Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2016.11.11.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 1000. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2016.11.11. Közélet

Az utolsó megörökített közös ünnep (b-j): Bogyor Erzsébet, Lõrincz László, Vajda György, Benedek H. Erika, Fejes Izabella, Benedek H. János, Antal István, Szász Levente, Antal Izabella, Mihók Margit, Havelka Ferenc-Attila, Szász Réka, Takó István, Albert Egon.

Gondolatok az Erdõvidék regionális hetilap jubileumán

Egy szívbõl jövõ születésnapi köszöntõ bárki napját feldobja. A mai nap azért is nagy jelentõségû, mert együtt ünnepeljük az 1000. alkalommal megjelenõ Erdõvidék regionális hetilapot. Ez mérföldkõ az újság életében, hiszen ezredikre is a nyomdába került. Feltenném a kérdést, hogy Önök közül valaki számolt-e el életében 1-tõl 1000-ig? Még elszámolni is sok, nemhogy 1000 pénteken keresztül mindig megjelenjen, és ott legyen ez a kisújság a kedves olvasó asztalán. Ez azt jelenti, hogy csaknem 20 éve él a lap! Holott csak itt, a régiónkban, indult több lap is, megszûnt, és halljuk nap mint nap a médiában, hogy újságok, és nem is akármilyenek szûnnek meg, és ez a kis lap már 1000. számát érte meg. Tudomásom szerint leghosszabb életû erdõvidéki újság.

