Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2008.12.05.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 591. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2008.12.05. Közélet

Autonómia...a rózsaszínű felhőkön túl

 
Ismét mindent elárasztottak az autonómiával kapcsolatos cikkek: ez a helyi tanács elfogadta a referendum kiírását, amaz meg nem, szidjuk a kormánymegbízottat, mert az megtámadja a közigazgatási bíróságon az ilyen nemű határozatokat, rágalmazzuk az RMDSZ-t mert gáncsosokodik ez ügyben, de vajon azon gondolkodott-e el valaki, hogy ezeken túlmenően – ha megvalósul a székelyföldi autonómia - mi fog történni.
Én is azon a  véleményen vagyok, hogy egy kistérség jelentősebben fejleszthető, és szerintem is fontos az önrendelkezés, de még korántsem vagyunk érettek ennek megvalósítására. De boncolgassuk kicsit az egyszerű ember szemével és a hétköznapi gondok figyelembe vételével a kérdést.
 1.A Székely Nemzeti Tanács által elfogadott Székelyföld autonómia-statútum szerint “az autonóm régió területe a jelenlegi Kovászna és Hargita megyék területét, valamint a Maros megyéhez tartozó történelmi Maros szék területét foglalja magába”, de dokumentálódásom szerint Brassó megye egyes településeit is; számításaik szerint mintegy 800 ezer embert. Ha ezek a települések egy régióba fognak tartozni - és ez megyehatárok módosításával jár -, akkor felvetődik a kérdés: azokban a megyékben, ahonnan településeket akarunk Székelyföldhöz csatolni vagy amelyik megye éppen kettészakad a régió létrejötte miatt, nem kellene-e ugyanúgy kiírni a népszavazást, hogy akarják-e a határmódosítást?  De igen. És ezt megvalósítani nem lesz könnyű feladat.
2. Székelyföldön vannak olyan települések is, ahol nem magyarok vannak többségben. És ismerve a nem magyar nemzetiségűek véleményét, mi fog történni ott? Ha nem akarják kiírni a népszavazást vagy egyszerűen nemmel fognak szavazni, mi történik Székelyfölddel? Azokon a helyeken „lyukas” marad?
3. Minden megyén belül léteznek olyan szervek, intézmények, amelyek csak a megyeszékhelyen működnek. Nem lesz ez másképp Székelyföld esetében sem. De hol is lesz Székelyföld központja?  A statutúm szerint “Székelyföld intézményeinek székhelyét az autonóm régió választott önkormányzata jelöli ki”. Ez eddig zsákbamacska. Mert hátha Marosvásárhelyre vagy Csíkszeredába kell ezután törvényszékre, nyugdíjosztályhoz, munkaügyre, cégbíróságra, megyei tanfelügyelőségre stb. járnunk? Lehet, hogy éppen Sepsiszentgyörgyre, de nem biztos, hogy az a gyímesfelsőloki embernek megfelelő lesz.
4. Mi történik akkor, ha az adó duplája lesz, hogy a friss régió pénzügyi helyzete javuljon? Megfelel ez majd nekünk? Mert jelenleg egy helyi közigazgatási egység jövedelmének több, mint felét a kormány által leosztott pénzek teszik ki, ami pedig a helyi jövedelemforrásokat illeti, elég siralmas a helyzet.
5. Magától nem fog működni a régió. Ha a települések élére olyan embereket fogunk ismét választani, akiknek nem a település fejlődése, hanem a személyes érdekek támogatása a fontos, nem csináltunk semmit. Mert ott, ahol tenni akartak, eddig is tettek - a hatályban levő helyi közigazgatási törvényben foglalt autonómia keretén belül. És ez látszik a települések arculatán.
6. Ugyanakkor egy rend törvénnyel, rendelkezéssel többnek leszünk alávetve, mint eddig. Lesznek székelyföldi törvények, amelyek semmivel sem lesznek kevésbé bürokratikusak, mert alá lesznek rendelve a román- és az európai uniós törvényeknek. És nem vagyok benne biztos, hogy 800 ezer ember akaratának, óhajának egyidőben eleget fognak tenni ezek a törvények.
7. Gondoljunk csak a Baróttal, Nagyajtával, Bölönnel szomszédos Brassó megyei települések nemzetiségi összetételére. Milyen potenciális gazdasági erőt hordoznak magukban? Hozzá tudnak járulni Erdővidék fejlődéséhez vagy a bodosi, bardoci ember fogja ezeknek is kikeresni a megélhetéshez valót?
8. Csak Erdővidékre koncentrálva, milyen gazdasági erőket tudunk felmutatni, amelyek elengedhetetlenek a fejlődésben? Van pár fakitermelő cégünk, pár varrodánk, sok kis cégünk, egy építőanyag-forgalmazó-, pár szállítóvállalat, ezeken kívül mivel dicskedhetünk? A fakitermelő cégek, sajnos, nem foglalkoznak feldolgozással is, ami munkahelyeket is teremtene, ugyanakkor nagyobb jövedelmet is hozna – még ha sok utánajárás árán is. A varrodák termékeiből a helyi piacon egy sem található meg, és ezek legtöbbje még külföldi tőkével is rendelkezik, tehát nem az a lényeg bennük, hogy a térséget fejlesszék.
Lehet sok természeti kincsünk, lehetnek kiaknázatlan turisztikai látványosságaink, de mi kell összefogjunk és felrázzuk magunkat a több évtizednyi álomból, mert lejárt az az idő, hogy másoktól várjuk létünk jobbra fordulását. Ha mi nem vagyunk képesek áldozatokat hozni magunkért, hanem az államtól, politikusoktól, helyi vezetőktől, autonómiától várjuk a könnyebb és szebb jövőt, azzal nem fogunk egy lépést sem előre tenni, hanem csak az egyre biztosabb nemlét felé haladunk.
Be kell látnunk, hogy a Wass Albert-idézetek, a „kiáltó szó” időszaka lejárt; nem hangzatos szavakkal, idézetekkel kell az emberek fejét teletölteni, hanem mindenkit fel kell világosítani arról, hogy mik is lesznek egy eljövendő székelyföldi autonómia következményei és követelményei, hogy majd annak mérlegelése után döntsenek saját jövőjükről. Nem tisztességes dolog belerángatni emberek százezreit olyan dolgokba, amelyeknek nincs biztos alapja és csak pár ember ideológiáját tükrözik. Hiszen nem az autonómiát sürgető politikusok fogják a „rövidebbet húzni”, hanem az egyszerű emberek.  Mert lehet autonómiánk, másnaptól nem leszünk sem Svájc, sem tejjel-mézzel folyó Kánaán. Hosszú és keserves lesz az út, amíg oda eljutunk.

 Balázsi Csilla


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 591. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.