Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.09.26.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 891. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.09.26. Magazin

Boszorkányok pedig vannak

Egyik, korábbi írásomban volt szó boszorkányságról. Most azonban egy kicsit még szeretném az írásaim kedvelõit elkalauzolni például Afrika bizonyos helyeire, ahol vannak még néptörzsek, amelyek a mai napon is hisznek a boszorkányokban, illetve bizonyos túlvilági, misztikus erõkben.
Az egyik tudományos folyóirat szerint egy angol tudós házaspár az afrikai Szudánban tanulmányozta az azande törzs kultúráját, ahol azon töprengtek, vajon mi, európaiak, el tudjuk-e fogadni ezeknek a törzseknek a boszorkányságeszméjüket. Nos, a saját kultúránkban - írták a tudósok - elutasítottuk a boszorkányság elméletét, de a kultúráltság terén lemaradt afrikai törzsek szokásaiban bizonyos fokig el lehetett fogadni ezt az elméletet.
Abban az idõben a mûvelt Európában az volt az általános felfogás, hogy a primitív emberek értelmileg alsóbbrendûek az európaiaknál. Ennek okát nem csak abban látták, hogy ezeknek a népeknek kezdetleges az anyagi kultúrájuk. Az európaiak úgy vélték, hogy az afrikai népeknek nincs történelmük, nincs vallásuk, társadalmaikban semmiféle kormányzati forma nem létezik, azaz a civilizációnak semmilyen jele sem mutatható ki a kultúráikban. A tudósok azonban megcáfolták ezt az elméletet, és ledöntötte a mi és a primitívek közötti válaszfalat, amely hosszú évtizedeken át szilárdan állt.
Az afrikai Szudánban, az Azande- földön a jósoknak szigorú hierarchiája van. A boszorkányság felderítése a méregdoktor feladata. A boszorkányság hatástalanításával pedig külön szakember, a boszorkánydoktor foglalkozott.
Régen lehetett az, amikor az ember felismerte, tapasztalta az ok és okozat viszonyát. Mert ez volt az emberi gondolkodás elsõ legnagyobb forradalma. Észrevenni, hogy minden történésnek valami oka van. Sokszor tapasztalhattuk, hogy minden megrendítõen új felismerés túláradó örömmel, sõt mámorral jár. A kevés mûveltséggel bíró emberek, mihelyt valami történést nem tudtak megmagyarázni, vagy egyszerûen nem értették az értelmét, hajlamosak voltak a dolgot áttelepíteni a boszorkányok, tehát a mágia, a természetfelettiek világába. Régen, de az európai világ egyes, a modern világból kifelejtett zugaiban, talán még ma is fellelhetõk boszorkánysággal magyarázott történetek. Például, ha valaki ferde szemmel nézett a másik gazda fejõs tehenére, s e nézés által a megnézett tehén teje a gazdájánál elapadt, de a tejet valami módon megszerezte a ferdén nézõ egyén. S ha ezt észre is vették, a ferdeszemû egybõl, persze csak háta mögött, ki lett kiáltva boszorkánynak. A modernkor racionálisan gondolkodó embere lényegi összefüggést tételez föl a tehén tejhozama és takarmányozása között, de semmi esélyt sem ad a tejhozam és az emberi tekintet közötti esetleges összefüggésnek. Ezzel kapcsolatosan jobb, ha visszatérünk a mi vidékünkre és az itt megtörtént boszorkányságokról próbáljuk lerántani a leplet.
Az egyik falusi gazdának jó két tehene volt abban az idõben. Jól is tejeltek, ahogy székelyesen mondani szokás. Egyszer azonban a tehenek teje elapadt, hogy fõleg reggel alig adtak valamit a sajtárba. Na, itt boszorkányság van a háttérben - mondja a gazda maga -, s elkezdte lesni éjjelenként a boszorkányokat. Nem fogott õkelme egy szikrányit sem, de még a szagát sem érezte egynek sem. Nem is érezhette, mert Õ fejte ki saját tehenei tejét, amit már akkor éjjel vittek is el a vevõk, mert ez olcsó áron volt. A tej ára kellett a tehenes gazda szeretõjének - aki egy szemrevaló menyecske vala -, szép ruhára meg kenceficére. Jó volt a boszorkányokra kenni az ügyet. Hamarosan aztán kiderült a turpisság, s a boszorkányok szökni kényszerültek. Egy másik boszorkányos ügyben, a régmúlt idõkben, az egyik gazdaságból tûntek el a tyúktojások. Pedig naponta negyven-ötven is összekerült. Illetve került volna. Mert, úgy-e, milyen a boszorkány. A ferdeszemével megnézi a fészket, ahova a tyúkok tojnak, aztán tûnik el a jó élelmiszer. Igen, a gazda zsebében vándorolt a kocsmába, az ára pedig pálinka formájában le a csalafinta gazda torkán.
De mostanra már csak lejárt a boszorkányok ideje. Lehet, hogy még most is van egynéhány. Nem lehet azt tudni.
Egyed Béla, gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 891. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.