Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2011.09.02.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 733. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2011.09.02. Közélet



Kedves Ákos,
az evilági lét és a másvilág közötti senkiföldjén elmaradoznak, akár a betegszobákban, a földi szemérmek és a doktori fokozatok, és a legközvetlenebb megszólításban fejezhetõk ki csupán az évtizedes kötelezettségek. Engedd meg hát, hogy ebben az ezerfõs közönség elõtti nyilvánosságra egyperces csendet parancsoló  meghittségben vegyek búcsút Tõled, ha már a harmadik emeleti tömbházlakás lábujjhegyen álló csendjében nem tettem.
Ákos, én nem tudom, létezhet-e kibírhatatlanabb összetevõje a szenvedésnek, mint ugyanazon a helyen feküdni majd egy évtizedig, magatehetetlenül a gombnyomásra emelkedõ és ereszkedõ betegágyban, ahol korábban a legendás munkabírásodat jellemzõ vastag dossziék alatt roskadozó dolgozóasztalod állott, tanulmányok, egyetemi jegyzetek, doktori disszertációd, törvényjavaslatok, kormányhatározatok és miniszteri rendeletek bölcsõje, parlamenti munkáidról rendszeresen publikált sajtóbeli beszámolóid születési helye. Amikor az ágyad szélén ülve sokszor - megbocsáthatatlanul kevésszer! - a kezembe fogtam ennek az egyenes gerincû székelyvéckei fiúnak az évek folyamán egyre vékonyodó csuklóját, egyre finomodó kezét, mindig ez a gondolat ijesztett rám. Az aktív munka szellemével átitatott helyen megélni a vegetálásra kárhoztatott lét kínjait!
Kilenc évig feküdtél szüntelenül ugyanabban az ágyban, és egyre nehezebben ejtett szavaidat már csak a családtagjaid tudták a szádról leolvasni.  Aki számára a munka nem nyûg, nem teher, hanem az emberi életminõség egyik legértékesebb eleme, annak a tudata is görcsbe rándul a félelemtõl, amikor belegondol a kilencévnyi betegség mozdulatlan, fõként csak a szem intésével kommunikáló vergõdésébe. Számodra a közösségért végzett munka az öröm forrása volt, a megelégedettség feltétele, ahogyan az szûkre - és most tetszik ki igazán, mennyire, túlságosan is szûkre - szabott, alig évtizednyi, nagy lánggal szaladó, gyorsan égõ munkásságodból kiderül.
Ákos, minden Rólad szóló megemlékezésben szerét ejtették felsorolni, mi mindenünk voltál Te nekünk, azon túl, hogy a bukaresti törvényhozásban egy évtizeden át képviselted Maros megyei születésû székelyként Háromszéket, de hadd tegyük világossá a jövõ számára itt is, hogy Nélküled talán nincs vagy nem pont úgy jön létre, ott és akkor, a sepsiszentgyörgyi fõiskola, a Sapientia Egyetem, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság, a Berde Áron Tudományos Társaság - azaz oktatási intézmények, civil szervezetek, köztük olyanok, amelyek a jelenléted megszûntével ugyancsak megszûntek jelen lenni. És talán nincsenek vagy nem úgy jönnek létre a székelyföldi gazdaság legerõsebb közösségmegtartó szervezetei, a közbirtokosságok.
Nagy lyukakat mart a rohanó  idõ rozsdája az emlékezet rostáján. Intézményépítõ közösségi munkádon nemcsak a feledés finom homokszemei húztak fátylat, hanem a közömbösség nagy, száraz gallyai is visszhangosan dübörögnek, akár koporsódon a föld. Talán nem haladta meg a százat azok száma, akik fontosnak tartották elkísérni utolsó utadon. A háromszéki volt és mostani honatyák, polgármesterek közül senki, senki sem tartotta fontosnak megadni Neked a végtisztességet - sírodat azok állták körül, akiknek a kilenc év nem volt elegendõ a feledéshez.
Ákos, Képviselõ Úr, legyen Neked könnyû a föld a házsongárdi temetõben, és amikor majd a nyomodba lépünk a mindenek útján, járd ki, intézd el nekünk, hogy fogadtatásunk a megbeszélt órában legyen a Legfõbb Ítélõszék elõtt, s ne kelljen végigkínlódnunk a halál általad kegyetlenül megszenvedett elõszobáját.
Benedek Huszár János


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 733. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.