Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.07.18.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 881. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.07.18. Magazin

Kirándulás Szovátára

Ritka ember volt az olyan az én fiatal koromban, aki nem kívánkozott volna a híres fürdõhelyre, meglátni a Medve tavat, amely, tudvalevõleg, a fentrõl készített fénykép alapján ítélve, egy kiterített medvebõrhöz hasonlít. Gyönyörû, szép, látványos hely, de aki még nem látta, fogalma sincs, milyen is lehet valójában. Ilyenek voltunk mi is akkor még, mivel nem volt alkalmunk látni Szovátát, de ilyen társunk több ezer is akadt volna széles Erdõvidéken. Mi, akkori bodosiak, segítettünk a helyzeten.
A hûséges olvasóim bizonyosan emlékezni fognak arra a humoros írásomra, amikor kapáltunk a kollektív gazdaságnak, így adták ide a teherautót, ugyanis, akkor nem volt ilyen autóbuszos világ, mint manapság. Közben, a szárazajtai részen meggyet is szedtünk volt, elviseltük a brigádos letolását is, de az elnök Úrral jól ki tudtunk egyezni, mert ígérni volt eszünk. Azt mondtuk, hogy aratáskor, ahol zsákolni kellett a régi fajta arató-cséplõ gépeknél, vagy a bálázó préseknél, be fogjuk pótolni a henyélést, amit a brigádos kapáláskor erõsen sötéten mesélt volt el az elnök úrnak. Szerencsére, ez utóbbi, nagyon jószívû volt, s így összejött a Szováta-i kirándulás.
Nagy lendülettel nekifogtunk a szervezésnek, mert a teherautóra legalább negyven kiránduló kellett ahhoz, hogy az autó ki legyen használva. Emlékezetem szerint, valami kevéske összeget kellett pótoljunk a benzin árába, mert a kollektív, amellett, hogy egyeseknek aranybánya volt, olyan szegény volt pénzügyi szempontból, hogy mikor elmondták nekünk a könyvelõk, szinte sírva fakadtunk a sajnálkozástól. Adtuk, tehát azt a csekélyke összeget fejenként, s boldogan gondoltunk a következõ vasárnapra, amelynek hajnalán elindulunk világot látni, mégpedig Szovátára.
Elérkezett a várva-várt vasárnap reggel. El volt határozva, hogy reggel hat órakor indulunk, mert hosszú az út a célig, s minél több idõnk maradjon a nézelõdésre. Azért nem írok vásárlást is, mert akkor még nem volt divatban a mai vásárlási láz. Persze, mi is vásároltunk ilyen-olyan emléktárgyakat, de haszontalan dologra nem pazaroltuk a pénzt, fõleg, ha nem is volt. Itt jut eszembe egy tréfás dolog. A székely ember kirándulni küldi a fiát. Láss világot fiam, nekünk, anyáddal, nem volt módunk annak idején, de én téged most küldlek. Egyre kérlek, hülyeségre ne költsd a pénzt, inkább idd meg.
Odaérkeztünk Szováta fürdõre, még meg se pihentünk, annyira kíváncsiak voltunk a szép fürdõhely megtekintésére. Sétáltunk hosszan a Medve tó környékén, a kioszkoknál meg-megállva fagyi vagy nyalóka miatt. Aztán jött a fényképezés. Voltak akkor kitömött medvével, õzikével szolgáló fényképészek, olcsón készítettek fényképet a kiránduló egyénekrõl, s postán elküldték az illetõ címére, de legtöbb esetben már akkornap készen volt a fénykép, amit otthon boldogan, büszkén mutogattunk fûnek-fának. Szép idõk voltak azok. Szép volt az a szovátai nap.
Következett a hazajövetel, mert már estefelére kezdett járni az idõ. Még maradni szerettünk volna, de indulni kellett.
Hazafelé is a kiránduló társaság jókedvûen viselkedett. A férfitársaság nem sajnált magától egy kis jó Küküllõmenti borocskát, amit Szovátán lehetett vásárolni, s azt hazafelé lassacskán illogatták, mígnem jó kedvük kerekedett, mindenkit bevontak a vidám nótázásba. Énekelt is, szívbõl a kirándulók minden tagja, hogy szájtátva bámultak az útba esõ községek utcán ácsorgó lakói. Aztán következett egy kis kellemetlenség. Ahol a halastavak vannak, Szentpálnál, rettentõen rossz volt akkoriban az út. Rázott az autó, vagy inkább himbálózott. Eredmény: egy derékban eltörött pad, mert azok voltak feltéve ülõalkalmatosságnak, a bodosi kultúrotthonból kölcsönözve. A hasznavehetetlen padot a teherautó padlózatára fektetve, s mi fiatalabbak, lábon állva folytattuk az utat haza, Bodos faluba, Kukukkfaluba, ahogy a környékbéliek még szívesen emlegetik, viccesen, az én kedves szülõfalumat.
Ezt a kirándulást a falu népe sokáig emlegette, s tervezgetett jobbnál-jobb efféle kirándulást, de legtöbbjükbõl nem lett semmi, mert a falusi nép, aki becsületesen gazdálkodik, valójában a rabszolgája saját gazdaságának.
Egyed Béla, gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 881. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.