Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2011.01.28.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 702. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2011.01.28. Közélet



Az utóbbi napokban több rendben jutott eszembe a nemrég, egy dolgozatomhoz használt bevezetõ idézet, amelyet Széchenyi Istvántól kölcsönöztem, és ami így hangzik: Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.
A legnagyobb magyarnak nevezi az utókor. Ha ezt a mondatot emeljük ki az összes általa megfogalmazott gondolat közül, akkor talán nem csak a magyarságnak a legnagyobbika. Általános emberi nagyságok közül kiemelkedõ, aki egy örök igazságot fogalmaz meg. Ezekre a nagy igazságokra nem szívesen hivatkozunk, mert kötelességgel is jár. Ez jutott eszembe kedden este a Tortoma Önképzõkör keretében, amikor meghívottunk, Zakariás Attila belekezdett a Háromszéki népi építészet címû elõadásába. Véletlen folytán – csak úgy, erdõvidéki parasztbennvalók rajzolgatásával, szabadidõben vagy épp munkahelyen – kezdõdött el az a munka, amelyrõl kiderült, hogy egy fajta mentési folyamat része. Zakariás Attila indíttatására csak úgy, fiatal építésztársai és barátai a 70-es és 80-as években elkezdték lerajzolni és fényképezni Székelyföld parasztházait gazdasági és melléképületekkel együtt, haranglábakat, templomokat, aminek hozadéka az a kiállítási anyag, amelynek töredékét van szerencsénk bemutatni Baróton, Erdõvidék Múzeumában. A megörökített épületek között van már olyan, ami régen eltünt. Vagy azért, mert a mûemlékvédelem által törvénybe foglaltakkal nem lehetett szembe szállni, még kevésbé eleget tenni azoknak, vagy azért, mert az emberi önzés, butaság nem ismer határokat. De ami a legszomorúbb az az, hogy legtöbb esetben sem egyik, sem másik nincs jelen, hanem egyszerûen az emberi nemtörõdömség áldozatává válnak azok az épületek, amelyek nagy elõrelátással voltak megtervezve úgy belül, mint kívül. Beltereik a legszükségesebb részekre voltak osztva, minden fölösleges flancolás nélkül, homlokzataik pedig általában tükrözték a benne lakók egyéniségét, ízlését és viszonyukat a világhoz. A mai, 20. és 21. század emberének viszonyát a világhoz a majmolás, a grandománia mutatja, és ha nagyon el akarnánk túlozni ezt a viszonyulást, akkor a gyökerektõl való teljes elszakadás, az egyformává válás, ami ellen annyit küzdöttünk 1990 elõtt. Egyszer egy elõdásban elhangzott, hogy nem élhet egy falu lakossága skanzenben csak azért, mert meg kell õrizni az emberbaráti és korabeli arculatát egy településnek, de ugyanakkor az is elhangzott, hogy az épület külsõ jellegét megõrizve, bent már megteremthetõek az igény szerinti kényelmet biztosító körülmények. Visszatérve az épület külsõ jellegére jut eszembe, hogy egy ember belsõleg sokat alakul, mert a körülmények arra kényszerítik, de külsõleg legfennebb szépít magán, és nem átalakítja arcát. Ha azt tenné, akkor úgy járna, mint azon épületeink, amelyek homlokzatáról, arcáról lesimítják (nem elsimítják) az õt meghatározó diszítéseket, mint emberi arcról a mimikai ráncokat, amitõl az az arc bármikor felismerhetõ.
Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk. Ha nem vagyunk képesek környezetünket apró részletekbõl, nagy odafigyeléssel megépíteni, szépítgetni, megtartani belõle, ami jó, nem leszünk képesek nagyléptékben gondolkodni, építeni, alkotni, tervezni, megvalósítani. A következetesség része az önmegbecsülés is. Ha adok magamra, ahogy felénk mondják, nem rugaszkodom el a valóságtól, hanem nap mint nap, körbetekintõen végzem a dolgom, aminek része az otthonom megtervezése házastól, és a benne élés, valamint a környezetbe való beillesztése is ennek az otthonnak úgy, hogy odafigyelek a szomszédra és annak szomszédjára, és elvárom, hogy õk is figyeljenek rám. Így talán kialakulhat az az összhang, amire egyébként nagyon sokan áhítozunk a mindennapokban, csak épp nem teszünk érte.
  Hoffmann Edit


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 702. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.