Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2011.07.15.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 726. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2011.07.15. Közélet



Hamar eltelt a 100 év
H.F.A.  A nehéz gyermekkor, a világháborúk, szovjet fogság, kollektivizálás, egyszóval a 20. század borzalmai mind-mind kijutottak a ma, 2011. július 15-én 100. születésnapját ünneplõ miklósvári Barabás János számára. A százesztendõs János bácsi húsz évet is nyugodtan letagadhatna, ha jó formában van, lekaszálja az udvaron a füvet, de a fát is felaprítja a kályhába, és nem bánja, hogy még életben van. Barabás János 1911. július 15-én született, hamar árván maradt, édesapja elesett az elsõ világháborúban, édesanyjának így õ lett a segítõje gyerekként a mezei munkákban. Szerette a munkát, a jó társaságot, a vicceket, és szerette a labdarúgást is. "Sajnos abban az idõben még nem volt videó, és a fényképezõgép sem volt olyan elterjedt, mint ma, sajnos nem tudtuk megörökíteni, amint édesapám a pálya szélén, de sokszor a játékosok közé keveredve szurkolt." - mesélte János bácsi lánya, aki egyben a hûséges gondozója is. Barabáséknál nem jellemzõ a hosszú élet, János bácsi talán azért élt ilyen sokat, és még most is jól bírja magát korához képest, mert mindig viccelõdött. A székely huncutság most is ott rejtõzik a szeme sarkában. "Most is künn matatok, fát vágok, minden, de le vagyok tehetetlenedve, egy hete nem kaszáltam, mert elintéztem a karomot. Jaj, most már nem igen csinálok semmit, van, mikor éjjel alszom, van mikor nem, délután ritkán szoktam aludni, inkább csak szundikálok. A bal szemem semmivé vált. 90 éves korom óta kezdtem betegeskedni, azóta többször is megmentettek az orvosok. Lejárt az idõ na, de azért nem készülõk még meghalni." - ecseteli az állapotát János bácsi, majd amikor az állatokról és a fiatal koráról faggatjuk, mintha az évszázados ráncok egy kicsit kisimulnának az arcán: "Mikor legényecske voltam, lovakot vettem, csitkót, milyen hamar eltelt a 100 esztendõ. Bellérkedtem, nagyon szerettem a lovakot. Nekem örökké meg kellett dolgozni, napszámosokot nem fogadhattam, azoknak annyit kellett fizetni, hogy nem érte meg. Sokat kalákáztunk a rokonokkal, de ma már más világ van. A földekre fizettem az adót, a végrehajtó soha nem jött, hogy tartozásom lenne. Valamikor én is korcsomás voltam, de tudtam, hogy hol a határ, egyszer részegedtem meg csak, amikor vittek katonának. Gyakran összeültünk, én voltam a töltögetõ, az asztalnál mindig volt tíz-tizenkét társ, nálam nélkül soha nem gyûltek össze, két liter bor volt a beugró. De már a barátaim mind kihaltak, egyedül maradtam." János bácsi tiszteletére ma, pénteken összegyûl a rokonság, itthon van az unoka és a két dédunoka Magyarországról, vasárnap pedig a templomban ünnepelnek, ott szavalnak is a gyerekek a dédi tiszteletére. Barabás János amellett, hogy aggódik a feljavításra szoruló csûr miatt, csak azt kívánja, hogy láthassa a gyermekeket. Mikor elköszönünk, a kapuig kísér a szintén öreg kutyájával, de nem fogadja el a járáshoz kínált segítségünket, majd egy tanáccsal is ellát: "Mindig az igazat ajánlom, nem kell szivarazni, inni is csak mértékkel."


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 726. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.