Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2011.08.19.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 731. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2011.08.19. Közélet



A háromgenerációs méhészcsalád
A.E. "Sok kicsi sokra megy" - szokták mondogatni az öregek, s eme bölcs mondás mindinkább igaz a bibarcfalvi Barthalis családnál, hisz mesterségüknél fogva õk naponta szembesülnek ezzel a jelenséggel, így a kevésnek is éppen úgy tudnak örvendeni, mint a soknak. Mert tudják, az õ szakmájukban nem a legek jelentik a mércét, hanem a szorgalmas, következetes munka, minderre az állatvilág egyik legszorgalmasabb teremtménye tanította õket, nevezetesen a méhek. A család legényei, (Zoltán és Levente) vándorméhészetre adták a fejüket, igaz, nem egyik napról a másikre lettek méhészek, ebbe születtek bele, ezt látták nagyapjuktól, erre tanította az apjuk is õket, most nemrégiben érkeztek haza. Mielõtt azonban belekezdenének a mesélésbe, az apa Barthalis Lajos, akinek több évtizedes méhésztapasztalatát, a most szárnyukat bontogató ifjak sem kérdõjeleznék meg, egy naplót tesz elénk, amely egy laikus számára talán érthetetlen feljegyzést tartalmaz, ám a szakavatott szem annál több titkot és csodás fedezhet fel, a megsárgult kézzel írott mondatok között.
Vándor az úton...
"A harmadik évezred küszöbén kértem Istent, legyen velem, és adja meg nekem a hozzá intézett felvállalásaimat, hogy beteljesüljön ama vágyam, amely mindig a gondolatomban volt és van - legyek szabad és vidám kedvvel - tudjam intézni a rám bízottakat, az Úrtól. Hogy vágyaim ismét valóra váljanak és mehessek velük. Szép dolog eme nemes foglalkozás, bár sok költséggel jár, de szeretni kell, hiszen sokszor a kicsi méhek a családnak kenyeret, ruhát, hûtõt és megélhetést hozták meg. Köszönet az ég urának minden idõben" - áll a napló elsõ oldalán, amely Barthalis Lajos egyfajta hitvallása a szakmáról, errõl az életvitelrõl.
A fiúk viszik tovább az örökséget
" Ha mi most itten részletesen kezdünk a méhekrõl beszélni, akkor jövõ ilyenkor is itt Bodvajban fogunk ülni és még akkor sem mondtunk el mindent, amit illene tudni ezekrõl az állatokról”. - mondják a fiatalok. Minket azonban furdal a kiváncsiság: vajon hogyan lesz a virágból méz? A múltról a rangidõs, sokat tapasztalt családfõ beszél, elmondja, hogy az õ édesapja már a hatvanas években méhészettel foglalkozott, már akkor járták a román vidéket, azokban az idõkben húsz-harminc méhcsaládjuk volt, ez a szám mára 140 db.
"A gyerekek a nyolcvanas években kezdtek ezzel megismerkedni, mondhatni beleszülettek ebbe. Az indulás nem volt egyszerû, hiszen akkoriban nagyon nehéz volt beszerezni egy kocsit, amivel a méheket lehetett szállítani, legtöbbször kölcsön autóval mentünk le a román alföldre virágport gyûjteni. Akkor még többen mentünk innen, mára egyre kevesebb méhész az, aki igazából vándorol is. Nem adtuk fel, mostanra pedig már háromgenerációs méhészcsalád vagyunk" - mesél a kezdetekrõl Barthalis Lajos.
Távol az otthontól, idegen földön
A két fiú a nehézségek ellenére az apja mellé állt, és mostanra lassan-lassan körvonalazódni kezd egy családi vállalkozás, amely a kiadások mellett évente profitot is termel, igaz ennek ára is van. Hiszen egész évben a méhek mellett, az õk szolgálatában kell állani, sokszor komolyabb ez mint egy szívmûtét, hiszen a méhekkel nem lehet lacapacázni, egy apró gondatlanság, figyelmetlenség és máris megtörtént a baj, és bizony egy-egy méhcsaládnak komoly ára van. Ugyanakkor a méhekkel vándorolni kell s ilyenkor  több hétre is szétszakad a család, 2005-tõl rendszeresen járják az országot, a legjobb nektárlelõhelyeket keresve.
Májusban az akác virágzásával kezdõdik az idény, kár lenne kihagyni, hiszen ez fizet a legtöbbet, de mennek hársra, napraforgóra is. "Erdõvidék nem kifejezetten alkalmas arra, hogy nagytételben lehessen méhészkedni, hiszen kevés a nagykiterjedésû legelõ. Ilyen helyek vannak Magyarhermányban, Szárazajtán, Bodosban, Erdõfülében ezekrõl a területekrõl a méhek sok mézet tudnak viszonylag rövid idõ alatt begyûjteni, s meg kell jegyezni, hogy az erdei méz mindközül a legfinomabb. Ám a többi területen annyi mézet sem tudnak gyûjteni a méhek, - kiváltképpen ha az embernek ennyi családja van - amibõl télen fenn tudnák tartani magukat. Ha vállalkozni akarsz, akkor több család kell, ezért mindenképp vándorolni kell" - osztják meg tapasztalataikat a Barthalis legények.
Megfelelõ képviselet nélkül nagyon nehéz
Hiába tagjai õk is a sepsiszentgyörgyi méhész egyesületnek, ez idáig nagyon kevés kedvezményben volt részük, ami szinte a nullával egyenlõ.
Elmondják azt is, hogy vándor méhész holnapja bizony elég kiszámíthatatlan, senki nem védi õket, az egész napos munka mellett éjszaka is fél lábon alszanak, nehogy betörjön hozzájuk valaki, a rendõrség sem megértõ, állandóan kötekednek, fõleg, amikor meglátják, hogy Kovászna megyei jelzésû az autójuk.
Mégis úgy látják, hogy megéri azt amit csinálnak, bár nagy odafigyelést igényel de mivel örömüket lelik benne, ezért majd az idõvel felcseperedõ fiaiknak adják tovább a mesterséget.


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 731. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.