Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2010.10.22.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 688. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2010.10.22. Közélet

Egy kisvasút története
 A 20-as évek végén, pontosabban 1926-ban Bukarestbõl Erdõfülébe érkezett egy gazdag úr. A füleiek „bójér”-nak nevezték, román „boier” szóból magyarosították. A neve Iacobescu Dumitru volt. Gazdájával érkezett, három gyermeke volt, két nagyobb fiú és egy kislány. A Fosztó László mostani háza helyén állott egy régi ház, s abban volt a rezidenciájuk. Szépen rendbe szedték és építettek melléje. A két nagyobb gyermek csak nyáron tartózkodott Fülében, a kislány a családdal lakott. Erdõfülei lányok szolgáltak a családnál és intézték a házvezetést. Késõbb a “bójér” távozásával a lányok is elmentek velük Bukarestbe, ott mentek férjhez. A “bójér” a román hadseregtõl bérelt 60 katonát, azokat kommandírozta két altiszt. Magasabb rangú tiszt nem jött velük. A két altiszt és családjuk azon a birtokon, ahol napjainkban Kész Dénes és fia lakik, voltak elszállásolva. A „bójér” Máramarosból hozott 30 bõgatyás favágót, a füleiektõl erdõket vásárolt meg, és nekifogott a fakitermelésnek. A falun kívül balkéz felõl a Csutak birtokot bérbevette, a katonák hihetetlen gyorsasággal két mûhelyt, fennebb, csak balkézfelõl, a katonáknak szálláshelyet építettek. A katonák nekifogtak és síneket fektettek le Kovácsok pusztáig. Hoztak egy kismozdonyt öt vagonocskával, a vagonoknak sima rakfelületük volt, arra rakták a fát. Hoztak két darab Ford traktort, ami ritkaság volt itt a vidéken. A két traktorral Varga György és Csutak Dénes ifj. dolgozott. A traktorokkal szállították el a fát Ágostonfalvára, ahonnan vagonírozták. Az elmondások szerint két évig jó élet volt a faluban. Aki lófogattal rendelkezett, lebonyolított 1-2 fuvart fával, Ágostonfalvára, és a „bójér” nagyon jól megfizette. A fakitermelés két vonalon történt, az egyik a vasút, a másik Kormos pataka. Szoroskõnél a katonák gátat, zsilipet építettek, a felduzzadt Kormosba beleengedték a fákat, s a víz lehozta a mûhelyekig, ahol kiszedték. A mozdonyon a mozdonyvezetõ bukaresti volt, az úgynevezett intézõ-felvigyázó az erdõfülei Albert Géza, a Hámoron lakott. A falubeli emberek próbálták kihasználni a kisvasút elõnyeit, és málnászási szezonban a kisvasúton utaztak fel az erdõre. Visszafele leakasztották a vagonocskát a mozdonyról, az intézõ-felvigyázó Albert Géza egy 3 méteres fa rúdat dugott a kerekekhez, arra ráengedte a saját súlyát, s úgy fékezett. Felültek a málnászók, s a lejtõ nyújtotta elõnyüket kihasználva, könnyedén szaladt lefele a vagonocska. Történt egyszer 1928-ban, mikor nagyanyám Csutak Katalin, és édesanyám, Csutak Irma akkor 9 éves, az akkori tanítónéni, Simon Petronella, Nelli kisasszony - ahogy a füleiek szólították - , Borbáth Szõcs Lajos és még 8-9 személy a kisvasúttal felmentek málnászni. Estefelé felültek a málnászók, a vagonocska elindult Kovácsok patakából, s azonnal gyorsulni kezdett. Az intézõ-felvigyázó Albert Géza az úgynevezett „fékre” lépett, ami azonnal eltörött, s a vagonocska csak egyre gyorsult. Az emberek próbáltak leugrani ahova tudtak, s ahogy tudtak. Nagyanyám lerántotta édesanyámat, Nelli kisasszony nem mert leugrani, Borbáth Szõcs Lajos megfogta, tartotta. Az indulástól kb. 200-250 méterre, egy kanyarban a vagon kiugrott, ráesett Nelli kisasszonyra és Borbáth Szõcs Lajosra. A fakitermelõ munkások látták az esetet, siettek menteni, a vagont visszarakták a sínekre, a sebesülteket lefektették. A legsúlyosabb sebesült Nelli kisasszony volt három töréssel, B.Sz. Lajos egy töréssel. Egy új „fékrendszert” dugtak a kerekekhez, s úgy végül leértek a faluba. A sebesülteket szekérrel beszállították Barótra a kórházba. Nelli kisasszony, mikor szállítható állapotba került, az édesapja hazavitte Kolozsvárra. Teljes felépülése után visszatért Erdõfülébe még egy kis idõre tanítani. 1929-ben egyre rosszabbul ment a „bójér” vállalkozása, sem a katonáknak, sem a favágóknak, sem a fülei embereknek nem tudott fizetni. A katonákat visszahívta a tiszti kar Bukarestbe, a máramarosi favágók elmentek. A banknak is tartozott, a bank a kisvasútra és a traktorokra kezet tett, elvitte. A „bójér” amit tudott elvitetett, egy szép napon, 1929 végén eltûnt a faluból. Az erdõfülei embereknek is tartozott, az emberek a tartozás behajtására vagy egyenlítéseképpen a falun kívül levõ épületeket lebontották, szétszedték, elhordták, a föld felszínérõl is eltakarították. Napjainkban nem látszik semminek a nyoma, csak a kisvasút sínpályájának töltése, néhány helyen. Nem tudom hogyan lehet nevezni, szerencsének vagy balsorsnak, ugyanis a távozó katonák vittek magukkal egy-két feleséget és hagytak emlékbe egy-két gyereket is. Neveket nem írok. Így ért véget egy szépnek, jónak igérkezõ vállalkozás és egy kisvasút története.
 Nagy Ferenc


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 688. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.