Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.07.11.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 880. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.07.11. Magazin

Egyre többen értékelik és igénylik a festett bútor darabokat

Közöttünk élnek, ismert vagy kevésbé ismert személyek, csoportok, akik nem rendkívüli cselekedeteikkel, hanem kitartó munkájukkal, tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet.
A székelyszáldobosi származású, felsõrákosi Biró Esztert mindig vonzotta a népmûvészet, a hagyományok. Olyan típusú ember, aki nem is igazán érti, mi a rendkívüli abban, ha napjainkban egy fiatal nõ bútorfestéssel foglalkozik, érdekli a népviselet, a néptánc, a népdal, és minden, ami a hagyományápolással kapcsolatos.


- Hogy szeretted meg a bútorfestést?


-A bútorfestés nem tudatos választás volt. Nagyon rég elindult valami mélyen, egy kötõdés, érdeklõdés a népmûvészet, néptánc iránt.
Iskolás koromban többször szerepeltünk betanított tánccal, aratóssal, regutással a székelyszáldobosi iskolában, én nagyon szerettem azokat a fellépéseket, színdarabokat. Miután férjhez mentem, azután is megmaradt a régi tárgyak iránti érdeklõdés, minden, ami a régi idõkbõl való, az engem nagyon érdekelt. Amikor Rákosra kerültünk, hívtak az asszonyok a dalárdába, oda is járok, nagyon szeretem. Egy darabig hordtam a székelyszáldobosi ruhámat a dalárdába, majd megkérdezték, hogy miért nem veszek rákosi ruhát, és akkor vásároltam egy felsõrákosi viseletet, a háromszékit, mert ott sok van. Láttam egy másik félét, az is tetszett, azt is megvásároltam, így szép lassan egy gyûjteményem lett a különbözõ viseletekbõl. Rákoson majdnem minden háznál lehet látni régi festett ládákat, szõtteseket, nagyon nagy érték van ezekbõl. Egy újságban olvastam, hogy a Népmûvészeti Fõiskola egy tagozatot indít népi díszítés témával Nagyajtán. Azt mondtam, ez az, amit én szeretek, ide szeretnék járni.


- Mi fogott meg a bútorfestésben?


- Három év alatt több mindent tanultunk, nemezelést, fonalgrafikát, tojásírást, bogozást, ezeket mind kedvelem, azonban a bútorfestés, úgy érzem, teljesen hozzám illõ. Jó érzés, mikor egy tárgyra mintát rajzolsz, kifested, és látod az eredményét a munkádnak, élmény, hogy tetszik neked, és ha még másnak is tetszik, az motivál. Idõm is volt rá, mert épp munkanélkül voltam.
Nekem egyfajta terápiaként is szolgál, nagyon nyugtat, igazi kikapcsolódás. Valójában két éve múlt, hogy festegetek, nagyon gyerekcipõbe járok még, nem mondom én magamról, hogy bútorfestõ vagyok, csak elindultam egy úton, melyen még sok minden vár, csiszolás, gyakorlat, van amit még tanulni.


- Vállalsz munkákat, kinek dolgozol?


- Én nem úgy indultam, hogy eladásra készítek, kedvtelésbõl fogtam hozzá. Az elsõ tárgyakat megtartottam, majd ajándékoztam a szûk családi, ismeretségi körben, ez után következett az, hogy tetszett ennek-annak, és kérnek még belõle, így az ajándékozás útján kialakult. Kicsengetésre rendeltek, Magyarországra órát, dobozkát, tányért.
Volt, hogy kaptam én is ajándékot, én visszaajándékoztam egy festett tárggyal. Nagyobb munkám egy saroktéka festése volt, tálast, tálcákat, órákat, székeket, szalvétatartót, különbözõ méretû ládákat, többnyire ajándéktárgyakat készítettem.


-Van igény erre a típusú tevékenységre, munkára?


- Vannak olyan emberek, akik lakásukban nem tudnák elképzelni, és én megértem õket, mert például egy modern szobába nem talál a festett óra. De vannak olyan emberek, és egyre többen, akik értékelik, akiknek tetszik. Többen biztattak, mert mondtam, hogy sok idõ, fõleg kezdõként rengeteg idõ, napok is mentek rá egy tárgy festésére, de én úgy érzem, hogy nekem megéri. Nekem kikapcsolódás, szeretem, én tudok gyönyörködni benne, ajándékként adhatom olyanoknak, akik tényleg szeretik, örömet szerzek vele. Többnyire külföldre elszármazottak igényelik, itteni hozzátartozók, mikor utaznak vissza külföldre.


- Milyen motívumokat használsz, inspirált a rákosi díszítés?


- Én akartam, hogy rákosi mintákat fessek, de az az igazság, hogy mi a homoródalmási motívumot tanultuk. A felsõrákosi eltér ettõl, más, de azt nem tanultam. Én inkább az almásit használom még, viszont szándékomban áll a felsõrákosi motívumokat megtanulni. Most újból munkába állok, valószínûleg nem lesz annyi idõm bútorfestésre, mint eddig, hiszen akár napi hat-hét órát is festettem, de abban biztos vagyok, hogy mindig fogok idõt szánni rá, hiszen szeretetbõl csinálom, és ezért számomra ez teljes kikapcsolódás.
Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 880. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.