Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2013.09.06.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 837. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2013.09.06. Magazin

Erdõlés egyes fogattal

A magyar irodalomban nem nagyon használatos e kifejezés: erdõlés. De a székely naptárakban, vagy tréfás gyûjteményekben így használják. Fakitermelés az mindenképpen. Sokan visszaemlékszünk még azokra az idõkre, amikor a kollektivizálás miatt leépítés következett az állatállományt illetõen. Sokan csak egy igavonó állatra maradtunk, a többit be kellett adni a közösbe. Mások pedig eladták az állatokat, így tüntettek a társadalomromboló államvezetés ellen.
Meg kellett élni pedig kevesebb igavonó állattal is, az egyszerûbb munkálatokat el kellett végezni. Ide tartozott az erdõlés is. Ugyanis a téli tüzelõfát olcsóbban be lehetett szerezni az erdészeti hivatal által kibocsátott gyérítésre engedélyt adó cédulával. Mentünk is szívesen, de az egy állatra készített szekérvonó szerkezettel már fel voltunk szerelkezve. Két ilyen fahozó esetet írok le az alábbi sorokban. Méltán kacaghat rajtam a tisztelt olvasó, ugyanis az alábbi történet szóról-szóra igaz.
Egyik esetben a testvéremmel mentünk fát hozni az egyes bivalyfogatunkkal. Ahogy odaértünk az erdõlõ helyre, a cédulában ugyanis meg volt jelölve a hely, ahol szabad volt erdõlni, kifogtam a bivalyt a járomból és elengedtem legelni. Volt ott elég bivalynak való erdõközi legelni való. Megraktuk a szekeret szárazsággal, le is szorítottuk jól a csapófával, aztán nézek a jámbor bivalyunk után, hogy befogjuk az igába. Nem volt az sehol, kerestük eleget, nem találtuk. Hívtuk, hol vagy Kati, mekkenj egyet. Nem szólhatott bizony, mert jóval bennebb, az árokban javában hempergõzött a pocsolyában, ott találtunk rá. Jobb reményû vaddisznók dagonyázó helye lehetett az a feredõ. Elõ kellett vegyem a bivalyoknál alkalmazható állatidomári képességemet, míg valahogy ki tudtam csalogatni Kati "naccságát"- holmi zöldségek rázogatásával- a pocsolyából.
A másik eset a sok közül ugyanabban az erdõben játszódott le egy másik esztendõben. Elmegyünk édesanyámmal valami nyári tüzelõért a Kati névre hallgató bivalyunkkal. Megraktuk jól a szekeret száraz fával, le is kötjük, s elindulunk befelé a lejtõn, ugyanis lejtõn be, hegyen ki, úgy értünk volna vízszintesebb helyre, ahol már kevesebb erõkifejtéssel lehetett haladni hazafelé. A nagy lejtõhöz érve, megkötöm én a szekér hátsó kerekét, majd szólok a bivalynak: indulás. A lejtõ elég nagy volt, de a bivaly is úgy nekiiramodott, csípték a legyek szegényt, hogy az erdõbõl kikanyarodva a szekér az oldalára dõlt. Szinte sírtam mérgemben, hogy most az egész fát le kell szedni, a szekeret kerékre állítani, majd a fát újra felrakni.
De nem hagyott el akkor sem a székelyekre jellemzõ találékonyság. Nézem a szekér fát hátulról, nézem a szekér fát baloldalról, majd jobboldalról, s akkor veszem észre, hogy a szekér mintha rám akarna dõlni. Na, gondolom, itt mutatkozik egy lehetõség a sok munka megtakarítására. Elõször is kifogtam a Kati nagyságát a járomból, a nyakláncánál fogva megkötöttem egy fához. Nem bíztam már a fortélyaiban. Akkor háttal nekifeküdtem a megrakott szekérnek, édesanyám pedig az elsõ keréknél segített a mûtétnél. Nagy erõfeszítéssel és a gravitáció kihasználásával a szekér végül talpra, illetve kerekekre állt. Megszusszanva, egy kis idõ múlva indultunk hazafelé. Nem volt könnyû munka, de az akkori diákság nem hátrált meg a nehézségek elõtt. Egyed Béla




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 837. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.