Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2013.10.04.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 841. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2013.10.04. Magazin

Málnászás a havasban

 Inkább az ifjú nemzedéknek mondom, de talán már nekik sem kell magyarázni, mit jelent a székely embernek a havas. Jómagam és sok akkori falumbeli diák, tanuló csak akkor értettük meg igazán mi is az a havas, amikor először megjártuk ott magunkat.Történt az 1960-as évek dereka táján, hogy a bodosi asszonyok kiharcolták a kollektív elnökénél, vitetné fel, a málnászni szándékozó társaságot, a Nagyhavas Pusztája nevű Magyarhermánytól sok ezer bolhaugrásnyira eső málnaszedő helyre. Az elnök elvtárs, a főmérnökkel való kevés tanakodás után jóváhagyta, hogy a gyümölcsszedő társaságot fel kell vitetni addig, ameddig a teherautó fel tud menni. Megjegyzem itt, hogy az akkori Fakitermelő vállalat (IFET) az utat kiépítette, fel pontosan a málnaszedő helyig. Tisztelettel megemlítem, hogy az a vállalat akkoriban talán kétezer családapának adott munkát. Kiépített útjai voltak, azon vitettek minket is fel a málnászó helyre. Ameddig tartott az út. Onnan gyalogszerrel haladtunk célunk felé. Bezzeg akkor, mi kölykek mindenkit lekerültünk, na de várjuk meg mi lesz, mikor hasznos munkát kell végezni. Tulajdonképpen málna szedni mentünk szüleinkkel. Minket azonban jobban érdekelt mindenféle kaland. A kollektív gazdaság juhai ott nyaraltak a Nagyhavas Pusztáján, így hát az ottani főjuhásszal előre meg volt beszélve, miszerint egy málnászó csapat ilyen s ilyen dátumon ott fog éjszakázni az esztenánál. Nem emlékszem, hogy a főjuhász erősen örvendett volna a jövetelünknek, de az elnök parancsa szent volt, muszály volt fogadni minket.Az első napnak már a fele eltelt volt, kevés idő maradt málnászásra. Napközben, mi suhancok, szedtük is a málnát, de legtöbbet huncutkodtunk. Egyszer az egyik „Rejtelmes sziget-„beli falumbeli suhanc kiszól a málnabozótból: jöszte. Nézek jobbra-balra, hegyezem a füleimet, vajon hol lehet, mert a hangját megismertem. Erre kidugta a vigyorgó képét a málnabozót közül, úgy nézett ki az összemaszatolt képével, mint egy harcra készülő indián. Int a kezével, mintha nem tudnám, merre kell menni. Becsörtetek én is a málnás bozótba a vigyorgó falumbelihez, hátha megtudnám, minek húzza el olyan erősen a száját. Hamarosan megtudtam, ugyanis egy régi fajta elemes villanylámpát próbált működésre bírni. Ehhez kellett neki a bozót adta félhomály. Bebújtam én is a ciherbe, megjavítottuk a zseblámpát, aztán én mentem tovább málna szedni. A zseblámpás jóbarát nem szedett bizony egy szem málnát sem aznap, pedig az édesanyja eleget biztatta.Eljött az este, mindenki az esztena köré gyülekezett. Tiszteletünkre akkor hatalmas tábortüzet raktak a főjuhász emberei, díszelegtek előttünk, kaptak is dicséretet eleget az asszonyoktól. Dicséretére legyen mondva, a főjuhász akkor kitett magáért, kitűnő volt a túróspuliszka. Sajttal, ordával is megkínáltak bennünket. Jött ám az éjszaka. Hatalmas tűz volt téve az esztena mellé, csodáltam, hogy az esztena meg nem gyúlt. Jó is volt az addig, amíg a társaság a sok röhincélés után el nem kezdett álmosodni. Aludtunk volna de, hideg volt már fenn a havason. A tűz felől igen meleg, másfelől igen hideg. Akkor mondta volt egy falumbeli ember: Sül meg a fejem, fagy meg a lábam. A hideg ellenére a társaság jól átvészelte az éjszakát, másnap szedtünk málnát is eleget, megelégedve jöttünk lefelé a találkozóhelyig, ameddig fel tudott jönni a kollektív teherautója. Onnan már csak énekelni kellett, mert akkoriban nagy szokás volt, hogy a falu népe, ha valamerre autóval utazott, meg adta a módját annak, és kellett fújni, hogy: fecskemadár, s hej, haj, felszállott a levegőbe..

Egyed Béla

 



<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 841. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.