Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2009.02.27.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 602. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2009.02.27. Művelődés

 Erdély óriásáról illetékesek, nagyok már sokat írtak. Nem régen évfordulót ünnepeltünk. Személyes, egyszerû élményemet szívesen megosztom veletek, kedves olvasók.
A múlt lassan elfogy körülöttünk. Sokasodó emlékeink történelemmé formálódnak. Vargyason születtem. A Paphegy alatti régi, téglás házban. Sokan. Ötön. Áldom a bölcsõt, mely emberré ringatott. S a legdrágább kincsemet, édesanyámat, ki ajkamra magyar szót adott. Egyszerû szegény sorsban végeztem Vargyason az öt elemi osztályt. 1929 õszén váratlan meglepetés ért. Kiss Károly tanítóm jóvoltából Chamberlain-ösztöndíjat kaptam. Tomsa Antal baróti nagykereskedõ anyagi támogatásával tanítóm még az év õszén Kolozsvárra vitt, és beíratott az Unitárius Fõgimnázium elsõ osztályába. Szép város Kolozsvár 76 ezer magyar lakosával és három felekezeti iskolájával. A Farkas utcai református, az Egyetem-téri  piarista római katolikus és a Kossuth Lajos úti unitárius fõgimnázium. A három iskola és Kolozsvár hangulata sorsomat felkarolta. Csodálatos volt a három iskola összhangja, a református kollégium udvara volt a legnagyobb, ott tartottuk a közös tornaversenyeket, a focimeccseket. Felejthetetlen a református gimnázium kedves sporttanárának neve: Koncz Rudolf. A közös ünnepélyek, kirándulások szervezõje, a három iskola ifjúságának kedves Rudi bácsija, a kolozsvári magyar összefogás szimbóluma, áldott legyen neve és emléke. A 30-as években a békés kolozsvári diákéveimet megzavarta a történelem vihara. Európa sodródott a katasztrófa felé, Chamberlain a brit birodalom miniszterelnökének béketerve meghiúsult, az esõernyõs miniszterelnök fáradozásai hiábavalónak bizonyultak, Jézus békeköveteként fáradhatatlanul látogatta az öreg kontinens összes kormányfõjét. Munkája nem hozott eredményt. Hiába kötött kompromisszumot, az angol nép megvonta tõle a bizalmát. Az események Európa és a világ népe számára a tragédiák, a katasztrófák felé mutattak a második világháború minden rémségével. Az ösztöndíjunk is odalett, de ügyünket felkarolták és segítették a kolozsvári történelmi nagy családok. Magam a Kossuth utcai gimnázium latin szakos tanárának, Kovács Kálmánnak és családjának jóvoltából naponként ebédet kaptam. Igyekeztem hasznos lenni, szolgálatot végezni. Ezt értékelték és nemsokára családtagnak tekintettek. Egy napon tanárom vendégeket várt, és megkért engem, hogy a családi pincébõl hozzak fel a vendégek részére 50 fokos székely kisüstöst. A várt vendégek megérkeztek, Kós Károly író, építész, fõgondnok, a Farkas utcai kollégium dékánja, tanára és Reisler Artúr, a piarista római katolikus paptanár, igazgató. A három iskola három nagynevû tanára havonta egyszer, váltott sorrendben összejöttek,  és iskoláik erkölcsi és anyagi kérdéseirõl tanácskoztak. Küldetést teljesítettek az erdélyi magyarság javára. Tanárom óhaja szerint a pincébõl felhozott kisüstösbõl megkínáltam a három barátot. Az elfogyasztása után Kós Károly szólalt meg: „Na, te, székely fiúcska, mert kitûnõ szívderítõt hoztál, adok neked egy tanácsot, egyben egy titkot. Én száz éves kort fogok megérni. Na, csodálkozol? Mióta magamat tudom, minden  reggel bemegyek a konyhába, és befalok, és lenyelek egy falat kenyeret, az éhes bacilusok rárohannak, én akkor õket nyakon öntöm egy pohár erõssel, így én bacilus mentes vagyok.”A  jóslat szinte betelt, Erdély nagy embere kilencvenhét évet élt. A Kossuth utcában valóban egy dinnyehéjon megcsúszott és elesett. Combnyakfõcsont törést kapott, ami örökre elvitte õt e múló világból, az örökkévalóságba. Hamvai a kolozsvári Házsongárdi Pantheonban pihennek, a két munkatárs is végezve a megbízatást, Istenért és népükért örökre megpihentek. Életük példás biztatás: „Kik Isten oldalán vannak, aggodalomra nem lehet soha okuk.” Nevük és emlékük legyen áldott!
 Dimény András,
ny. unit. lelkipásztor


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 602. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.