Visszatekintve, ennek a lapnak a fennmaradása nem is volt olyan egyszerû. A lap indulásától az olvasók hiteles tájékoztatása, a közérdek problémáinak, valós tényének a feltárása volt a fõ cél. Tudatában voltunk, és vagyunk annak, hogy az értékrendhiány, a hatalommal való visszaélés, az etikátlan megnyilvánulás, vidékünkön is fel-felüti fejét, ezért központi feladatunknak tekintettük az újságunkon keresztül az értékrend alapú társadalom építésének segítését, a demokrácia jegyében.
E miatt újságunkra mindig volt, van és valószínû lesz is, aki nehezteljen. A bírálattal soha nem rombolni, hanem építeni akartunk. Ezért büszkén jelenthetem ki, hogy az Erdõvidék független, és szabad újságként, a kommunikáció megfelelõ eszközeivel, felelõsen épített az elmúlt években is. Itt említem meg, hogy erõs hangvételû vezércikkeiben Antal István mindig kiállt elvei mellett, képes volt vitázni is, ha a szükség megkívánta. A heti megjelentetés mindig kihívást jelentett, és jelent most is számunkra.Az újság teret adott a szabad véleménynyilvánításnak a kisiskolásoktól a nyugdíjasokig minden korosztálynak, olvasói leveleket is közlünk. Fontosnak tartom azt is, hogy Réka megszólaltatja az itthon dolgozó, Erdõvidékért tenni akaró fiataljainkat, kézmûveseinket, mesterembereinket, elszármazottakat, és olyan személyeket, akikre méltán lehetünk büszkék. Tehát szinte mindent, ami Erdõvidéken történik, és Erdõvidékkel kapcsolatos. Visszatérve a kezdetekre, egy kicsit nosztalgiázzak.... akkor 1997. július 18-át írtak. Egy megszokott pénteki napnak nézett ki, de az akkori, a hagyományokat kedvelõ és ápoló csapatnak ez a nap újjászületést jelentett.
Pontosabban valamikor a XX. század elején létezõ és virágzó lap újjászületését jelenti ez a dátum. Ez az Erdõvidék hetilap születésnapja volt. István eképpen tette fel a kérdést a lap olvasótáborának: “Önök voltak-e úgy, kedves olvasók, hogy valamit, ami az önök tulajdona volt, ragaszkodtak hozzá és egy alkalommal elveszítették? És milyen érzés újra megtalálni? Valahogy ez történt az Erdõvidék hetilappal is. A létezõ lapok mellett ez is elveszett, lemaradt, csaknem feledésbe ment valamilyen okból kifolyólag. De 1997 július 18-án újraéledt, mint hamvaiból a fõnix madár. "Elveszett és megtaláltatik..."(Lukács). Talán szokatlan a tékozló fiú történetét ilyen párosításban látni, de a történetek szerkezetük szerint összetartoznak, és egy nagyon régi õsmintát: az elveszett és megtaláltatott õsképet példázzák, amely nemcsak õskép, hanem egyúttal vissza-visszatérõ eseménysor a magunk és közösségünk életében. Ezt el tudják gondolni, vagy netalán átéték azt a benyomást, amit kelthet egy régi, még a Dr. Fábián László szerkesztõ idejébõl kézbe került akkori Erdõvidék Hírlap elolvasása? Milyen érzés volna rábukkanni és történetesen az önök elõdeirõl vagy szülõfalujuknak akkori gondjairól olvasni? Képzeletben bizonyosan viszszatérnénk a múltba, a letûnt idõk nyomára lelnénk, és újból átélnénk az akkori idõk problémáit, politikai észjárását, és megtudnánk pontosan, mi is történt az akkori idõkben?” A 600. lapszám megjelenése alkalmából, férjem is elismerte, hogy bizony sokszor gondolkodott a lap feladáson, de amikor pénteken látta az utca sarkán az Erdõvidéket olvasó embereket, meggondolta magát. Az író, olvasó találkozókon voltak, akik bátorították, elismerték a lap fontosságát. Tatár Zsuzsanna nyugalmazott magyar szakos tanárnõ lapunk tartását, objektivitását, tapintatosságát emelte ki, és bevallotta, hogy tetszenek neki a vezércikkek, de az "Emlékezetes napok" rovatot is kedvelte. "Vannak idõszakok, amikor szükség van arra, hogy valaki fényt gyújtson, az Erdõvidék hetilap ezt a fénygyújtogató szerepet vállalta fel ." -méltatta lapunkat Derzsi Sámuel, aki szintén részt vett a kezdeteken. Sok emlék fûz a laphoz a férjemen keresztül. Az biztos, hogy ahogy az idõ változik, mindig más kihívásokkal kell szembenézzen a lap. Ennek fõ oka, hogy a várhatóan és elkerülhetetlenül megváltozó életünk, életvitelünk, gazdaságunk mindig új elvárásokat állít a lapnak.A 1000 hét sok, vagy kevés idõ egy újság életében? Csaknem 20 év. Meg vagyok gyõzõdve, hogy mindig lesznek olyanok, akik hûségesek a hagyományainkhoz, tesznek a közösségért, ennek fennmaradásáért, és Erdõvidékért.Ebbõl következik, hogy ha Erdõvidék fennmarad, akkor kell létezzen az õt képviselõ Erdõvidék hetilapnak is. Mindezek ellenére merem, merjük remélni, hogy a lap még hosszú életû lesz, ha kitartanak e lap mellett úgy, mint mi is tettük eddig. Kedves olvasóink: az újság egy ránkhagyott mérföldkõ, hiszen Dr. Fábián László hagyta ránk. Felelõsséget kell érezzünk az újságért úgy, mint ahogy érzett Antal István is, aki elkötelezte magát az erdõvidéki emberért, aki felelõsségérzettel és hivatástudattal indította újra 1997-ben az Erdõvidék regionális hetilapot... "Kultúrát nem lehet örökölni. Az elõdök kultúrája egykettõre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra nem szerzi meg magának." - Vallotta Kodály Zoltán.Ezért cselekedett így Antal István is. "Csak rajta múlott, hogy kilencvenhét júliusában egy lázban átvirrasztott éjszaka után, hajnalos mámorban, és szellemileg ráéhezve kézbe vehettük, mint kemencébõl kivett forró kenyeret, az Erdõvidéket, a hetven év után újraindított hetilap elsõ példányait." - írta Benedek Huszár János, a lap elsõ fõszerkesztõje a Búcsú Antal Istvántól címû cikkében.Meggyõzõdésem, hogy nekünk nem szabad feladnunk, mi megtesszük a tõlünk telhetõt, és - még ha szerény körülmények között is - merem remélni, hogy a friss újság még hosszú ideig minden pénteken ott lehet az önök asztalán, talán "matuzsálemi" korában is.

Özvegy Antal Istvánné




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 1000. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.