Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2009.12.11.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 643. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2009.12.11. Közélet





A székely köményes és a politika
H.F.A.
Székelyszáldobos utcáit róva téma felõl érdeklõdünk, Kolumbán Andráshoz igazítanak az emberek, mondják, õ már nagyon öreg, és tudna mesélni. El is jutunk a kapujukhoz, ahol egy nyolcvan év körüli aszszony fogad, és mondja, hogy akit keresünk, az éppen az õ édesapja, majd elmosolyodik, és hozzáteszi, ha a bácsi nem igyekszik elõre, akár utol is érheti õt. A közel száz éves András bácsit éppen a tévé elõtt találtuk, az elnökválasztási eredményekrõl szóló híreket nézte. „Meg vagyok elégedve a szavazással, de én má' nem tudtam elmenni szavazni, me' fájnak a lábaim. Mindenem megvan, ennem-innom adnak. Nézem a híreket, mán nem hallom, de a betûköt elolvasom, Bãsescu kapta a legtöbb szavazatot, öt esztendeig õ volt az elnök, minden volt, nem lehet panaszkodni. A polgármesterek es ügyes embörök. Nekem má' mindegy, hogy ki vezet, ember legyen, s lelkiismeretes, õszinte, ne tegyen különbséget, hogy te magyar vagy, vagy román.” – mondja el bevezetõként, majd a gyerekkoráról faggatjuk, és elkezd mesélni:
1912-ben születtem, akkor még magyar világ vót, emlékszem, hogy jöttek bé 18-ba' (a románok, szerk. megj.), jó, még gyermek vótam, játszadoztunk, még felvettek az ölikbe, s úgy örvendöztünk. Bészálltak az udvarunkba, mi akkor Bardocon vótunk, anyámnak a testvére ott egy Andor úrfihoz ment férjhez, mindenki elmenekült, mi maradtunk nannyóval. Odajártak bé, s ugye fogdosták a majorságot, ott meg es háltak az udvarba'. Szedték a takarmányokot, s préselték össze, én mint gyermek, ott közöttük jöttem-mentem, adtak kettõssültet, olyan volt, mint a keksz. Hova lettek azok a régi román emberek, milyen lelkes emberek vótak!
„Hát tanultuk ezt a történelmet”
Hét osztályom van, itt Székelyszáldoboson jártam, hát tanultuk ezt a történelmet. Az ábécét még meg kellett tanulni, s a térképöt.
Elszegõdtem Olasztelekre Nagy Jóskához a juhok mellé, egy román embörrel, Sima Gyulával, nyolc esztendõt vótam véle. Onnat elmentem 33 õszin katonának, a tengerészeknél vótam Mangálián. Én románul tudtam, beszéltem jól, csak most már elfelejtettem. Amikor bérokultam, még baj vót, hogy mét vallottam magam magyarnak, amikor román vótam. Még egy lokotünentünk azt mondta, hogy azé' vallottam magam magyarnak, met nem szeretem a román kenyeret. Hazajöttem 36-ban, november 11-én. Megnõsültem, született két leányom  s egy fiam. Kezdtem pakulárkodni, negyed évet az erdõn tõtöttem a juhok mellett. Megcsinálták a kollektívet, béálltunk, én harmincöt juhot vittem bé, amikor feloszlatták, semmit sem hoztam el, mindent ott hagytam, me't féltem a törvénytõl. A fejõstehenyöknél vagy tizenöt évet dolgoztam.
„Nekem minden jó vót”
Most mint öreg élek a nyugdíjamból. Unokám neköm van kilenc, s dédunokám kettõ, négy, hat, az es van vagy tizenegy. (A dédunokákat már csak az ujján tudta kiszámolni, ükunokáról nem beszélt, utólag tudtuk meg, hogy az is van.) Jönnek azok, meg-meg látogatnak, jó unokamenyem van. Nekem minden jó vót, há', most má' mindent lehet kapni, csak pénz legyen, dolgozni kell az életben. A kommunizmusban is jó vót, nekem nem vót panaszom arra sem, én dolgoztam.
Az egyre gyarapodó cigány közösségrõl
is kikérdezzük
Jaj, annyi cigány van, sok az idegen ember, nagyobb falu van nekik a telepen, mint itt a miénk. Ide megtelepedtek, az én gyermekkoromban négy család volt. Idegenbõl ideverõdtek annyian, s a falu s a néptanács béfogadta. Volt eset, hogy baj történt, loptak, de ritkán. Kapják a szocialista pénzt (szociális segélyt, szerk. megj.) és a gyermekpénzt, s elmennek Magyarba dolgozni, olyan házakot építettek, hogy még a faluban sem, fel vannak jól öltözve, még jobban, mint a magyar.
Végül önkéntelenül is a hosszú élet
titkát firtatjuk
Egészségileg jól vagyok, egy kicsit fáj a derekam, de nem panaszkodom. Nem tudom, hogy mi a hosszú élet titka, pedig eleget szenvedtem, az esõ ütött, a nap sütött. Nem szivaroztam, még a kezemben sem járt soha. Nem iszom annyit, hogy megrészegedjek, most es van pálinka, még az erdõn es mindig vót, egy-egy pohárral béhajtok, de túlságosan sokat nem. Akármit megeszem, amit adnak, nekem egyforma az étel.
A székelyszáldobosi Kolumbán András bácsi szûkszavú volt, pedig nagymondó hírében áll, azonban abból, amit elmondott, azt lehet kihámozni, hogy Benedek Elek végszava, a Fõ, hogy dolgozzanak! érvényesült életében.
Mielõtt eljönnénk, egy kérdést szegez õ is nekünk: Tõtök egy-egy pohárral magiknak es, elfogadják-e, jó pálinka.  – mondja a mutatóujját felemelve. Tölt, koccintunk, behajtjuk, s elköszönünk, András bácsi még utánunk szól nemes egyszerûséggel: A Jóisten életet nyújtott, mindenkinek ezt kívánom, erõt, egészséget!


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 643. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.