Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2016.01.29.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 959. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2016.01.29. Magazin

A legjobb az lenne, ha az emberek összefognának

Erdõvidékiek, akik nem itthon élnek, de akik tudására, tapasztalataira, kapcsolataira bármikor számíthatunk, akik szakmájuk, tanulmányaik miatt más vidéket választottak, akik eredményeire, megvalósításaira mindig büszkék lehetünk. Az erdõfülei dr. Balázsi Ágnes környezetmérnökkel, az erdõvidéki lehetõségekrõl, az itteni gazdaságok jövõjérõl beszélgettünk.

- Hogy esett a választásod erre a szakmára?
- Líceumos koromban a továbbtanulásnál az volt a kérdés, hogy melyek azok a tantárgyak, melyek leginkább vonzottak, azt tudtam, hogy a matek nem, akkor olyan egyetem után néztem, ahol ez kevésbé fontos, az informatika nem érdekelt, szerettem a kémiát, biológiát, környezetvédelmet, kiskorom óta vonzott az állatvédelem, növényvédelem, ökológia, természettudományos adások, úgyhogy világos volt, hogy ez lesz, s akkor rátaláltam a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemre. Mindenképpen románul szerettem volna továbbtanulni, mert valahogy meg kellett lépni azt a lépést, hogy Erdõvidékrõl kimész, és megtanulsz románul, mert hanem kevesebb az esélyed elhelyezkedni olyan környezetben, ahol ezt használják. Két szak közül választhattam, a környezetmérnök és az agrármérnök. Bejutottam mindkettõre, de maradtam a környezetvédelem mellett, viszont elsõ év végén láttam, hogy érdekelne engem a mezõgazdasági része, az agrármérnöki is, és a kettõt párhuzamosan végeztem el. Azért lett agrár profil, mert harmadéven rátaláltam a gyepgazdálkodás témára, nagyon össze tudtam kötni azzal, ami történik itthon, a hagyományos életmóddal, összefügg a környezetvédelemmel, természetvédelemmel, védett területek, növények, állatok, szóval úgy éreztem, hogy megtaláltam azt, ami érdekel, s az érdeklõdésem azóta sem csökkent.

- Mikor végezted az egyetemet?
- 2009-ben, és a másodikat 2010-ben, mivel egy év csúszás volt a kettõ között.

- Jelenleg mivel foglalkozol?
- Kolozsváron élek, miután végeztem, jött a mesteri, az is két év, azután dolgoztam két évet a Környezetvédelmi Hivatalnál Kolozsváron, védett területek és biodiverzitás szakosztályon. Úgy döntöttem, hogy beiratkozok doktorálni, és választottunk egy olyan témát, mely a hegyvidéki hagyományos gyepgazdálkodással kapcsolódik össze, egy három éves kutatási program, tavaly októberben volt a végzés, azóta próbálok magán úton elindulni, engedélyt váltottam (PFA-t), és a gyepeknek, a legelõknek az üzemtervezésével foglalkozunk, - mert nem egyedül fogok foglalkozni ezzel.

- Ezt a tevékenységet Kolozsváron folytatjátok vagy bárhol?
- Bárhol megoldható, habár Kolozsváron van a székhelyünk úgymond, együtt dolgozunk az Agrártudományi Egyetemmel, van egy erõs hátterünk, amely nem csak logisztikát biztosít, hanem a tudományos hátteret is, garantálja a minõségét annak, amit csinálunk. Fontos lenne, hogy ezek az üzemterveket tényleg elkészüljenek, de ne csak egy dokumentumot lássanak benne, amit felrakunk a polcra, ez szakmai támasz kell hogy legyen, elkészül a trágyázási terv, ami magába foglalja azt, hogy javítom a fûnek, a takarmánynak a minõségét. Ez lenne egy támaszpont, külföldön már nem szégyen szakembertõl segítséget kérni, sõt vannak az agrárkonzultációs irodák, melyek úgymond a gazda és az APIA között mûködnek, közvetítenek, és tanácsadással foglalkoznak, mert elveszett az a régi hagyományos tudás, amit nagyapám, dédnagyapám tudott. Õk már nem kapták meg, itt mi még megkaptuk, amit tudott nagyapám, azt még apukám megkapta, lehet, hogy még én megkaptam. Még nem akkora nagy a szakadék, de jó lenne azért, hogyha próbálnának az itthoni gazdák is picit nyitni affele, hogy elfogadják egyáltalán a tanácsadás ötletét. Itt sok munka is lenne, és én személy szerint sokat tudnék tanulni a vidékrõl is, mert az egy dolog, hogy én a móc vidéken három évig kutattam, ehhez a vidékhez másképpen kapcsolódok, de nem voltam itthon tíz évig.

