigényes ágazatoktól a kifinomultabb és tõkeigényesebb iparágak felé fordult. Gyors fejlesztésre szemelték ki egyebek között a vegyipart és a színesfémkohászatot.
Ezekrõl az iparágakról azonban hamar kiderült, hogy kevésbé hatékonyak, környezetszennyezõek, a nyersanyag is hova tovább többe került.
A fenti statisztikák csak összehasonlításképpen szolgálnak, mintegy elgondolkodtatónak, figyelembe véve a jelenlegi állapotokat.
Áttérünk most a mi térfelünkre, itthonra, mert jobb, ha az ember saját dolgaival foglalkozik, minthogy más gondját-baját ossza és szorozza.
Egy elõbbi cikkemben már említettem Köpecbánya körülményeit a jólmenõ idõkben. De megismételni nem árt, fõleg a nyugdíjas bányászokra való tekintettel. Mert õk azt az idõszakot is átélték, amikor öröm volt Baróton élni. A nehéz munkát õk végezték, de az eredménye is megvolt: a jó fizetés, amilyent nem minden baróti ember kaphatott meg. Volt pénz, amit elkölteni, s ezáltal jól élt a kereskedelem is. Akkoriban a fiatal házasok olcsó hitelekhez jutottak, jóformán észre sem vették a bútor- vagy egyéb szükséges dolog vásárlását.
Amikor Köpecbányát említettem, valójában a szó szoros értelmében Köpecbányát értettem. A néhait. Mert amelyikre most én hivatkozom, az a valamikori kis ipari telep.
Bodosból, a régi idõkben, gyalog jártak át Köpecbányára a bodosi bányászok. Azok közül már senki sincs életben, de gyermekkoromban sok történetet hallottam tõlük, mert tekézés közben beszélgettek sok mindenrõl, s én, mint a tekéket állogató, felpártolt árva gyermek, sokmindent megjegyeztem az elmondottakból. S hála Istennek, most is jól emlékszem az ott elhangzott beszédekre. Természetesen, amit az este mondott a feleségem, sajnos, arra már nem emlékszem.
Sokan hallhatták, fõleg a bodosiak közül azt a szót, hogy: Akasztó. Ugyanis a Bodosból Köpecbányára, erdõn keresztül vezetõ ösvényen vagy úton, volt egy hely, a tetõn, ahol már lejtés következett, s nem messze volt már Köpecbánya.
Feltevõdött a kérdés: vajon azt a helyet miért is hívják AKASZTÓNAK. Régi legendákból az öregek arra következtettek, valami híres lótolvajokat akasztottak ott fel, mert ott fogták el õket, s a lopott lovak is velük voltak.
De az idõs bányászok mindig azt mondták: fiaim, amikor mentünk munkába, a tetõn pihenõt tartottunk, s a bányászlámpáinkat egy elõre elõkészített faágra akasztottuk. Pihenés után mentünk tovább.
Tudósabb emberek szerint a bányászat Baróton, Köpecen még sokáig mehetne, mehetett volna tovább. De Baróton a helyzet változatlan. Változatlanul rossz.
Egyed Béla, gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 908. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.