Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2010.01.08.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 647. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2010.01.08. Sport



Lékhorgászat kicsit másképp
A léki horgászatról általában a ragadozó halak horgászata jut eszünkbe, elsõsorban csukára, sügérre gondolunk, amikor szóba kerül. Természetes is, hiszen a csikorgó minuszokat csak komoly halért érdemes felvállalni. Sajnos egyre kevesebb olyan vizünk van, ahol lékrõl komolyabb mennyiségû csukára számíthatunk, ám nem kell feladnunk a lékhorgászat szépségeit csak azért, mert lakhelyünk közelében nincs jó csukás víz. Én néhány éve léptem elõször a befagyott vizek hátára. Meg kell vallanom, nem nagyon tetszett. Pontosabban tetszett, de csak a készülõdés, a lékvágás, vagyis minden, csak maga a horgászat nem. Ennek egyszerû oka volt: unatkoztam. Legtöbbször órák múltak el kapás nélkül. Aztán úgy alakult, hogy egy ismert versenyhorgásszal mentem el lékhorgászni, és minden megváltozott. Zsolt keszegezett is, és nemhogy a csalihalnak valót sikerült összehorgásznia, hanem egy vacsorára való keszeg is összejött. Szerencsémre nem titkolózott, minden apró részletbe beavatott, így a következõ alkalommal már nekem is sikerült pár darab féltenyérnyi keszeget fogni. Azóta sokszor kizárólag keszegezni megyek ki a jégre, fejlesztgettem, módosítgattam Zsolt módszerét mindaddig, amíg rá kellett jönnöm, pontosan úgy a jó, ahogy Õ annak idején kikísérletezte. Ebben az írásban megosztom veletek, amit barátomtól tanultam, hátha kedvet kaptok egy téli horgászatra. A közelmúltban már több forrásból lehet hallani, olvasni léki keszegezésrõl, ezért talán nem lesz minden újdonság, amit írok, ám az alábbi speciálisan érzékeny horgászbotot és úszót máshol én nem láttam. Pár éve már horgászboltban is lehet kapni speciális léki horgászbotokat, ezek között van már olyan finomabb szerszám is, ami  meg is felel a léki keszegezéshez. A bot lelke egy tetszõleges erõsségû rezgõspicc, ezzel fogjuk meghatározni botunk "dobósúlyát". Mindössze arra érdemes ügyelni, hogy fagyni fognak a gyûrûk, ezért ha lehetõségünk van választani, akkor nagyobb gyûrûkkel ellátott spiccet szerezzünk be. Szükségünk lesz még egy olcsó, könnyû tároló orsóra. Azt a típust javaslom, amely három fokozatban adagolja a zsinórt. Szerelékünk lelke a megfelelõ úszó, kereskedésben kapható, súlyozható antennájú, hosszú karbon szárral rendelkezõ (általában rakós botos horgászatra használt) úszó, 0,3-2 g méretben. Léki horgászatnál alapvetõ követelmény, hogy csúszó úszót használjunk.  Az úszóütközõt cérnából és a lehetõ legkisebb méretûre kössük, hogy ne akadjon el akkor se a bot apró gyûrûiben, ha fagy. Persze komolyabb fagyban el fog akadni, akkor két újjunk közé véve le kell olvasztanunk a felfagyott jeget. Többek között azért is szeretem a léki horgászatot, mert újra fel lehet fedezni a szinte elfeledett kisebb holtágakat, hiszen itt általában igen szép bodorka- és vörösszárnyú-állomány él. Lehetõleg a víz mélyebb részein keressük a halakat, de ez nem feltétlenül a legmélyebb részeket jelenti, hanem mindössze azt, hogy ne a partszéli 80 centis vízben horgásszunk. 1,2-1,5 méteres vízben már jól foghatók a keszegek. Keszegezéskor nem hátrány, ha nagyobb méretû lékbõl horgászunk. Egyrészt élvezetesebb fárasztani benne a halat, másrészt a csali oldalra mozgatására is lehetõségünk van, ami sokszor eredményez kapást. Harmadrészt a legtöbb állóvíz is mozog valamennyit, jobb, ha utána tudunk menni az etetésünknek. Elõfordulhat, hogy az egyik lékben bodorkákat, míg a másikban vörösszárnyú keszegeket, dévéreket fogunk. No meg persze az is, hogy az egyik lékben kapásunk sincs. Amikor többen horgászunk, akkor célszerû közelebb vágni a lékeket, hogy kényelmesen beszélgethessünk, úgyse álljuk meg, akkor miért ne készüljünk eleve így. Arra azért ügyeljünk, hogy a lékek ne legyenek 8-10 méternél közelebb egymáshoz, mert ha közvetlenül egymás mellett vannak, akkor megosztjuk a halat, és mindketten kevesebbet fogunk. Lékvágás után én azonnal etetek. Nem sokat, 3-5 félkezes gombócot, majd nagyon pontosan bemérem a vízmélységet. Relatív nagy, 20 gramm körüli ólmot használok, hogy a vízfenéken lévõ hordalékanyagról is tudomást szerezzek.
