Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2016.02.12.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 961. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2016.02.12. Magazin

Zeng az induló 

Megint a kollektív világból írok egy rövid történetet, fõleg a mai fiatalság okítására, de a régi emberek szórakoztatására is. Ugyanis, sok ember élt a kollektívben ledolgozott normák után, de abból csak vékonyan tudott volna megélni, olyan gyenge volt a jövedelem. S a kollektív aranybánya akciót próbálták életbe léptetni. Azt tudjuk, hogy kihasználták a kollektív idején az õrség gyengeségét vagy teljes hiányát, s ki mit tudott, szerzett magának, ha már a ledolgozott munkája után kevés volt a jövedelem.
A kollektív gazdaságnak méhészete is volt, s így hát szemkiszúrásból a kollektív tagoknak is adtak valamicske mézet. A számítás szerint minden normára adtak, talán tíz deka mézet. Ebbõl aztán tagonként kisült olyan két-három kiló méz. Jól jött az a családnak, de ettõl meggazdagodni kizárt dolog volt. Nem is arra gondolt senki, csak azt a kevés jövedéket a világért se hagyták volna odaveszni. Azonban volt egy kis probléma a kiosztási technika körül. Ugyanis, a raktárnoknak nagyon reszketett a keze, s a mézet a kiskanállal valahogy belerezegtette a gazda edényébe. Nem volt a raktárnok alkoholista, de nagyon smucig igen. Így mondták az akkori emberek, gyermekkorom boldog idejében. A kertészet akkoriban nagyon jól mûködött, a valahai bodosi vízimalom környezetében, kb. 2 hektár területen, a Fosztó nevû dûlõn. A fõkertész, aki ország szinten, sõt külföldön is híres volt, mint növénynemesítõ és termesztõ, a kollektívet akarva, nem akarva, segítette, mert nem volt más választása.
Visszaemlékszem, mint akkori gyerek, hogy a sok megtermelt zöldséget el is kellett adni, de arra be voltak szervezve a kertészetben dolgozó lányok. Mentek a környezõ falvakba, kínálva a sok jó, friss zöldséget. Akkoriban lóvontatású szekér állt rendelkezésre, azt megrakták zöldséggel, s aztán irány az a falu, amelyikbe igyekeztek, zeng az induló jelszóval, s énekeltek jókedvvel: Elindult a menet, drága magyar menet… Nem volt könnyû eldöcögni az illetõ faluba, mert akkor nem voltak aszfaltozott utak, csupán megkövezve, kavicsozva, s a döcögés próbára tette az embert, meg a zöldséget.  Azonban, a kiküldöttek szorgalmasan agitáltak, s így a zöldség árú hamar elkelt, és szabadultak õk is és a fogatos is. Az értékes árú eladása után, prémiumban részesültek az eladó leányok és a fogatos, aki még arra is kellett vigyázzon, hogy amikor egy faluban megálltak a központban, nehogy a lovak a szekérbeli káposztát jóízûen bezabálják.
Jöttek az asszonyok, emberek, s felpártolták a zöldségárusokat, mondván, ha már idejöttek, ne vigyék haza a portékát, megvesszük mind az egészet.
Régi történetek ezek, de talán a mai ifjak is tanulnak belõle, hogy régen sem volt könnyû az élet, csak nem éltünk ennyire modern életet. Sok a költekezés, kevesebb a jövedelem!

Tisztelettel: Egyed Béla




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 961. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.