Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2016.02.05.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 960. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2016.02.05. Művelődés

Tilos a dohányzás

Bizony sokakat rosszul érint ez a most megszavazott dohányzási törvény, vagy inkább nevezném dohányzás ellenesnek, mert aki nem tudott, vagy nem akart leszokni a cigarettázásról, ugyan mit fog most cselekedni? A régebbi idõkben is szabályozták a dohányzást, de akkor egy kevéssel reálisabban gondolkodtak. Létre hoztak, ugyanis, olyan vendéglõket, amelyekben csak a nemdohányzók jártak étkezni és egy kicsit szórakozni. Azokban nem szabadott dohányozni. Persze, a dohányosok is látogathatták az ilyen típusú lokálokat, de ezekben önmegtartóztatást kellett gyakoroljanak, ha ott akartak ebédelni, vagy szórakozni valaki kedvéért, tiszteletbõl vagy szeretetbõl. Az ilyen lokálban eltöltött idõ a dohányos egyén számára valóságos tortúrának számított, s alig várta, hogy végre kiszabaduljon az étterembõl, s már vájta a zsebét cigaretta után kutatva, s aztán fújta is a füstöt, akár egy gõzmozdony.
A most jóváhagyott törvény egyfelõl jó, másfelõl nem jó. Jó, mert megvédi, illetve, meg akarja védeni a nem dohányzókat a cigarettázók kellemetlen füstjétõl. Másfelõl azért nem jó, mert dohányos és nem dohányos, akik eddig is együtt töltöttek el hetente egy-két órát valamelyik lokálban, lehet, hogy mostantól kezdve már nem is fognak egymásra gondolni. Azt mondja a dohányos, hogy nem bírok ki egy órát füstölés nélkül, ezért inkább itthon ülök, mert itt még nem tiltották ki a dohányzást.
Még nem olvastam ezt az új törvényt, de valami lazítás csak kell, legyen benne. Ugyanis ha zárt helyiségekben, intézményekben, vendéglátóipari egységekben, cukrászdákban stb. nem is szabad dohányozni, csak kell valami lehetõségnek lennie, mert szerintem az ember személyes jogait még az állam sem csorbíthatja annyira meg, s fõleg nem vehetik el egészen. Ne értsenek félre a nem dohányosok, ugyanis én sem dohányzom már kerek nyolc éve, de azelõtt annyi cigarettát elszívtam 33 év alatt, hogy egymás végébe rakva talán Budapestig is elérne. A székely emberek is nagyot adtak a dohányzásra régen, szavuk járása volt, hogy pipa nélkül fabatkát sem ér az élet. Jómagam is ismertem sok régi székely embert, akik jó része csak pipázott, mások meg húzták a nacionált vagy a lapos marosestit, olyan jókat slukkoltak, hogy kívánság volt nézni. Az asszonyok pedig, csak makktoltak, morgolódtak, hogy mennyi pénz kell arra a büdös füstölõre, s hogy gazda uraimék miért nem sajnálják a pénzt csak úgy elfüstölni. Persze, legtöbb székely ember még a kenyerét is odaadta volna, csakhogy legyen, mit füstöljön. Mesélték azok, akik hazajöttek orosz fogságból, hogy ott is sokan voltak, akik a kenyérrészüket odaadták a társaiknak a szivarért. Azok legtöbben örökre ott maradtak, messze, a Szibériai jégmezõn.
Tudok olyan székely emberrõl is, aki a mezõre indult a kicsi gyermek fiával, s egyszer csak észreveszi, hogy a nagy sietségben, ami a legfontosabb: a pipa és a dohányzacskó, meg a kova és az acél otthon maradt. Na, kicsi fiam, irány haza hamar, s hozzad a felszerelést, mert hanem ma munka nem lesz. Siess, az egyik lábad itt legyen, de sebesen. Futott a gyerek, az apja addig leült a mezei út martjára, s elgondolkodott az élet dolgairól.
Egyszer azonban nagyot kiált: a mindenit ennek a világnak, hogy pipa nélkül még az agya sem forog az embernek. Egy másik ember, aki szomszédom volt, engem, mint gyermeket szokott estefelénként elküldeni a boltba, hogy néhány banira hozzak nacionálét, az volt ugyanis a legolcsóbb, ha jól emlékszem 1 lej 15 bani volt egy csomaggal, a marosesti 1 lej 70 bani. De akkor nehezebben jött a szivarra való is.
Manapság lehet, hogy sok dohányos könynyebben elõteremti a dohány árát, de a mai árak mellett nem kevés a havi költség. S aki napjában elszív 1 csomag cigit a 14 lejesbõl, szorozza sza be, hogy mennyi a havi költség? Kedves dohányzó uraim és hölgyeim, gondoljunk csak vissza. Nem jobb volna-e úgy a zsebüknek, de fõleg az egészségüknek, lemondani errõl a káros szenvedélyrõl? Higgyék el, nem is olyan nehéz, csak vasakarat kell!

Tisztelettel: Egyed Béla




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 960. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.