Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.05.02.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 870. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.05.02. Magazin

“Csendesen és váratlanul átölelt az Isten”

Közöttünk élnek, ismert, vagy kevésbé ismert személyek, csoportok, akik nem rendkívüli cselekedeteikkel, hanem kitartó munkájukkal, tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet.
70 év egy emberi élet szempontjából is jelentõs, nemhogy szolgálatból. id. Antal István nyug. lelkipásztor ennyi ideje végezte elsõ szolgálatát, akkor még tanulóként. Interjúnkban a választott útról, hivatásáról, kitartásáról kérdeztük.


- Milyen indíttatásra lett lelkész?


- Én nem kaptam senkitõl indíttatást, sem otthonról, sem máshonnan, senki nem befolyásolt, csupán, ahogy Ady Endre mondja: “csendesen és váratlanul átölelt az Isten.” 1935-36-os tanévben, az elemi iskolát szülõfalumban, Miklósfalván végeztem (sokan összetévesztik Miklósvárral, de ez egy Székelyudvarhely melletti falu), második osztályos elemista voltam, mikor a tanító megkérdezte a diákságtól, hogy ki mi szeretne lenni. Én restelltem azt mondani, hogy pap szeretnék lenni, hát azt mondtam, hogy tiszteletes úr. Nyilván mosolyogtak a gyerekek. Aztán 1940-ben, a lelkipásztor indíttatására bekerültem a székelyudvarhelyi református kollégiumba, ott olyan vallástanárunk volt, aki a gyakorlatnak megfelelõen, az órát azzal indította, hogy valakit felkért, hogy imádkozzon. Mindig imádsággal kezdõdött az óra, többször én imádkoztam. Ezek kezdeti dolgok voltak, de 1944 április végén, a lelkipásztorom felszólított, hogy legyek szíves végezzem el az istentiszteletet. Nem teljes istentiszteletrõl volt szó, egy vasárnap délutáni bibliaolvasásos-könyörgéses istentisztelet volt, ezt elvégeztem, ez volt az elsõ, és azóta, az eltelt hetven év alatt rendszeresen, több- kevesebb megszakítással végzek istentiszteletet.


- Hogy volt lehetséges, hogy még nem végezte el a teológiát, és már tartott istentiszteletet?


- Az osztályunk negyvenhét-negyvennyolcban sokat járt az udvarhelyi falvakba kultúrelõadást tartani, az akkor úgy mûködött, hogy szombaton este kultúrelõadás volt, és vasárnap egy közülünk prédikált. Az az egy többször én voltam. Negyvennyolcban felmentem a teológiára, akkor már gyakorlott prédikátor voltam, ahhoz képest, hogy sokan voltak olyanok, akik akkor prédikáltak elõször, mikor a teológiáról kimentek légációba.


- Ennyi év alatt hol szolgált a tiszteletes úr?


- Székelyudvarhelyen kezdtem, mint lelkész, majd Ócfalván, a közelben voltam lelkész pár esztendeig, majd harminckilenc esztendeig voltam Bardocon.
Valaki azt mondta, hogy ha hetven év alatt minden héten csak egy istentiszteletet végeztem volna, akkor is kijönne 3500, de sokkal több, mint heti egy, mert a vasárnapi rendszeres, de voltak bûnbánati hetek, hétköznapi istentiszteletek, és sok temetés is.


- Szolgálata éveiben melyik volt a legnehezebb idõszak?


- Nehezebb volt a kommunizmus miatt, az ötvenes évek második fele, hatvanas évek eleje, az általános amnesztiáig.


- Miben nyilvánult meg a nehézség?


- Nem mondom, hogy támadtak volna, de félelemmel kellett végezni a szolgálatot, meg kellett gondolni, hogy mit mond az ember, nem lehetett olyan szabadon hirdetni magát az igét, mert beleakadtak abba is, hogy a miatyánkban elmondtuk, hogy szabadíts meg a gonosztól.


- Honnan jött az energiája, a pozitív hozzáállás?


- Sohasem voltam elkeseredve, sohasem volt terhemre a szolgálat, nyilvánvaló, hogy a hitvilág, Isten szent lelke adott erõt ehhez.


- A családban van még lelkész?


- igen, nagyon különös történet ez. Öcsém, aki sohasem mutatott hajlandóságot a lelkipásztori szolgálatra, teljesen más érdeklõdésû volt, elöl járt mindig a reáltudományokban, matematikában, sportban, tehát világi ember volt. Érettségi után elment a temesvári egyetemre, jól menõ szakra, elektromérnökire. Elsõ alkalommal sikerült a felvételije, és elvégezte az elsõ évet. Nekem megmutatta, hogy sikeresen vizsgázott, de ott, Higyed István lelkipásztor, akivel én együtt végeztem a teológiát, bevonta õt az egyházi életbe. Az elsõ év után azt mondta, hogy õ nem szereti ezt a hitetlen társaságot, megy a teológiára, s otthagyta az elektromérnökit, és elment a teológiára. Most õ is nyugdíjas lelkész.


- Nyugdíjazása után sem vonult vissza végérvényesen?


- Nyugdíjazás után valahányszor felkértek, akár Baróton, akár szomszéd falvakban, helyettesíteni is, mindig vállaltam, és sohasem éreztem sem lelkész koromban, sem nyugdíjas koromban, hogy nekem ez terhemre lett volna, én mindig felszabadultan, örömmel végeztem a szolgálatot, így fogalmaztam magamban, hogy örvendek, mert életemben azt csináltam, aminek örültem, ami jólesett.
Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 870. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.