Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.11.28.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 900. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.11.28. Magazin

Acél alkotmányok

Mivel én már idõsödõ gépészetbeli ember vagyok, és sok eseményben volt részem, ami ezzel függ össze, sok mindent mesélhetnék Önöknek, tisztelt olvasók. Egy pirányit ha visszamegyünk az idõben, akkor talán megértjük egymást.
A múlt század hetvenes éveinek közepe után, mint egyetemi hallgató, több ízben is voltam gyakorlaton pár hétre a Barót-i Mezõgépállomásnál, ahol akkoriban öröm volt dolgozni, mert volt munka bõven, kinek-kinek mestersége szerint. Mentek is akkoriban a gépek három váltásban, esztergák, maró- és fúrógépek, hegesztõ felszerelések többféle változatban. Emlékszem, akkoriban gyártották az elõbb említett vállalatnál a Bals-i Mechanikai vállalattal kollaborálva, az öntözõ berendezésekhez használt nagy átmérõjû küllõs kerekeket. Ezeknek a kerékagyán lettek átdugva a vízvezeték csövek, azokon ért el hasznosítási helyére a növények számára oly nagyon értékes víz, ami nélkül nincs megfelelõ fejlõdés, nincs élet. Azért kellett kerekekre szerelni a csöveket, hogy ezáltal a növények fölé kerüljenek, ne sértsék meg azokat. Nyilván, ezt a módszert addig használták, amíg a növények a legtöbb vizet igényelik, s akkorára nõnek, amikor már ezt az öntözési módszert nem lehet alkalmazni.
Külön csapatok voltak szervezve a kerékgyártásra, három váltásban, tehát éjjel-nappal, megállás nélkül. Esztergályosok, marósok, fúrógépen dolgozók, hegesztõk teljes összhangban dolgoztak. Igaz, meg is voltak fizetve jól, nem panaszkodott senki, s örvendtek a jó keresetnek, nem kellett munkára noszogatni õket. Hangosan hálálkodott is az egyik idõsebbecske gépészember az ég felé tekintve: drága istenkém, áldd meg a porát is annak, aki feltalálta ezt a drága jó vasat, mert így legalább bõségesen van, amit együnk. Természetesen, nem úgy értette az illetõ, hogy vasat esznek, hanem értette a jó pénzbéli keresetre, s általa az elért jólétre.
Ment, bizony, akkoriban minden. Nem meszsze a mezõgépállomástól mûködött az erdõkitermelési vállalat, az IFET s annak gépészeti társa az UMTF néven közismert cég, ahol a mûhelytõl kezdve egészen a fakitermelõ helyig sok-sok ember kereste a kenyerét, irodai személyzettõl kezdve mûhelygépészek, szerelõk, lakatosok, szerszámgépészek, autóvezetõk, taffosok, ifronisták, s még hányféle mesterember dolgozott ezeknél a vállalatoknál. Ezek munkája mind-mind összefüggött a vassal, acéllal s egyéb fémekkel. Rendesen folyt a kollaboráció a szomszéd cégek között, mert adódtak hiányosságok.
De a jó szomszédok mindig szoktak segíteni egymáson. Mesterek, mérnökök, fõnökök, alfõnökök próbáltak mindig segíteni egymáson, mert tudták, hogy az ilyesmi kölcsönös. Fémidomok, vinklivasak, acélrudak stb. rendesen navétáztak akkoriban egyik cégtõl a másikig s vissza. Szomszédok voltak még a Helyi szállítási vállalat, valamint a villanyszolgáltató Electrica. Jó kis ipari zóna volt akkoriban ott lent, ahol most a volt UMTF és IFET leromlott épületei láttán az emberek nagyot sóhajtva mennek tovább. Ezt hozta a híres demokrácia, s a hírhedt privatizáció.
A gépészek, traktoristák, autóvezetõk, rönköskocsisok, taffosok, ifronisták egymás kedvében jártak, mert tudták a kölcsönösség kötelességét. Ma én vagyok valamivel megszorulva, de holnap lehetsz te is gondban valami miatt, amivel majd én segítlek téged. Így gondolkodtak a régi jó munkásemberek. A vezetõk, igazgatók, mérnökök, mûhelyvezetõk stb. ugyancsak pártolták ezt a fajta kölcsönös segítségnyújtást.
Még a falusi népek is tudták, a gépészeken, ha lehet, segíteni kell, mert sok minden függ tõlük. Fõleg a mezõgépészektõl, mert õk mûvelik a földeket. Volt eset, hogy egy sérült csavart, amit a gépész eldobott, mint hasznavehetetlent, harmadszorra is visszavitték hozza. Itt van, gépész úr, kár lenne érte. Végül is a szóban forgó traktorista, nehogy még egyszer visszakerüljön hozzá a sérült csavar, leadta Gépállomás ócskavas telepére.

Egyed Béla, gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 900. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.