Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2016.01.29.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 959. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2016.01.29. Művelődés

dr. Egyed Ákos átveszi a Háromszék Kultúrájáért-díjat

Szülõhazájában is prófétává tudott válni

A 86 éves, Dr. Egyed Ákos történész profeszszor, a Magyar Tudományos Akadémia külsõ tagja ünnepélyes keretek között vette át az idei, a Kovászna Megyei Mûvelõdési Központ által, 2013-ban alapított, Háromszék Kultúrájáért-díjat. Az elismerést Tamás Sándor, megyei önkormányzati vezetõ adta át a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett ünnepségen január 23-án, Olaszteleken.

Az impozáns olaszteleki Daniel-kastély méltó helyszínéûl szolgált ennek a - Egyed Ákos szavaival élve - "történelmi eseménynek", melyet a korhû öltözetû Kájoni Consort régizene együttes elõadása még inkább ünnepélyesebbé tett.
Imreh-Marton István, a Kovászna Megyei Mûvelõdési Központ igazgatójának köszöntõ szavai után Tamás Sándor megyei tanácselnök egy régi, Háromszék 1848-1849 címû, a történész által még a 70-es évek végén, az édesapjának dedikált könyvet tartva a kezében, szólt az egybegyûltekhez: "Édesapám egyszerû ember, nyugalmazott építõtelep vezetõ, de mindig volt gondja rá, hogy milyen könyveket tesz elém.
Azt gondolom, hogy minden rendes székely édesapának az a dolga, hogy irányítsa gyereke érdeklõdését, szemléletét. Ez a könyv a kedvenc olvasmányommá vált. Hatással volt rám, és generációm sok más tagjára. Úgy van megírva, hogy nem kellet, nem kell egy vesszõt sem módosítani benne. Azért nem kell, mert a székelység valós történelmét írja le."
A megyeelnök beszéde során méltatta a történész munkásságát: "a professzor úr azt mondta egy alkalommal, hogy akkor éri el a célját a megemlékezés, a visszatekintés, ha képesek vagyunk levonni belõle a tanulságokat, ha ismerjük a történetünket, nemzedékrõl nemzedékre átadjuk és hozzátesszük a saját történeteinket, tapasztalatainkat.
Egyed Ákos nemcsak ragaszkodott a történelemhez, de vigyázott is rá: úgy tárta elénk, hogy megismerjük, úgy adta tovább, hogy hozzátette a maga részét, de hagyta, hogy levonjuk belõle a saját tanulságainkat. Ez a díj a megbecsülés jele, a tiszteleté, a köszöneté: hogy ragaszkodott, de vigyázta is történelmünket. Mi is ragaszkodunk Egyed Ákoshoz, és vigyázunk is rá."
A bodosi születésû történész, Erdõvidéken sokak Ákos bácsija, jó ismerõse, akit kedves szavak és baráti ölelések fogadnak, akárhányszor hazalátogat. Demeter László, Erdõvidék Múzeumának a vezetõje is sok közös élményt õriz a történésszel, aki nagyon sok szakmai tanáccsal látta el, és irányítgatta kutatói munkáját.
"Egyed Ákosnak a munkássága formálta az erdélyi magyarság közgondolkodását, szülõföldhöz való ragaszkodását, hiszen Ákos bácsi fõ szakterülete az 1848-49-es forradalom és szabadságharc korszaka, mely nemzeti öntudatunkat erõsítheti."
A jó kedélyû Egyed Ákos, régi barátok és családtagok társaságában vette át a háromszéki kultúra terén kifejtett, több évtizedes kiemelkedõ tevékenységének elismeréseként az ezer euró értékû elismerést. A történész bevallása szerint a bodosi élmények végigkísérték életútját, és büszke arra, hogy Erdõvidékrõl származik, ide mindig hazatér.
