Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.01.24.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 856. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.01.24. Közélet

Az egypártrendszer elõnyeit és hátrányait ismervén

Albert Egon Sokan sokféleképpen válaszolnának, de megtörténhet, hogy jónéhányan másként tennék fel a kérdést is azzal kapcsolatosan, hogy szükségünk van-e ellenzékre. Az azonban mindenképp megfontolandó dolog, ha ez ember eljut oda, hogy megfogalmazza magában a kérdést, hogy egyáltalán van-e szüksége ilyen politikára szintõl függetlenül, az erdélyi magyar kisebbségnek?
Több mint két évtizeden keresztül csak egy párt volt, amelyik sorsunk felett döntött, s amelyiknek jót és rosszat is köszönhet a Partiumban, vagy Székelyföldön élõ atyafi. Aztán idõvel változott a helyzet, a magukat erdélyi jobboldalként meghatározó politikai és civil rétegzõdések megalakították a maguk Polgári Pártját. Új remények, új értelmet nyerõ szlogenekkel megspékelt hitvallásuk egyértelmûsítette, hogy elég volt a “Nagy Testvér” kis lépéseinek politikájából. Kiderült az is, hogy Bukarestbe mások is vágynak, mások is kérnének a húsosfazékból. Természetesen ez nem volt akkor és utána sem ennyire egyértelmû, hiszen volt jobb is ennél, a népszavazás, az autonómia ügyéért, ezt az utóbbit szerette a választó, hiszen azonosulni tudott vele még akkor is, ha fogalma sem volt arról, hogy mit jelent, de volt legalább nemzeti töltete az egésznek.
S valóban ez a próbálkozás, ha látszólag és rövid ideig, de új színt vitt az egyeduralmi rendszerbe, az új hangok, jogokat és jövõt követeltek az akkori hatalmasoktól. Az összetartozás helyett egyesek a szétválást választották akkor, bízva abban, hogy a jövõ, a más utakon járókat igazolja, és a népnek végre igaza lesz! Teltek-múltak az évek és úgy kopott, úgy rongyolódott el az egykor még fényesen ragyogó polgári értékrend. Az Erdélyt megváltó eszmékbõl és akaratból balkáni cirkusz lett, s átment az egész az egymás mocskolásába, lejáratásába, ahol már nem számított becsület, erkölcs, felebarát és nemzeti érdek. Vezetõikrõl pedig kiderült rendre, hogy semmivel sem különbek azoktól, akiket bõszen rágalmaztak. Most itt van a Néppárt, amely az elõbbi hamvaiból fõnixmadárként igyekszik “végiglibbeni” Erdély horizontján, beígérve az új Kánaánt, ám egyelõre úgy néz ki, csillagjuk még fel sem jött, s máris leáldozóban. Az új csillogás, a régi-új szlogenek lendülete most megtörni látszik a belsõ konfliktusokban. A Polgári Pártból amolyan “fiók” párt lett, fajtársa, a Néppárt pedig továbbra is keresi önmagát, ebben a zûrzavaros egyvelegben, ez azonban minden, csak éppen alternatívát nem nyújt - egy szûk érdekkört leszámítva - az itteni jövõnek. Bárhogy is magyarázzák a bizonyítványt, ott tartunk, hogy az erdélyi társadalom továbbra sem képes kinevelni magából a saját ütõképes, hiteles ellenzékét, politikusait. Amíg ez nem történik meg, addig el kell viselni az egypártrendszer “vívmánya-it”, amelyek – valljuk be – eddig édesen-keserûek.




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 856. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.