Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2013.09.20.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 839. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2013.09.20. Magazin

Becsengetés

Bizony megkezdõdik minden év szeptember 15-én az iskola. A gyermekek apraja-nagyja megkezdi a következõ osztályt, eggyel fennebb a tavalyinál, vagy ugyanott, ahol a tavaly, ha nem tetszett a könyvekkel barátságba kerülni. Pedig: "Scientia potentia est", vagyis a tudás hatalom. A régi jó székely ember azt mondta a fiának: fiam, a földmûvelés, a gazdálkodás nem könnyû dolog. Ha eszed, s kedved van, tanulj tovább, hogy könnyebben keresd meg a kenyeret a magad és családod számára. De ha, ne adj isten, úgy érzed, szamár vagy, akkor inkább légy valami jó mesterember vagy földmûves, mint hogy tanító- vagy tanárszomorító. Jobb egy szakértelemmel felszerelkezett mesterember, mint egy diplomagyártó egyetem által kibocsátott diplomás szamár. Mert úgy tudd meg fiam, én is tudnék neked diplomát venni, anyáddal annyit összespóroltunk, de nem akarom, hogy az esetleges nagyzási mániámnak te légy az áldozata. Diplomás koldus. S még a végén mi kéne eltartsunk a híres diplomád mellett. Térjünk át viccesebb dolgokra, mert arra vállalkoztunk. Sértés ne essék, de tudott dolog, hogy sem régen, sem most nem mindenki szeretett, s szeret iskolába járni. Érdekes lehetett az az eset, amikor a régi világban, a falumban egy gyerek tenyerest kapott a tanítótól, és azon nyomban kifutott az iskolából, nagy hangon kiáltva vissza a tanítónak: mikor nagy hó lesz, úgy sem jövök. Jelezvén, hogy téli idõben nem hajlandó iskolába járni. Hogy a szülõk mit szóltak ehhez, nem jegyezték meg a mesélõ emberek. Bizony régen a rendetlenkedõ tanulók hamar kikaphattak a tanítótól, de volt is rend az akkori iskolákban. Mesélte nekem egy idõs bácsi, hogy a szorzótábla elég nehezen ment be a fejébe, de a körmöstõl való félelmében úgy bemagolta, hogy azóta sem felejtette el.
Hatodikosok voltunk a bibarcfalvi általános iskolában. Jól emlékszem, magyarból Arany János Toldijának harminc valahány szakasza volt felhagyva kívülrõl. Persze az osztály számottevõ része nem tanulta meg, ehelyett magyar óráról kiszöktek az iskola mögötti fenyvesbe. Jómagam lévén a hetes, jelentettem, hogy az osztály létszáma ennyi s ennyi, jelen vannak, akiket a tanár elvtárs itt bent az osztályban lát, a többi hollétérõl nem tudok. De tudok én fiam, - mondta a tanár úr-, mert megsuttintották a kismadárkák. Indulsz azonnal Béla fiam ki a fenyõsbe, de csak a többiekkel együtt gyere be. Ki is megyek, nem kellett én sokáig keressem az osztálytársaimat, mert jól ismertem mindeniknek az esze járását, fõleg ha valami csínyt kellett kieszelni. Hej, ha mindent úgy tudtunk volna, talán a környéken sem lett volna olyan elit osztály, mint a mienk. Két perc sem kellett, s már Vasbányánál ott voltam közöttük. Jól tudták, hogy küldve vagyok, de azt is megmondták, hogy a derekamat letörik, ha elmondom valakinek, s fõleg a magyar tanárunknak, hogy megtaláltam õket. De ez sem volt elég, egyik nagy okos azt mondja: legjobb, ha vissza sem mensz az órára, mert el találsz árulni, legjobb, ha itt maradsz velünk. Ha keményebben kérdõre vonnának, azt mondjuk, hogy erõvel visszatartottunk téged. Eltelt a magyar óra, tisztelt tanár urunk a bent maradottakat nyaggatta. Megüzente nekünk, hogy ha rosszabbra nem akarjuk a dolgot fordítani, a jövõ órára még tíz szakasszal több verset kell megtanulni, s ha valamelyik elszökik az óráról, annak a magyarból való megbukás veszélye is fennáll. Lett is olyan magolás, hogy éjjel álmában is mindenki Toldi Miklóssal álmodozott, szidta Arany Jánost, amiért olyan hosszúra eresztette ezt a szép költeményt. Végülis a tanár úr két-három nebulótól kikérdezte a verset, olyanformán, hogy a megkezdett szakaszt az illetõ kellett folytassa. Ilyen olcsón megúsztuk ezt a kalandot. Tisztelt néhai tanár urunk már a temetõben pihen, mi, egykori diákjai hálával gondolunk rá, mert tõle tanultuk meg szeretni a magyar nyelvet. A Jó Isten Õt nyugosztalja békében.

Egyed Béla




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 839. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.