Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.08.08.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 884. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.08.08. Magazin

A borok természetérõl 

Gondolhatják sokan a tisztelt olvasóink közül, vajon mi is akar lenni ez az írás, holmi ilyen-olyan kétes eredetû italokról, amikor annyi gondja-baja van mindenkinek, hogy alig gyõzi intézni egyik napról a másikra. Megnyugtatom Önöket, tisztelt olvasóim, csupán csak a borokról szeretnék értekezni, de nem úgy, mint egyesek, akik bort isznak, és vizet prédikálnak, ahogyan a régi példabeszéd ezt megemlíti. Az alábbi sorokban a borral, ezzel a Noé apánk korszakából származó, egyeseket felvidító itallal kapcsolatos, érdekes történetkéket próbálok megosztani Önökkel.
Annak idején gondolhatta az ember, hogy ha már a Jó Isten kezünkre adta ezt a jó gyümölcsöt, a szõlõt, valami okosat kell kezdenünk vele. Kinevezett az emberiség maga közül egyet, akinek a megbízatása volt kitalálni, mit lehet a szõlõvel kezdeni. Rá is bíztak egy jó halom szõlõt, legyen, mivel próbálkozzon, míg rájön a nyitjára a dolognak, mi legyen a legjobb felhasználási módja ennek az értékes gyümölcsnek.
Valószínû, hogy a megbízott egyén egyáltalán nem vette komolyan a feladatot, s a rábízott értékes gyümölcsöt összetörte egy hatalmas nagy faalkotmányban, s otthagyta, hadd tegye az állomány a maga természetszerû dolgát. A következõ nap, gondolta megkóstolja a levet, amit az összetört szõlõ eresztett. Hát, kezdett jobb ízû lenni. Gondolta Õkeme, talán jobb lesz még hagyni pár napig, hadd lássam, mi keletkezik ebbõl az elegybõl. Napról-napra így ment a dolog, a megbízott kóstolgatta a levet, s hova tovább vigyorgóbb lett a képe a kóstolás után. Mígnem egyszer, azt mondja maga magának: most már be tudok számolni a megbízóimnak, de bár jönnének ide, mielõtt elmenne ez a csodálatos hatása a lének, amit a szõlõbõl készítettem. Telegetett az idõ, már vagy hét nap is eltelhetett, amit átszámítva a mostani idõszámításra, lehetett úgy hat hét. A megbízó brigád gondolta, ideje megnézni, hogy a megbízottjuk vajon mire ment a felfedezéssel. Hát, Uram-istenem, a bizony úgy aludt, hogy a költögetésre jóformán meg se moccant, s mikor erélyesebben próbálkoztak a megbízók, akkor a gyümölcsökkel kísérletezõ veréssel fenyegette a bizottságot. A bizottság, ha már így neveztük mai szóval, gondolta, talán a rábízott gyümölcsbõl készült lé okozhatta ennek a jámbor embernek a meghibbanását vagy esze fogyását. Az elnök szólt, uraim, meg kell kóstoljuk, mivé lett a gyümölcsünk.
Talán ez megadja a választ a kinevezett társunk szokatlan viselkedésére. Illogatták a szõlõlét, ami már, áruljuk el, meg volt erjedve, alkohol is fejlõdött a cukorból. De õk, feltételezzük, abban a korszakban nem tudták megmagyarázni a fejleményeket. Érezték azonban a kellemes, bódító hatását. Kellemesen be is pitykézett a tisztelt bizottság, s egymással csak úgy egyenrangúan, te fõnök, te titkár stb. beszéltek. Megébred ám az egyén, amelyik legelõször rúgott be a híres italtól, s követeli magának a feltalálói jogot. Erre a kinevezettek megítéltek a reklamálónak két jó kupa szõlõlevet, amit az nagy boldogan kóstolgatva, rövid idõ alatt visszaesett a csendes állapotba, sokáig nem zavarva senkit.
Tisztelt olvasók, ez csak egy feltételezett, valóban megtörténhetett eset a bor feltalálásával kapcsolatosan. Bárki, kevés olvasottsággal, elképzelhet hasonló történetet. Térjünk azonban reális dolgokra, amik a jelen idõben vagy a közelmúltban történtek. De szigorúan kikötjük, hogy a következõ történetkék, e sorok írója által szerzett vagy átélt hiteles adatokra támaszkodnak. Következzen az elsõ történetke. Suhanc gyermek voltam, amikor bodosi, Bodosi nagyapám mesélte nekem a következõ esetet, csak azért, mert akkor nálunk lakott, és tudta, hogy nagyon szeretem az érdekes, régi történeteket. Volt itt a falunkban egy kocsmáros, aki nagyon jól teljesítette a feladatait. Mindenki meg volt elégedve vele.
Egyszer azonban, történt egy kis kellemetlenség, de késõbb kiderült az igazság, tehát nem õ volt a hibás. Az egyik hordó bor ugyanis tiszta víz volt, bor helyett. Megijedt a kocsmáros, egy fogatossal másnap reggel indult Barótra, a Szövetkezethez. Ott megnyugtatták, menjen nyugodtan haza, megoldódik a probléma. Kiment másnap reggelibe Bodosba egy jól öltözött inspektorféle ember. Kérdi a kocsmárostól, hol is van az a hordó, amelyiknek hibás a csapja, mert bor helyett vizet ereszt? Mutatja a kocsmáros.
Na, az inspektor beleöntött egy staniclibõl egy fél kilónyi, valamiféle ezerjófûbõl készült port, s azt mondja a kocsmárosnak: keverje most össze jól. Meglátja, olyan bor lesz, nem gyõzi kiszolgálni a népet. De nehogy elárulja valakinek a borgyártásnak ezt a titkát, mert akkor kied a tömlöcben fogja élvezni a Noé apánk találmányát.
Egyed Béla, gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 884. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.