Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2011.12.16.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 748. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2011.12.16. Sport

A köpeci labdarúgás története - IV. rész
A becsületes edzõjük a “tanító” gratulált nekünk, de a szeme könnyes volt. Megköszöntük a hozzánk illó jóindulatú becsületes ellátást és mivel nem volt vedéglõ Kenden, Erdõsszentgyörgyön tartottuk meg az örömünneplést. Még jól emlékszem az udvarhelyi Voinþa is ott volt a vendéglõbe és gratuláltak õk is az eredményhez.   Hát ugy-e pénz volt bõven folyt a pezsgõ stb. az öreg veterán Szilágyi megtöltötte a futballcipõjét amelyik csupa iszap, sár volt egy pezsgõvel és abból minden játékos kellett igyon egy kortyot. Volt ott egy öreg bácsi, az is ivott egy kortyot, mondván hát ejsze én is ide tartozom! Aztán felálltunk és elénekeltük a bányász himnuszt, ahányan a vendéglõbe voltak mindenki felkelt amíg énekeltünk és a végén még meg is tapsoltak - ezek bizony nagy élmények voltak nekünk. Köpecen nagy volt az öröm a közönség szeretett, a bányászok önkéntesen adtak akkor 150-200 lejeket a sportnak. Pontosan nem tudom, de a vállalatnak volt egy pár ezer alkalmazottja és minden alkalmazottól autómatikusan lehúztak 5 lej sporttagsági díjat. Pénz volt elég, volt felszerelés, ami beilett volna még egy magasabb bajnokságba is. Ezután jött aztán a hadd el hadd - mert már keményen fel kellett kötni a gatyánkat. Akkor még a bajnokság neve M.A.Tartományi volt, komoly városi csapatokkal kellett összemérni az erõnket.
Olyanokkal, mint Csíkszereda, Udvarhely, Gyergyóremete, Keresztúr, Balánbánya, Szentegyháza, Szentgyörgy, Tusnádfürdõ, Kézdi, Kovászna, Barót. Hurubeanu, az edzõ azt mondta, ez a csapat jutott be a tartományiba, ez fog tovább is játszani. Két évig meg is tartottuk a jó közép helyet a mezõnyben, aztán megváltozott a helyzet, átkerültünk a Brassó megyei tartományiba, akkor meg is szûnt a M.A.T. Itt azonban még keményebb csapatokkal találkoztunk, pl. ªtiinþa Braºov, (egyetemisták), Brassói Gumigyár, Codlea, Mãguna Codlea, Zernyest, Hétfalu, Brad, Kõhalom. Köpecrõl ezek az együttesek nehezen vittek el pontot. Nagy bajok voltak a zernyesti és a baróti közönséggel, mi mint játékosok jó viszonyban voltunk, de aztán amikor Barót-Köpec játszott, az mindegy volt, hogy hol történt, a szurkolók egymást köpködték, pofozták. Zernyesten és Hétfalun rendszeresen gyûlölték a magyar csapatokat. Zernyesten a pálya egyik oldalán volt egy deszka kert a pályától jó 10 méterre, és úgy dobálóztak kõvel, hogy ezen az oldalon nem is szerettünk játszani, rendesen lestek, és csak minket dobáltak, megpofozták a drukkereinket és hasonlók. Demeter doktor úr volt akkor az edzõnk, Isten nyugosztalja, amikor vége lett a mérkõzésnek, azelõtt a ruháinkat kivitték a kocsira az öltözõbõl Bocz Domokos, õt is nyugosztalja az Isten, le akarta filmezni, hogy mit mûvelnek velünk az öltözõ elõtt, úgy kirúgták a gépet a kezébõl, hogy mind szét ment. Felmenekültünk a kocsira, és azonnal indulj! Akkoriban teherkocsikkal jártunk, úgy szólott a ponyva, mint a golyószóró, úgy hajigáltak, még  a milicista, aki védett minket, õ is kapott a kövekbõl, õt is semmibe vették, útközben aztán valahol leszökött. A várostól jó messze a hegyekbõl lefolyó hólébe mosdottunk meg, és úgy öltöztünk át. Aztán amikor õk jöttek ide, Szabó Ferenc visszaadta azt a pofont, amit ott kapott a játék végén, a mi fiataljaink megdobálták õket is, a falu végén ilyen harcok voltak. A másik szezonban megint vissza kellett menni Zernyestre, féltünk, de menni kellett. Egy jóakaratú román mérnök elintézte, hogy úgy a szurkolók, mint a játékosok között normálisan folyon a dolog, semmi hiba nélkül.  folytatjuk
Tüzes Sándor visszaemlékezéseibõl, szerkesztette: Albert Egon.


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 748. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.