Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.03.07.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 862. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.03.07. Magazin

Régi jó cimborák

Minden jóravaló házasember tudja, mennyit ér egy jó cimbora, aki az embert kimenti a slamasztikából, ha baj van. Fõleg a felesége elõtt. Pártját fogja, keresztvetéssel igazolja barátja minden lépését, ami szerinte csakis helyes lehetett. Nem a mostani idõk cimboráiról szeretnék szólani jelen írásomban, hanem azokról, akikrõl én is, más is, aki velem hasonló korú, csak régi, talán már elhalt emberek elbeszéléseibõl tudtunk meg valami érdekeset, valami megjegyzésre méltót. Következik az elsõ történetecske. A kollektív idejében, Bodos és Bibarcfalva együvé tartozván, egyfelé húzták a gazdaság szekerét, illetve senki se tudta, vajon jó felé mennek-e, mert fentrõl sebesen jöttek a parancsolatok, úgy hogy már nem is tudták, melyiknek fogadjanak szót. Ilyenkor pedig az ember úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne és beül a becsületrontóba, egy csepp búfelejtésre. Ilyen esetre térünk vissza az idõben, hátha valamit okul belõle az utókor. A bibarcfalvi Termelõ Szövetkezet bodosi részlegén volt elintézni valója három kisebbfajta elöljárónak.
A történet szerint, az említett atyafiak jól végezték a dolgukat, mert a bodosi cimborák- akkor még nem létezett a haver megnevezés- meghívták a bibarcfalvi ügyintézõ elvtársakat egy koktélra. Igen, de akármilyen rövidre is akarták szabni a kellemes poharazgatást, csak belefelejtkeztek a társalgásba, egymást dicsérgetve, egymást felüllicitálva a rendelésben. A kocsmáros már nem gyõzte hordani a sok üveg bort. Mondta is: elvtársak, nem sajnálom, de talán sok lesz maguknak ez a rengeteg bor. Ne búsuljon, kocsmáros uram, mert mindjárt intézkedünk, hogy minden jóra forduljon, mert nekünk az ötéves tervben az is benne van, s az is, hogy négy és fél év alatt letudjuk az egészet. Ezért, most kérjük uraságodat, azonnal menessze valamelyik itt tébláboló emberét gyorsan a brigádos után, hogy azonnal itt teremjen, mert minket csak õ segíthet ki a bajból. Hogy jött-e a brigádos, arról már nem szól a mese, de az ott lévõk, bizony jól felöntöttek a garatra. Indultak volna hazafelé, de akadt egy kis gubanc. Bibarcfalváról az urak egy kis lóvontatású sarétával – kétkerekû személyszállító alkalmatosság – jöttek át Bodosba, míg illogattak, a ló evett, volt mit, a saréta szénatároló részébõl. Amíg józanok voltak, hárman jól elfértek egymás mellett. De ittas fejjel mintha meghíztak volna, sehogy sem tudtak elférni a sarétában. Az egyik felmérgelõdött, s mire a többi észrevette volna, az már le az úton elporoszkált, tudvalevõleg Bibarcfalva felé. A más kettõ még egy darabig énekelgetett a bodosi cimborákkal, aztán elindultak õk is hazafelé. Akkor veszik észre, hogy a harmadik ember eltûnt. Gondolták, hogy elindult gyalogszerrel. Mondta az egyik sarétabeli ember: ne búsulj, utolérjük hamarosan. Igen, de az, aki hamarabb elment, úgy gondolkozott, miközben egy cseppet a friss levegõn józanodott, hogy ezek, már a kollégák, hamarosan utol kell érjenek, miért gyalogoljak, azzal leült az út martjára. Egy kicsit várt, nem volt két perc, de az neki hosszú idõnek tûnt. Gondolta, ezek biztos a rövidítõn jönnek, eléjük megyek. Ugyanis, Bodos falu országút felõli részén van a Kerekhegy nevû dûlõ, abban az idõben mindkét oldalán út volt, egyik a fõút, másik egy mezei út. Ezek a faluból kijövet elváltak, a Barót vizéhez érve, megint egyesültek. Közben a fogaton lévõk is hasonlóan gondolkoztak, mint a cimborájuk, így mentek körbe-körbe. Egyszer a gyalogos úgy elfáradt, hogy ledõlt az út szélére, s már hortyogott is. Odaérnek a szekéren utazók, már õk se tudták, hol vannak, de szerencsére a ló ismerte az utat, egyet horkantott is, amint észrevette az út szélén fekvõ embert, s megállt, mintha leszögezték volna. Néznek körül az atyafiak, s az egyik, talán józanabbik, megszólal: halló, földi, ki maga, s hova igyekszik. A fekvõ alak erre feleszmél, jaj drága cimboráim, hát csak nem hagytatok el végképp. Azzal felül õ is a sarétára. Bezzeg, most milyen jól elfértek hárman.
A másik történet Barót híres mezõvárosában esett meg, valamikor, amikor még jobb szelek fújtak errefelé. Két jó, tehetõs barát, cimbora, a mese szerint úriemberek, egy szép sáros õszi estén betértek a baróti vendéglõk egyikébe, amelyik állítólag a mostani kultúrotthon útfelõli részén mûködött. Szólt a jó cigányzene, mindenféle jót szolgáltak fel a vendégeknek. Pénz, úgy látszik, volt elég bõségesen, mert költötte bátran, akinek volt. Két jó barát együtt illogatott, mulatgatott, mígnem elég jól ellátták a házszámot. Indulnak hazafelé. Kiérnek az útra, a városba. Csepergett az esõ, elég cudar idõ vala. Ahogy mennek az egyik cimbora megbotlott és begurult az útszéli sáncba. Kikelni már nem volt ereje. Kéri a barátját: gyere bajtárs, húzzál ki. Próbálkozik a cimbora, de nem volt ereje a feladat végrehajtásához, ezért így szólt: kedves cimborám, kihúzni nem tudlak, de hogy bebizonyítsam, igaz, jó barátod vagyok, befekszem melléd.
Egyed Béla gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 862. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.