Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.11.07.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 897. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.11.07. Magazin

Kisbacon egy olyan hely, mely visszavonzza az embert

Közöttünk élnek, ismert, vagy kevésbé ismert személyek, csoportok, akik nem rendkívüli cselekedeteikkel, hanem kitartó munkájukkal, tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Annak ellenére, hogy többször volt lehetõsége akár külföldön, vagy máshol az országban élni, a kisbaconi Itthont választotta családjával együtt. Benedek Huszár Jánossal az itthonmaradásról, szakmájáról, és az õsök iránti tiszteletrõl beszéltünk.


- Voltál már fõszerkesztõ, polgármester, és jelenleg pályázatírással foglalkozol. Hogy jön ezek mellé a gazdálkodás?


- A gazdálkodás egy életforma, a pályázatírás egy megélhetés. És amikor szükség van anyagiakra, akkor a megélhetéssel kell foglalkozni, azzal lehet pénzt keresni, abból lehet házat építeni, – mert az ember életében elkövetkezik egy ilyen mozzanat –, viszont a gazdálkodás egy életforma, és én gyakorlatilag az eddigi negyven év alatt azt mondhatom, hogy majdnem mindig gazdálkodtam valamilyen szinten. Volt egy rövid idõszak, amikor nem, de akkor nem volt jó.


- Kisbaconból jön ez az életforma?


- Persze, Kisbaconból, de Illyefalván hét évig vezettem a Lam Alapítvány gazdaságát, és ez azt jelentette, hogy minden nap reggel fél ötkor felkeltem, megfejtünk harminc tehenet, délután ötkor ismét, és volt 120 hektár terület, amin gazdálkodtam. Ahhoz képest most csak 17 hektár van.


- Hogy tudod beosztani a két tevékenységet?


- Sajnos a gazdálkodásra inkább hétvégén jut idõ. A pályázatírás és a projektmenedzsment a fõ foglalkozásom, azé a prioritás, viszont azokat az idõréseket, amiket létre lehet hozni, a gazdálkodással töltöm ki. Gyakorlatilag ezzel a két dologgal foglalkozom.


- Végzettséged szerint irodalomtanár vagy...


- Magyar nyelv és irodalom tanár és néprajzkutató vagyok, filológiát végeztem Kolozsváron. Ezzel nem foglalkozom, hat hetet tanítottam Magyarhermányban \'96-97-ben, nem is szándékoztam soha ennél hosszabb idõt tanítani.


- Az irodalom és a pályázatírás erõsen távol áll egymástól.


- Igen, viszont a pályázatírásban is kell fogalmazni, persze nem irodalmilag, de egy jó fogalmazási készség, a helyesírás készsége és az a filológiai alaposság, amit az ember meg tud tanulni az egyetemen ebben a szakmában, az a pályázatírásnál is jól fog. Az a szöveg, amit a pályázatíró leír, helyesírásilag, szóhasználatában, akár szerkesztési szabályokat betartva, tökéletes kell legyen ahhoz, hogy a pályázatot késõbb el tudják fogadni.


- Ma már nem tartják jó megélhetési lehetõségnek a gazdálkodást. Nem árral szembeni ez az életvitel?


- Én sem abból élek. A pályázatíró tevékenységembõl megfinanszírozom az újabb és újabb földek megvásárlását. Én nagyon fontosnak tartom, hogy helybeli emberek kezébe kerüljenek a földek, nem vagyok a földpiac liberalizása mellett egyáltalán, mert kié a föld, azé az ország, kié a föld, azé a falu. A közösség kell hogy birtokolja. Azokat a földeket, melyeket vásároltam Kisbaconban, mind olyan emberektõl vettem, akik eladták volna másnak, és nem mindegy, ki vásárolja meg. Minden falusfelemet, egész Erdõvidéket arra biztatom, hogy vásárolják meg a szomszédoktól, a kiöregedõ emberektõl a földet, hogy maradjon az helyi tulajdonban. A közösségnek ez egy továbbélési lehetõsége. A székelyföldi földhasználatnak van egy ezer éves múltja, mely még ma is él, tehát ez nem egy individualista, hanem egy közösségi földhasználat. Amennyiben egy másik országból származó ember lesz itt tulajdonos a földek felett, akkor õ, a maga, otthon megszokott individualista földhasználati jogait fogja alkalmazni, és megszûnik az a szabadság, ami pillanatnyilag ebben a tekintetben van, túrákat sem lehetne akárhol szervezni, hogy bárhol végig lehessen menni, fényképeket készíteni. Én olyan földeket vásároltam meg, melyeket tíz-tizenöt éve elhanyagoltak. Én újra visszaadtam a szántóföldi termesztésnek, mert egy kicsit tartozunk az õsöknek is, akik annak idején nehéz módszerekkel irtották maguknak az erdõk közt a szántóföldnek valót, hogy tudjanak megélni. Most ebben a gazdaságban, mikor mindenki szeret panaszkodni, ezt túl pazarlóan kezeljük, és hagyjuk hogy elciheresedjen, terméketlenné váljon.


