Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.01.16.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 906. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.01.16. Magazin

Egy szakma, melybõl meg sem gazdagodsz, de étlen sem halsz

Közöttünk élnek, ismert, vagy kevésbé ismert személyek, csoportok, akik nem rendkívüli cselekedeteikkel, hanem kitartó munkájukkal, tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet.
Pár évtized alatt akkorát változott a világ, hogy az a mesterség, mely régebb biztos megélhetést jelentett, ma már nem szerepel a fiatalok választható foglalkozásai között. A több év alatt kitanult, pontos munkát igénylõ foglalkozásokat, mint a kézi, hagyományos szabóság, ma már csak az idõsebb generációk végzik, ameddig még valamennyire igény van rájuk. A baróti Andorkó József szabómester egész fiatalkora óta foglalkozik szabászattal, varrással, és a több évtized alatt megtapasztalta a szakma aranykorát és hanyatlását is.


- Miért lett szabó?


- Még hatodik-hetedikesek lehettünk, vagy még kisebbek, és kézimunka órán én mindig a varrást szerettem, a többiek, a fiúk faragtak örökké, de én varrtam. Voltak kinyomtatott abroszkák, minták, ott Vargyason volt egy cigány család, akik ilyesmikkel foglalkoztak, és én ezeket varrni nagyon megszerettem. Édesapám is szûcs mester volt, õ is csinált jó sapkákat, bõr mellényeket, és mellette közbe-közbe én is segítettem, és így alakult. Habár mikor a nyolc osztályt elvégeztem, traktorista akartam lenni, mert bátyám is az volt, de édesapám azt mondta, a családban egy elég, és aztán felhozott ide Barótra inasnak, akkor még Tüzes bácsi volt a mester. Voltunk vagy tizenketten, akik inasnak készültünk, de csak hármat vettek fel. Három év inasév volt, a szakiskolát pedig Ploieºten végeztem az Ucecomnál. Azóta nem álltam ki ebbõl a szakmából, még a katonaságon is szabómûhelyben dolgoztam, nyáron javítottuk a katonák téli ruháját, télen pedig a nyáriakat. 1968-ban már a szövetkezetnél szerzõdésem volt, 71-ben végeztük a szakiskolát, akkor adták a munkakönyvet, azután a szövetkezetnél voltam végig. 2003-ban váltottam ki magánengedélyt, a helyiség ez maradt, szerencsére a tanács ezt megvásárolta, és így kaptam meg én.


- Milyen jellegû munkákkal keresik meg?


- Férfi és nõi darabokat is készítek, nõi ruhát nem készítek, de kosztümöt, nadrágot, szoknyát, téli-, tavaszi kabátot, férfi rendruhát, férfi öltönyöket, Bocskaiakat, székely harisnyákat igen, de sajnos lehet gyõzni a munkát. Az volna jó, ha annyi rendelés lenne, hogy öten-haton tudnánk végezni. Most az üzletben is olcsón megkapják a ruhanemût, s a turkálók, ha nem volnának…. sajnos, ott megveszik, és sokszor mondják, hogy drágább az igazítás, mint amennyiért megvették. Hát, egy lejért nem tudom megigazítani, az biztos. De más az, ami kézzel van készítve, egyéni méretre, és más, ami nagykonfekcióban készül.


- Mikortól apadt meg a munka?


- Úgy 2000-tõl körülbelül, addig még jó rendelések voltak, viszont a személyzet, kollégák száma fokozatosan csökkent, annyit nem bírt már meg, és így a végére egyedül maradtam. Nem bírna meg két embert, így is csak éppen-éppen.


- Milyennek látja a mesterség jövõjét?


- Szinte kihalóban van, mert utánpótlás nincs, sajnos megszüntették a szakiskolákat, pedig biztos lett volna még, aki ezt választja. Annyira nincs szükség a szabókra mondjuk, mint azelõtt, minden az üzletben van, legtöbb inkább a javítás, igazítási munka, nem úgy, mint ezelõtt, mikor annyi rendelés volt, hogy nem gyõztük. A fiatalok nem is igen szeretik, nem szeretnek helyben ülni. Vagy ugye a pénz sem annyi, mint ahogy szeretnék, éppen-éppen, hogy lehet élni belõle. Annak idején a mesterem mondta volt, mikor inasnak jöttem, hogy fiam, jó szakmát választottál, ebbõl meg sem gazdagodsz, de étlen sem halsz. Igaza volt, ez azóta sem változott. Nem számít, csak egészségünk legyen.


- Meddig szándékozik szakmájában dolgozni?


- Még három évem van a nyugdíjig, de ha az egészségem engedi, még folytatom, mert munka nélkül nem ülök a blokkban, az biztos! Itt jobban érzem magam a mûhelyben, itt legalább elfoglalom magam munkával, minthogy otthon üljek tétlenül. Szeretem is, mert ha nem szerettem volna, már rég abbahagytam volna.


- Melyik idõszak volt a legkritikusabb a szakmájában?


- Volt gyengébb is, mint ahogy most van, most két éve egy kicsit mintha jobb lenne. Volt olyan év is, hogy vártam egy-két napig, hogy valamit hozzanak már, mert elfogyott a munka. Most rendelgetnek. A legtöbb javítás, de nem baj, abból is jön valami. Sokan is ismernek, rég, hogy foglalkozom, Bölönbõl, Vargyasról is megkeresnek, Szentgyörgyre is dolgoztam, ott is már csak egy-két szabó ha van. Külföldre is készítettem Bocskaiakat, nem is egyet, Magyarországra, Németországra, Ausztriába. Általában rokonsághoz jöttek Erdõvidékre, és így felkerestek, még Bukarestbe is készítettem Bocskait, ráadásul egy román fiúnak.


- Igény szerint készíti, vagy bizonyos modell alapján?


- Erdõvidéken sem egyforma a zsinórozás mindenütt, de kérés alapján szoktam készíteni, ha nincs különleges kérés, akkor az itteni erdõvidéki, fekete zsinórosat.


- Milyen alapanyaggal dolgozik?


- A kuncsaftok hozzák az anyagot, abból dolgozom. A székely harisnyáknak én hoztam az anyagot Kovásznáról. Egyéb apróság, a hozzávaló az megvan nekem, a szövetet hozzák a kuncsaftok. Sok üzem, gyár megállt, Brassóban, ahol a finom szöveteket készítették, most már csak nagyon kis kapacitással termelnek, Kovásznán is csak páran dolgoznak már, valamikor kocsiszámra hoztam az abaposztót onnan.


- Milyen rendelések voltak gyakoriak régebb, ami ma már egyáltalán nincs?


- A hetvenes években nagy divat volt a vinilin kabát, azt csináltunk sokat, aztán a szûcsmûhelyben is dolgoztam, készítettük az irhabundákat, bõrkabátokat. Jászvásáron (Iaºi) voltam továbbképzõn, ott tanultam meg ezeknek a készítését. Melegek is voltak az irhabundák, többet értek mint a mai mûanyag kabátok. Vagy két évet dolgoztam a szûcsmûhelyben, az is a szövetkezet tulajdona volt, majd 1979-ben vettem át a szabómûhelyt. Készítettünk még gyakrabban abaposztóból nõi kabátokat, férfi rendet.


- Melyik volt a legkülönlegesebb munkája?


- Készítettem egy 20 cm-es kicsi zakót, próbamunka volt, olyan kicsi volt, hogy alig tudtam készíteni. Ki volt téve a mûhelyben, akkor még a mostani festéküzlet helyén volt a mûhely, és 69-70-ben Sepsiszentgyörgyre is elvitték kiállításra.

Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 906. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.