Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2011.11.18.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 744. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2011.11.18. Közélet

Ki ad kenyeret a népnek?!
Albert Egon  Elõbb azonban munkát kellene adni, lehetõséget teremteni arra, hogy az embereknek meglegyen a biztonságérzetük, hogy tudjanak bízni a holnapban. Manapság azonban eléggé sovány a kínálat munkahely terén, fõként az olyan kis régiók esetében is, mint Erdõvidék. Minap az egyik olvasónk jegyezte meg, hogy vajon így az év vége fele számoltuk-e össze, hogy hány munkalehetõséget hirdettek meg a vidéken ebben az évben? Kapásból még öt alkalmat sem tudtunk felsorolni, de figyelembe véve az itteni lehetõségeket, ez egyáltalán nem meglepõ adat. Minthogy az sem, hogy mindenki menekül innét - már ami azokat a családokat, személyeket illeti, - akik nem hajlandóak megelégedni sem a szociális segéllyel, sem pedig a minimálbérrel, s ez fõként a fiatalok táborában van így. Áldatlan helyzetben vagyunk, mondhatni szinte lehetõségek nélkül. Az állam intézkedéseinek köszönhetõen, a kis - és középvállalkozások érája lejárt, pedig még tavasszal büszkén mondogatták: mindenkit törvényesen alkalmazni kell, viszsza kell szorítani a feketemunkát! Aztán eljött az õsz, s az ország a szomorú valóságra ébredt: egyre többen kerülnek az utcára, vagy egyszerûen még feketén sem kapnak munkát. Egyetlen kiút maradt, az állami segély, s miközben azon szörnyûlködnek az emberek, hogy országos szinten a munkanélküliek és nyugdíjasok aránya meghaladta a dolgozókét, - a munkások azon kapják magukat, hogy õk is sorba állnak valamilyen segélyért. Sokan beszélnek arról, hogy bezárták ezt a vidéket, - hiszen nincsen infrastruktúrája, amire szükség volna ahhoz, hogy egy nagyobb céget vonzani tudjon - ezt évek óta hallgatjuk és konstatáljuk: ez van. S a tehetetlenség novemberi ködként szakad ránk, melyben ide-oda bolyongunk kiútat keresve, próbáljuk megtalálni a számításainkat, miként? Iparunk nincs, a mezõgazdaságból, állatenyésztésbõl csak kevesen éldegélnek, s többségük épp, hogy a víz felszínén marad, a turizmusunk ez idáig csupán fogalom maradt. A tömegeknek, egy garzonban, tömbházban élõ (tengõdõ) embernek, ez nem lehetõség - kudarc .  Ki ad kenyeret az éhezõnek? Az állam, amelyik egyik kezével ad, és a másikkal elvesz, - koncot dobva a nép elé, hogy álljanak nyugodtan hosszú tömött sorokban a juttatásokért, így lesznek hû kiszolgáltatott szolgái a rendszernek, a politikumnak. Mindez azoknak megfelelõ, akik nem akarnak dolgozni, akik így töltik be a kampánymunkahelyeiket, kik gyerekeik segélyébõl élnek. Vannak azonban, akik dolgozni szeretnének, ha kell két kezi munkával is, mert fiaiknak, lányaiknak jövõt álmodtak,  azokkal mi lesz?!


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 744. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.