- Miért kutattál a móc vidéken?
- Ott van az egyetemnek egy kutatási központja, és õk 2000 óta kutatási parcellákon, különbözõ trágyázás és mûtrágyázás technológiát próbálnak ki magas hegyvidéki gyepekre. Itthon szerettem volna, ez az igazság, viszont itthon nem volt meg a szükséges alap, kellett volna több háttérkutatást elvégezni, talajtant, stb. így, ezek már mind le voltak kutatva a móc vidéken, s akkor azzal a kutatási témával, amivel mi jöttünk, tudtunk azokra alapozni.


- Szíveden viseled Erdõvidék sorsát, hiszen létrehoztál egy csoportot a Ki mit tud tenni Erdõvidékért csoportot. Mi volt ezzel a szándékod?
- Az a célja, hogy összefogjuk azokat az Erdõvidékrõl elszármazottakat, akik nem élnek itthon, de szívükön viselik Erdõvidék sorsát, és tapasztalatukkal segítenének különbözõ témakörökben.

- Hogy látod az itteni fiatalok lehetõségeit?
- A lehetõségek - nincs amit vitatni - korlátozottabbak itt, mint egy nagyvárosban, ezt el kell így fogadni, ajánlom mindenképpen minden fiatalnak, hogy próbálja meg mindenki magát Baróton kívül, mert ez egy kihívás, fejlõdik a személyisége, fejlõdik a tudása, viszont ha vissza akar jönni, akkor ne érezze úgy, hogy lehetetlen. Ezt mindenki maga dönti el, ebbe nem lehet beleszólni. Én azt mondom, hogy sokmindenhez lehetne kezdeni itthon is, de én nem mondhatom el most valakinek, hogy mihez kezdjen itthon úgy, hogy én tíz éve nem élek Erdõvidéken. Sajnos elhisszük, hogy nem lehet, és akkor ebbe mindenki beleéli magát, ez egy ilyen aranyszabály lett. Vannak, akik mennek a járt úton, és vannak, akik kitalálják saját maguknak, hogy mit szeretnének, és megtalálják rá a lehetõséget.

- Hogy látod az itthoni gazdaságoknak a jövõjét?
- Régen az volt, hogy minden gazdaság saját magának megtermelte az élelmiszerét, amennyit tudott, megvolt a pityóka, gabona és egyéb szükséges dolgok. Annak a hátterébe, hogy ez milyen okokból szûnik meg, sokminden áll. Egyrészt a gazdasági változások, agrárváltozások, 2007 óta bejött az unió agrárpolitikája, mely ki is mondja, hogy a nem fenntartható, minigazdaságokat nem igazán favorizálják a csomagok, a támogatási rendszer. Az, hogy átalakulnak a kisgazdaságok, és lesz egy közepes méretû gazdaság, az nem feltétlenül jelent rosszat, mert azért a földeket megmûvelik, kérdés az, hogy milyen technológiákat fognak használni, hogyan használják ki a legelõiket, hogy mennyire sikerül fenntartani az egyensúlyt, hogy környezetbarát tevékenységet végezzenek, és ne jussanak el arra a szintre, mikor csak az anyagi haszon, a pénz a lényeg. Jó lenne, ha sikerülne összekötni ezeket a tevékenységeket az agroturizmussal. A legjobb pedig az lenne, ha az emberek jobban összefognának. Újabban konferenciákon többször elhangzott, hogy a kisgazdaságok, a hagyományos önfentartó gazdaságok mekkora értékekek, és hogy nem szabadna elveszíteni. Ennek ellenére, maga az unió agrárpolitikája egyik kezével ad, a másikkal elvesz, mert egyik ága támogatja az intenzív mezõgazdaságot, a nagy állatlétszámot, a másik a környezetbarát gazdálkodást.
Feltevõdik a kérdés, hogy elvárhatod-e egy fiataltól, hogy ugyanazt az életet válassza, hogy megteremti, amit megeszik, de abból nem lesz ötcsillagos vakációja, az biztos. Én azt látom, hogy amiatt, hogy mindig ismételjük, hogy nem lehet, sok lehetõség elõtt bezárjuk a kaput. Miért más vidékeken, mint Keresztúr, Udvarhely, mûködnek dolgok, elindították a hagyományos termékek gyártását, ott vannak a vásárokon, miért lehetett? Ki tudtak törni, valamit hoztak, de ahhoz össze kellett fogni. Normális, hogy mindenki nem fog ebbõl megélni. Lesz a társadalomnak egy bizonyos része, tíz, húsz, harminc fiatal, de a másik tudja, hogy az otthoniak ezzel foglalkoznak, minõségi termék, szolgáltatás, és akkor ha van öt külföldi ismerõsöm, õt hazaküldöm nyaralni. Például egy ilyensmiben is tudnak akár szerepet vállalni, kapcsolódni a Ki mit tud tenni Erdõvidékért csapatból az emberek. Kérdés, hogy kér-e valaki egyáltalán segítséget, szól-e, hogy ez lenne az ötletem, erre lenne szükségem.

Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 959. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.