Legtöbbször beállítom azt a vízmélységet, amikor a jelzõólmom eléri a feneket, ez lesz az alapmélység, és ehhez mérten tudom a továbbiakban ellenõrizni a csalim helyzetét. Amikor nincs hal a közvetlen környékünkön, akkor az elsõ kapások körülbelül fél óra elteltével jelentkeznek, az elsõ halak a fenéken lévõ csalit veszik fel. Amint többen kavarognak az etetésen, egyre gyakrabban lesznek feltolós kapásaink, mert a felkavart etetõanyag morzsák után már elmozdul a hal a fenékrõl. Ilyenkor célszerû nekünk is feljebb jönnünk. Vigyázat, centiméterekrõl beszélünk! Egy általános 3 órás horgászatra egy kiló etetõanyag bõségesen megteszi, még akkor is, ha két-három léket etetünk. Élõ anyag természetesen kell! Legjobb a szúnyoglárva, mind csalinak, mind az etetõanyagba, de télen ritkán beszerezhetõ, így igazán a csontira számíthatunk. Én az Antal horgászüzletben szerzem be a kellõ felszerelést, etetõanyagot és csontit, na meg néhány jótanácsot. Legfontosabb, hogy ne vigyük túlzásba az élõ anyagot, jobb, ha a horgunkon lévõt gyorsan megtalálják a halak. Inkább szórjunk a lékbe halanként 4-5 szemet, mint beletegyük az egészet az etetõanyagba. A lék környékén óvatosan mozogjunk, ne feledjük, a halak 2 méterre vannak csak tõlünk. Ülve horgásszunk ha lehet, és legyen ugyanúgy a kezünk ügyében minden szükséges kellék, mint ahogy egy keszegezésnél ez egyébként is elvárható.
Elõfordulhat, hogy megáll a kapás, kiürül az etetésünk. Ilyenkor lehet, hogy elfogyott az etetõanyagunk, kifogtuk a teljes halcsapatot, vagy egy ragadozó hal figyelt fel az apróhalak nyüzsgésére. Nem tudhatjuk, de nem is kell tudnunk, elég, ha cselekszünk, és másik lékhez költözünk. Azért én ilyenkor pár gombóc etetõanyagot dobok az elhagyott lékbe, sõt ha van nálam csukázó felszerelés, akkor azt is áthelyezem ide.
Amikor befagynak az állóvizek, befagynak a folyók, sok horgász elrakja a horgászfelszerelést és szusszan egyet, aminek egy darabig örül a család, de ahogy telik az idõ, a horgász egyre morcosabb lesz, és egyre inkább várja a tavaszt.
Nem megy lékre horgászni, mert a közelben nincs rablóhalban bõvelkedõ víz, távolabbra pedig nem tud, nem akar elutazni. A fent említett keszegezés ugyanazokon a vizeken ûzhetõ, ahol egész évben horgászunk, hiszen valamennyi apróhal mindenütt van.
Sok-sok apró dologra kell figyelni, átélhetjük - kicsit másképp, mint az év egyéb idõszakában - a kapás, bevágás, fárasztás élményét. A horgászat örömei mellett pedig belekóstolhatunk egy különleges világba, ahol a vizek hátán sétálva soha nem gondolt közelségbe kerülhetünk pikkelyes kedvenceinkhez. Kár lenne kihagyni!   
Ágoston Ferenc


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 647. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.