Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.03.21.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 864. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.03.21. Magazin

Divatosan, urasan

Sokat beszélgetünk, illetve beszélgetnek azok, akiket jobban érdekel a divat, mint például engem. Személy szerint nem voltam soha rabja a divatnak, sõt, mondhatnám, néha-néha idegenkedtem tõle. De a szép öltözködést szerettem mindig, igaz nem mindig volt módom olyan ruhákban járni-kelni, amilyenben szerettem volna, s ilyen tekintetben számtalan társam akadt volna akkor is, akadna most is. Talán kezdjük a divattal. Voltak, úgy-e a hippik a hatvanas években, akik tudvalevõen, nem szerettek tisztálkodni, vagy ellenezték azt. Rendszerint hosszú hajat növesztettek, amit szökõ esztendõnként mostak csak meg, nehogy kimenjen belõle a hippi dauer, mert a hasonló viselkedésûek azonnal kitagadták volna õket a társaságukból. Akik a hippi korszakot átélték, tudják, ahol megfordultak a hippi bandák, ott nagyon bûzös lett a levegõ. Erre mondta volt egy idõs magyar bácsi Brassóban, hogy rengeteg lehet itt a hippi, mert a közszállító jármûveken állandóan hippi szag van. Aztán túlmentünk ezeken az idõkön is, feledésbe merültek a hosszú hajú hippik. De talán, tegyünk be ide egy híres humorista, népdalénekes: Széllyes Sándor egyik monológjából egy rövid részletet, amivel az unokaöccsét jellemzi, aki a városból tért haza vakációra, de rövid idõ alatt roppantul kimûvelõdött. Idézet a monológból: "s olyan frizurával, mint a piros filkó, lábit hátrafelé öcsém, a Palkó". Akik ismerik a magyar játékkártyát, azonnal tudják, milyen lehetett a frizura tekintetében az ifjú divatmániás legényecske. Volt aztán a mini szoknya, amit úgy-e megszóltak sokan, de azért nem volt rossz divat. De faluhelyen, sértés ne essen, az akkori vénasszonyok, fõleg, de még a vénemberek is erõs fejcsóválással tudták csak elfogadni ezt a divatot. Bálban, mikor a jó zenére forogtak a fiatal táncospárok, meg-meglebbenve a szoknya egy kis olyan addig szokatlan látvány is adódott a táncot csak bámuló közönségnek, aki addig az ilyenhez nem volt hozzászokva. Sopánkodtak eleget az akkori vénasszonyok, suteráltak összebújva, de csak azzal maradtak, szerre megszokták a miniszoknyát.
Következett a midiszoknya, a lábszárközépig kellett érjen. Nem jött jól ki mindenkinek, mert a testünk más- más felépítésû. De azért hordták azt is sokáig. Volt még maxi szoknya, trapéz nadrág, répanadrág, furulyanadrág, s ki tudja mennyi féle öltözet, mert ezeket is csak találomra írom le, soha nem voltam divatszakértõ. Aztán itt van az összevagdicsolt farmer, amelyben száz macska sem fogna meg egy egeret, s a mai fiatalok megveszik jó pénzért, mert manapság ez a divat. Régen, mi a kilyukadt holmit megjavíttattuk a szabóval, vagy édesanyánk bestoppolta, s viseltük tovább, de lyukas ruhát mi fel nem vettünk. Innen jön egy érdekes eset, amikor az öreg székely nézi a televízióban, hogy azok a színészek, ugyanbiza, ne milyen hitvány ruhákban ágálnak. Õ maga, mármint a székely, sem élt gazdagon, de ilyen hitvány, szakadozott ruhákban mégsem járt. Ki is szólt azonnal a konyhába a feleségének, aki éppen mosogatott a vacsora után, hogy te drága asszonyfeleségem, kérlek, turkálj valamit ezeknek a szegény színészeknek, s küldd el postán, hadd legyen, mit felvegyenek, mert ahogy látom tiszta ronggyá vált ruhákban szerepelnek szegények. Nem értette az öregúr a mai idõk szavát.Voltak aztán táncdivatok is. Volt a csácsá, bugi-vugi, de nálunk, Bodosban, emlékezetem szerint a pingvint járták akkoriban, a múlt század hatvanas éveiben, amikor a bodosi zenekar jó prímása volt B.R., aki hála Istennek, ma is rendszeresen zenél, ha egymagában is, a bodosiak mindig hazavárják, fõleg falunapokra a falu fõprímását. Emlékszem, bál volt, szólt a jó zene. Kezdik egyszer a pingvin táncot, mert a fiatalságnak arra volt kedve. T. Géza vezette a táncot, utána irányult a táncos sereg. Ott voltam én is, akkor tanultam meg a pingvin táncot. Sajnos azután kevésszer jártam el. De a jó táncoknak voltak ellenzõi is.
Nyilatkozta egy illetõ, hogy mihelyt a modern táncokat kezdik zenélni, a kutyája tûrhetetlenül kezd ugatni. Igen közel lakott a kultúrházhoz. Akik szerepelnek nevük lerövidítésével ezen írásomban, remélem, magukra ismernek, ebbõl, gondolom, semmi gondjuk nem származik, s kívánok nekik, s minden kedves olvasónak, jó egészséget, s jó olvasást.
Egyed Béla gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 864. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.