Ahogyan az eseményen megtekintett portréfilmben is elmondta, már gyerekként nagy hatással voltak az édesapja által elmesélt történetek, majd késõbb, a Székely Mikó Kollégium szellemisége is arra buzdította, hogy a választott pályára lépjen.
A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történelem és földrajz szakán tanult tovább, majd az átszervezett Román Akadémia kolozsvári kutatóintézetébe nevezték ki kutatónak, ahol 45 éven át dolgozott. Ma már számos történelmi és gazdaságtörténeti könyv szerzõje.
"Kis nép kis nemzet jobban kell vigyázzon a saját értékeire, mert kis nemzetnél, kis országnál, kis hibák is nagy bajok forrásai lehetnek, vigyázzunk tehát, hogy a legfontosabb nemzeti kérdésekben az érdekegyesítés legyen minden magánérdeknél elõbbre való." - valja a történész.
"A mi történelmünk egy nagyon szép, sajátos történet, amibõl kevés van a világon. A székely történelem, színezi, érdekesebbé teszi a magyar történelmet. (…) A székelység meg tudta õrizni a saját, õsi szállásterületét napjainkig."- fogalmazott Egyed Ákos, a székely haderõk országvédõ szerepének részletezésekor.
A történész munkásságát dr. Pál Judit, egyetemi tanár méltatta: "Szülõfalujából, a szülõi házból hozta az érdeklõdést az agrártörténet, de a székely faluközösség és általában a székelység története iránt is. A családban, akárcsak a faluban, élt a 48-as hagyomány, õrizték dédnagyapja emlékét, aki 48-as tizedes volt. (…)
Külön ki kell emelnünk könyvei, írásai közérthetõ nyelvezetét, olvasmányosságát. Ma, amikor a terjedõben levõ szakzsargon egyre inkább elrettenti az olvasókat, üdítõ érzés ízes magyarsággal, jó stílussal megírt szakkönyvet forgatni. (…) A szólás azt tartja, senki sem lehet próféta saját hazájában. Egyed Ákos szerencsés módon rácáfol erre a mondásra. Nemcsak õ ragaszkodik szenvedélyes szeretettel szülõföldjéhez, hanem örömmel látjuk, hogy a szülõföld is megbecsüli õt."
Az eseményen Lukács Bence, Magyarország csíkszeredai konzulja felszólalásában a Magyar Kultúra Napjának történelmi vonatkozásait részletezte. Történelmi nagyjaink a maguk idejében ráébredtek arra, hogy a magyar kultúráért néha küzdeni kell. "A nyelvünk a legnagyobb nemzeti kincsünk, mely vagyoni, társadalmi helyzetünktõl, lakóhelyünktõl függetlenül a miénk, magyaroké. Óvnunk és vigyáznunk kell rá, tovább kell adnunk, hogy szálljon apáról fiúra, anyáról lányra. Így tett a maga idejében Kölcsey és Kodály is, és így kell tennünk nekünk is.
Éppen ezért bármennyire kevésnek is tûnhet, ne féljünk elénekelni himnuszunkat, lobogtatni zászlónkat, használni anyanyelvünket, ha az alkalom úgy hozza, hisz így lesz gyermekeink, unokáink számára is élõ az, amit ma ünnepelünk: a Magyar Kultúra."
Márkó László olaszteleki lakos beszélgetésünk során elmesélte: "Csak még vagy százezer ilyen ember lett volna itt, mint Egyed Ákos, most nem így állnánk. Egyszerû bányalakatos vagyok, voltam. A 80-as években részt vettem egy író-olvasó találkozón, ahol a történész az egy órás elõadása során egyszer sem említette meg Ceauºescu nevét, amit abban az idõben legalább minden harmadik mondatba bele kellett foglalni.
Akkor, amikor veszélyes volt magyarnak lenni, õ akkor is az volt."

Kovászna Megye TanácsaSajtóirodájának
anyagának felhasználásával,
szerkesztette: Albert Egon




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 959. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.