Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2011.02.25.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 706. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2011.02.25. Sport

Aki a kicsit nem becsüli az a sokat nem érdemli!
A.E.  Az éjjeli lehûlésnek és a frissen hullott hónak köszönhetõen nem kellett vízben tapicskolni.  Az érkezés a közel négyhektáros Technika-tóra (átlagmélysége 1-1,5 méter között mozog) reggel nyolc óra volt, de a horgászok zöme már jóval a meghatározott idõ elõtt a jégen sürgött-forgott. S bátran kijelenthetjük, hogy régen volt már ennyi lelkes ember itt, akiknek egy cél lebegett a szeme elõtt: a horgászat. A dudaszót követõen elkezdõdött a négyórás verseny, a profi és amatõr horgászok számára.  Ki-ki a maga módja szerint fogott neki léket vágni, horgászbotot szerelni, kiválasztani a legjobb csalit, vagy megpróbálni jó elõre meghatározni hol találhatóak a tenyeresnél nagyobb sügérek, keszegek esetleg néhány kósza kárász, vagy hol vannak tömött rajokban a nyáron annyira kiállhatatlan naphalak.
  Mert azt mindenki tudta, hogy bizony a mostanra magánkézbe került tó halállománya nem megvetendõ. Sõt a tapasztaltabbak, már az elején elkezdték a horgásztörténeteket mesélni, hogy milyen is volt akkor amikor egy-egy horgásztárs annak idején ilyen meg olyan halat szákolt vagy csalt horogra. A lékhorgász verseny csendben, baráti kézfogásokkal, üdvözlésekkel, néhol egy-egy hangosabb nevetéssel, beszólással halad a maga jól megszokott medrében, olyanformán, ami egy ilyen vasárnap délelõtti megmérettetésen elvárható és megengedett. Igaz, azért ott lapult mindenkiben a versenyszellem, az igazán akkor mutatkozott, illetve került felszínre, amikor egy-egy lékrõl nagyobbacska sügér, vagy kárász pendült ki a jégre. De nemcsak a sügérezõk, meg a kárászfogókra volt érvényes a halfogás, több horgász inkább az apróbb de biztosabb naphalazó módszert részesítette elõnyben, és a végelszámolásnál kiderült nem is volt olyan rossz húzás. Õk csendben és nagy szorgalommal lesték a pedzõt, és nem igazán törõdtek azzal, hogy odaát a szomszéd éppen mennyinél tart. Voltak, akik folyamatosan vágták lékvágójukkal a lékeket talán abban bízva, hogy így nagyobb lesz az esély a halfogásra, mások rendszeresen jártak egyik szomszédról szomszédra érdeklõdni, hogy bizony került-e valami már a vízzel teli dobozba? Hiszen minden kifogott halra érvényes volt, hogy azonnal bele kell rakni az erre a célra hozott éltetetõ alkalmatosságokba, a lemérés után pedig vissza a tóba! Néhány horgásznak azonban még vizet sem kellett tölteni ezekbe az edényekbe, hiszen olyan számban fogták a halat, hogy az életben tartásra egyszerûen semmi szükség nem volt, õk talán eltûnõdtek azon, hogy halfogás ide, halfogás oda, mégis milyen szép és nagyszerû dolog a sporthorgászat. Ezért valóban megkímélték a halat, nem akarták a téli álmából lábadozó kárászoknak, keszegeknek maradandó sokkot okozni. Jöhetett hát az elõre bemelegített meleg bor, az ilyenkor minden horgász zsebében meglapuló lapos üveg, (esetenként feles mûanyagpalack) amibõl mindenki kedvére húzhatott egy kis szívmelengetõt. A verseny félidejében már kezdett kialakulni az élmezõny, sõt amikor Oláh-Katai Tibor rendre kifogta a két szép sügérét, többen mondták: íme itt a gyõztes! Nem tévedtek sokat, a legnagyobb kifogott halért járó díj így is az övé lett. A kifogott halmennyiség szempontjából pedig az ötödik helyre volt ez a fogás elegendõ.
Többször megdõlt már versenyeken az a hit, hogy a legnagyobb halat fogó egyben a verseny gyõztese is lesz most is beigazolódott, a szinte már közhelyként használatos kijelentés volt a nyerõ: sok kicsi sokra megy! A baróti Gyõrfi Levente bizony jól választott, amikor a - sok kicsi sokra megy - elvbõl kiindulva, szorgalmasan szedegette ki lékébõl a naphalakat, apró keszegeket.
  A tavaly a Keleti-tavon, ugyancsak az Erdõviéki Horgász és az Antalfish által megrendezett verseny második helyezettje újból bizonyította, hogy nem véletlenül maradt alul alig kilenc grammal, akkor. Ezúttal nem nem akad legyõzõje, sõt jóval a mezõny felett végzett a kifogott 2300 gr. halával. Õt követte a sepsiszentgyörgyri Bálint Árpád 1920, valamint a többszörös országos bajnoki címmel büszkélkedõ Dálnoki László 1880 gr. hallal. A negyedik szintén erdõvidéki származású horgász lett, aki nem más volt, mint Pethõ Gyula.  A verseny egyik kellemes színfoltja ifj. Fülöp Norbert, aki az édesapjával fej-fej mellett haladva vívta külön házi versenyét, a heroikus küzdelemben végül az apa maradt alul. Norbert a verseny különdíját megérdemelten kapta meg, hiszen a közel félszázas felnõtt mezõnyben a nyolcadik helyen végzett 1290 gr. hallal. A teljesítmény jól tükrözi van utánpótlás sporthorgászat terén Erdõvidéken is. A verseny lefúvását követõen, a jól megérdemelt ebéd mellett, a dobogósok okleveleket, valamint horgászfelszereléseket kaptak elismerésként, a nagyszerû eredményeikhez.  Az elsõ Erdõ-vidéki Lékhorgász verseny szervezõi köszönetet mondanak, minden a versenyre eljövõ horgásztársnak. Kiemelten köszönet jár a tó-tulajdonosoknak, akik önzetlenül teret engedtek a verseny lebonyolítására, köszönet a támogatóknak, a tûzoltóknak, a helyszín biztosításáért, és nem utolsó sorban a verseny szakácsának Deák Leventének. Jövõben találkozunk!


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 706. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.