Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.06.27.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 878. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.06.27. Magazin

Aranylábak villogása és alkonya

Amint néztem a híres spanyol válogatott, Chile elleni mérkõzését, nem jött, hogy higgyek a szememnek. Ilyen gyenge játékot rég nem produkáltak a spanyolok. Ahogy próbálták erõltetve vinni a labdát az ellenfél kapuja felé, ahogy egy-egy csatár vagy középpályás, mint egy beteg légy próbálta kezelni a labdát, közben gabalyodott össze a labdával és saját lábaival, a híres magyar közvetítõ, Szepesi György jutott eszembe, amint szavajárásaként ritka meccsen nem használt kifejezését hallom: csetlik-botlik, csodálom, hogy még mindig nála a labda. Nahát, a fent említett meccsen is rengeteg volt a csetlés-botlás, fõleg a címvédõk részérõl. Az eredmény sem maradt el, tudja minden futballrajongó. Aztán az a sok földön fetrengés. Elismerjük, hogy ha egy játékost komoly sérülés éri, olyankor egy kicsit muszáj hevergõzzön a földön, míg elmúlik a fájdalom. De sok esetben a focisták tettetik a nagy fájdalmat, próbálják a szabadrúgást kiharcolni. Errõl jut eszembe egy diákkori élmény. Az egyik osztálytársam meghívott hétvégére hozzájuk, egy Sepsiszentgyörgy melletti községbe. Elfogadtam a meghívást, jól is telt ottan az idõ, príma fogadtatás volt. Vasárnap délután futballmérkõzést néztünk élõben. A helyi csapat játszott egy más, ugyancsak abban a divízióban szereplõ csapattal. A drukkerok között volt egy komikus figura, egy középkorú ember, aki beszólásaival tette érdekessé magát. Az egyik támadásnál történt, hogy az egyik futballista megbotlott a labdában, elhemperedett a gyepen, s ott fetrengett a földön, mintha lerúgták volna. Beszól a fent említett alak: te Dénes, úgy tudom, nem végeztél színészetet, kelj fel onnan, s többet ne színészkedj. A vak is látta, hogy senki sem ért hozza a lábadhoz. Ne kacagtasd magad. Arra felkelt a színész, s lesütött fejjel visszament a posztjára. Egy másik esetben, amikor a hazai csapat képtelen volt, itt Erdõvidéken, hazai pályán gólt lõni, csak rugdosták össze-vissza a labdát. Nem volt semmi elképzelés a játékukban. A közönség már kezdte megunni a szórakoztatónak egyáltalán nem mondható játékot, s kezdett gúnyolódni a játékosokkal. Látván, hogy az egyik csatár nem tudja, mit kezdjen a labdával, bekiált az egyik drukker: rúgd kukkóba Miklós. Legalább lássunk egy szép labdát. Ügyelj, az aranylábad nehogy letörjön. Bizonyosan emlékeznek még a futballrajongók azokra az idõkre, amikor a baróti Bányász futballcsapat meghívására eljött Barótra futballozni a magyarországi Volán, vagy máskor a Kábel nevû csapat. Volt akkor nagy megmozdulás Erdõvidéken. Felért egy kisebb forradalommal. Minden futball szeretõ ember igyekezett jelen lenni ezeken a mérkõzéseken. Bölöntõl Vargyasig meg Nagy- és Kisbaconig, megmozdultak a rajongók, jöttek kocsival, biciklivel, motorkerékpárral, de még autóbuszt is fogadtak. A stadion környékén alig maradt hely a gyalogközlekedõknek a sok jármû miatt. Nem kell mondanom, hogy a stadion ritkán volt annyira tele, mint akkor. Érdekes volt, hogy jómagam és pár munkatársam az akkori Mezõgépállomás alkalmazottai, éppen aratási kampányban voltunk. Minden technikai embernek olyankor a mezõn kellett lennie a gépek mellett, a munkálatokat irányítani, meghibásodások esetén intézkedni a hiba minél hamarabbi elhárítása végett. Mellettünk ott volt a sok, semmihez sem értõ, de parancsolni vagy jelentgetni prímául tudó pártaktivista. Gondoltuk, akármi is történjen, mi ezt a mérkõzést el nem szalaszthatjuk. Hát uram-istenem, egyszercsak észrevesszük, hogy az aktivisták eltûntek a mezõrõl. Mi is, a kollégámmal, mert azon a mezõn ketten voltunk, a többiek máshol, beültünk sebesen az ARO-ba, s irány, forma 1-es iramban haza, a baróti futball stadion felé. Na, gondoltuk, most lehet, meggyûl a bajunk, ha véletlenül az aktivisták megtudják, hogy eljöttünk a mezõrõl. Egyszercsak meghûlt a vér bennünk, ugyanis ki jön szembe velünk a stadion elõtt? Hát a két aktivista. Na, suttintom a kollégának, nekünk befellegzett. De a csuda ölt meg, amikor az embereink úgy elmentek mellettünk, mint az ezeridegenek. Azzal be a stadionba, elvegyültünk a tömegben. Aki a mérkõzést látta, tudja milyen élmény volt az. Olyanban ritkán lehet része baróti állampolgárnak. A mérkõzés után vissza a mezõre. Jönnek kicsit késõbb az aktivisták is. Azt mondják, hogy közben lenéztek Nagyajtára is. Megkönnyebbültünk. Így volt, igaz volt.        

Egyed Béla, gépészmérnök



<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 878. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.