- A Benedek család az egyik õsi család Kisbaconban. Ez lekötelez téged? Milyen tanácsokkal látod el gyerekeid például a jövõre nézve? Itthonmaradás, vagy elvándorlás egy jobb élet reményében?


- Ez egy bonyolult kérdés, mert a generációk másképp gondolkodnak. Ha saját magamon kell elemezzem, akkor azt mondom, hogy az a dolog, hogy az életformám ma is a gazdálkodáshoz kötõdik, az két tényezõnek tulajdonítható, az egyik a családon belüli tapasztalatok, az amit közvetlenül láttam nagyapámtól, és amit hallottam a család korábbi tagjaitól, az én felmenõimtõl. Az én nagyapámat kell kiemelnem itt, aki mellett mint gyerek, fiatal gazdálkodhattam, ugyancsak ide tartozik keresztapám, aki a nyolcvanas évekbeli gazdálkodás mikéntjére tanított meg, és ugyancsak a családhoz tartozik az õsökrõl való elbeszélés. Az én dédnagyapám, Benedek Huszár András volt az a személy, aki a család földvagyonát nagyban gyarapította, és a mai napig õ az, aki a családi földvagyon megszerzésében a legtöbbet letett az asztalra. Ugyanakkor a saját szüleimet ha megnézem, ez nem így volt. Édesapám földhöz való viszonyát nagyban az határozta meg, hogy épp amikor õ legénynek érett, és sor került volna a gazdaság átvételére, akkor jött a kollektivizálás. Amikor csak azzal kerülte el nagyapám, hogy kuláknak tekintsék, hogy pont akkor ment férjhez a lánya, és így megoszlott a birtok. Nagyapám olyan betegségbe halt bele, amit a kollektívben való munkával szerzett, aránylag fiatalon, és édesapám eddig a pillanatig a földtõl igazából félt. Tovább viszi a földvagyon adminisztrálását, de fél tõle, és gyarapítani soha nem akarta. Én viszont a dédnagyapámat követem, és nem édesapámat. Ez az egyik fele, ami közvetlen személyes tapasztalat. A másik pedig azoknak az embereknek a példájából adódik, akik itt Erdélyben tettek valamit. Azt kell megnézni, hogy pl. Kós Károly, aki egy polihisztor, sokoldalú mûvészember volt, Sztánán gazdálkodott, egész addig, amíg ott tudtak maradni, és ebbõl is éltek, legalábbis a család élelmezését tekintve, és még sorolhatnék sok ilyen embert, Benedek Eleket, aki halála elõtt még a kertben kaszált, Bánffy Miklóst, aki grófként folyamatosan a saját grófi gazdaságát mûködtette, és másokat.


- Miért jöttél haza?


- Én két részletben nem éltem itthon. Egyrészt öt évig éltem Kolozsváron, amíg egyetemen voltam, abból volt egy fél év, míg Rómában voltam vendég diák \'93-ban, egy nemzetközi diákprogrammal, és utána tíz évig éltem Illyefalván. A tíz év Illyefalván eredetileg három-négy évre volt tervezve, csak közbejött, hogy a három-négy év elteltével voltak a 2004-es választások, ahol polgármesternek megválasztottak. Az illyefalvi tíz esztendõ gyakorlatilag az egyik legaktívabb idõszak volt eddigi életembõl, merthogy nagyon sok döntést meg kellett hozzak, sok minden rám volt bízva egyedül, és nagyon szerettem azt a fajta munkát. Nekem alkalmam nem most lett volna, hogy elmenjek, hanem \'93-ban én már római egyetemista voltam, akkor, amikor az EU még fele sem volt, mint most, mikor Nyugatra kijutni egy vízummal nagyon nehéz volt. A 90-es években többször jártam Svájcban, Ausztriában, soha nem azzal a céllal mentem, hogy ott maradjak, minden egyes külföldi utam azzal járt, hogy megnéztem, hogy mit lehetne azokból a dolgokból itt hasznosítani. Én mindig csak példát szemlélni mentem ki külföldre. Viszont Kisbacon az egy olyan hely, mely visszahúzza, visszavonzza az embert.

Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 897. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.