Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.08.08.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 884. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.08.08. Magazin

Interjú egy nemrég hazakerült, volt fegyenccel

FOLYTAT’ÁS AZ ELÕZÕ LAPSZÁMUNKBÓL


- Látogatód volt-e a börtönben? Édesanyád vagy a családból valaki látogatott meg?


- Igen, két helyen meglátogatott nagynéném, csomagot is hozott, de aztán elment Magyarországra dolgozni, és többet nem jöhetett. Anyám állítólag Olaszországban dolgozik. Õ egyszer se látogatott meg. A testvérem is Magyarban van, ott dolgozik. A tegnap beszéltem vele, vár, hogy menjek ki hozzá, keres munkahelyet is. Meg is érdeklõdtem itt az egyik rendõrtõl, hogy elmehetek-e és azt mondta, hogy igen, ha jól viselkedek.


- Volt-e különbség a börtönök között?


- Igen. A befogadóképességük is változó volt, a sétálóhelyek is másabbak voltak, az egészségügyi, higiéniai feltételek is változtak. Pl. a marosvásárhelyi börtönben olyan magas falak voltak, hogy nem lehetett látni a kék eget, és a nap sem szûrõdött be. Utoljára Besztercén voltam, ott volt aránylag a legjobb, szépen bántak velem, az étel is tûrhetõ volt.
- Ezt azért jó hallanom, mert olvastam, hogy régen vizet és kenyeret adtak a fegyenceknek, hogy vezekeljenek, meditáljanak, bûnhõdjenek, és az otthonra emlékezzenek.

Apropó, volt -e lehetõségetek olvasni? Könyvtár volt-e a börtönben? Véletlenül nem olvastad Henri Charriére: Pillangó címû, a francia író saját élményein alapuló fegyenc-regényét?


- De igen! Történetesen István bácsi, a tanár néni férje ajánlotta, és adta ide a könyvet, hogy olvassam el. Nagyon jó ember volt, csak nem fogadtam meg a jó tanácsait. Sokszor jutott eszembe a börtönben, hogy milyen szépen beszélt velem. A garzonosoktól tudtam meg, hová temették el. Voltam kinn a temetõben a sírjánál.
- És ha olvastad a Pillangót, a Guyana-i, Ördögszigeti börtön lakóinak életébõl nem okultál? (Keserûen bólogatott, és megvonta a vállát, mint aki bánja, majd folytatta):
- A börtönben nem olvastam, mert könyvek csak románul voltak.


- Milyen érzés volt, amikor tudomást szereztél róla, hogy kiengednek?


- A komisszióban megmondják hány "credit" pontod van, és "recompenszád", és ha jól dolgoztál, kaphattál a megengedettnél több, dupla ételcsomagot, és 10 liter üdítõt. A hazajövetel nagy öröm volt. A komisszióban felolvasták a jókat. Ott volt a "ºef de sectie", "ºef contabil", a rendõr, "intervenciós" fõnök, és õk hozták a döntést. Ilyenkor a döntõpercek óráknak tûntek.
Általában a 11 és 12-i, déli órákban döntötték el, majd törvényesen megkaptuk az "eliberare condiþionatã"-t, vagyis a feltételezett szabadlábra helyezést, ami azt jelenti, hogy aki a megszabott idõben megint kihágást követ el, ha visszakerül a börtönbe, akkor a büntetéséhez hozzáadják a le nem töltött idõt is.
A szabadság gondolata, hogy megszabadulok a rácsok mögötti élettõl, örömérzéssel töltött el, és az új élet reményt keltett bennem.
Végkövetkeztetés: a börtönben töltött minden nap megrázkódtatás lehet az ott bezártaknak, elszigetelõdést jelent a külvilágtól, családtól, szeretteiktõl.
Az ott levõk nagy önfegyelemrõl kell példát mutassanak, kordában kell tartaniuk dühkirohanásaikat, indulataikat. A börtön, a fegyintézet zárt világ, az ott levõ élet behatároltság, és megszabott körülmények között zajlik.


Utóirat: A fent említett volt fegyencnek nem is volt tulajdonképpen hová mennie. Nem tudta hirtelen, mit kezdjen a nagy szabadságával. Nincs otthona, nem várta senki. Vajon az itteni, külsõ környezet merre irányítja? Vajon mit hoz neki a jövõ? Vajon jó irányba sodorta az ottani töprengéssel, gondolkodással töltött idõ, vagy visszairányítja oda, ahonnan nemrég kiszabadult? Vagy talán ezentúl más szemszögbõl fogja szemlélni a világot?
Kérdezett: Antal Izabella




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 884. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.