Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.12.11.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 953. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.12.11. Sport

A foci büntet, ha nem készülsz, ahogy kell

Közöttünk élnek, ismert vagy kevésbé ismert személyek, csoportok, akik nem rendkívüli cselekedeteikkel, hanem kitartó munkájukkal, tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Vasárnap, a bardoci focicsapat Illyefalvával játszotta az idény utolsó mérkõzését, ezt megelõzõen azonban méltatták Kopeczky Alexandru Sorin bardoci játékos eredményét, aki pályafutása 500-dik mérkõzésén lépett pályára. A bardoci Prima focicsapat játékosát teljesítményérõl, élményeirõl, a kezdetekrõl kérdeztük.

- Most voltál 500. alkalommal a pályán?
- Ez tulajdonképpen az 502. meccs volt, hivatalosan Baróton volt az ötszázadik, de ezt én sem tudtam pontosan. A berecki meccsre jött a feleségem is, hogy köszöntsön, mi azt hittük az 500-diknak, meglepetésnek szánta, de ott mondta Hadnagy Béci, aki mindent számontart, hogy ez az 501-dik meccs. Sajnos elvesztettük Áros Karcsi bácsit, aki mindent nyilvántartott, minden játékosnak tudta, hogy hányadik meccse van. Kovászna megyében most még csak Gergely István van, aki az 504 vagy 505-dik meccsnél tart, az utóbbi éveket õ is Bardocon töltötte, onnan tudjuk ennyire pontosan. Én vagyok a második a megyében ezzel az eredménnyel.

- Hogy számoljátok ezt?
- Minden hivatalos mérkõzés, ami bajnoki mérkõzés, és a megyei elsõ osztályban játszódik, nem másodosztályon, nem kupa mérkõzés, csak a megyei elsõ osztályban játszott meccsek száma.

- Mikor kezdtél focizni?
- 1986-ban kezdtem focizni, 11 évesen. I-IV. osztályban szaladtam, és Erdõvidék Kupa után örökké benne voltam az elsõkben, és mondta Fejes Géza bácsi, hogy meg kéne próbáljuk a focit. Úgy kezdtem mint a kicsi gyermekek, mentünk mindenhova, kaptunk hat-hét-nyolc-kilenc gólokat, de mindenki így kezdi. 1994 óta focizok nagycsapat szinten, és innen számítják a meccseket.

- Milyen csapatoknál voltál?
- Engem itt Baróton tanítottak meg focizni, Fejes Géza bácsi, akárcsak sok más erdõvidéki focistát, és szerintem a mai napig õ az egyik legjobb, aki a gyerekekkel foglalkozik. Az ötszáz meccset, amirõl szó van, Barót, Olasztelek és Bardoc csapatoknál játszottam, és voltam egy évet Brassóba a Metromnál, míg katona voltam.

- Van példaképed?
- Nem volt, nincs példaképem. Én minden játékost szerettem, mert mindegyiknek megvan az adottsága, de az én idõmben nem volt ránk ekkora hatással a tévé, mint most, hogy a fiam például meg van halva Messiért. Akkor az volt a cél, hogy kerülj fel a nagycsapatba. Baróton akkor C osztály volt, minden kondíció meg volt adva, és ezért ez volt nekünk a célunk, nem egyik vagy másik játékos. Kedvencek voltak, szerettem nagyon Ilie Dumitrescut, aki sokat szaladt, dolgozott.

- Az erdõvidéki játékosok közül volt, akivel szívesen játszottál?
- Jó játékosok voltak, ªtefãnescu Dani, akivel gyermekkorom óta együtt nõttem fel, õ is közel áll az 500 meccshez amúgy, a nagy "öregek" közül (ebben az esetben az öreg négy-öt évvel idõsebbet jelent, de ez fociban már sokat számít) a Benedek testvérek, Kovács Gabi, aki bal hátvéd volt, õ volt az egyik kedvenc játékosom.

- Milyen érzés volt az 500. meccs?
- Erõsen készültem rá, de szinte nem is csináltam meg, mert tavaly volt az ozsdolai ügy, és elgondolkodtam, hogy akarom-e folytatni, és most is dilemmában vagyok, hogy hogy legyen tovább. Folytatni szeretném, csak nem tudom még, hogy milyen formában. Én most jelenleg is a meccset elejétõl végéig játszom. Bardocon is nagyon sok jó kollégám van, az én korombeliek közül ott van pl. Tókos Zolika, akinek még van hat gólja, és eléri a háromszáz gólt, Kovászna megye örök gólkirálya ranglistáját õ vezeti, ott van Barabás Bali, mi "öregek" össze szoktunk tartani, és a fiatalok megtanulták, hogy hallgatnak ránk, és így halad a csapat. Mert vannak olyan helyek, és sajnos Barót a példa, hogy a fiatalok nem hallgatnak senkire, nemhogy az öregekre a pályán, és baj van a csapattal, problémás a helyzet. Mi focizunk, de azon gondolkodunk, hogy mi lesz Baróttal, bánt, mert mi itt nõttünk fel, én Bardocon nagyon jól vagyok, ott minden lehetõség megvan, szeretet van. Itt Baróton is megvolt annak idején, de én úgy éreztem, hogy el kell jöjjek, és akkor meg is indokoltam ezt. Csalogatnak visszafele, és gondolkodok, mert segíteni szeretnék még egyszer Barótnak, amivel tudok. Most megpróbálok egy edzõiskolát elvégezni, mert az új szabályzat szerint kötelezõ edzõiskolád legyen, anélkül nem tudsz edzõsködni, és akkor remélem, hogy edzõként egy kicsit tudok majd segíteni, csak legyen akinek. A baróti nagycsapatról beszélek, mert a kicsik megvannak, jól vannak, de õk késõbb nõnek oda, és van tíz év fedetlen, mikor nem volt aki a fiatalokkal dolgozzon, s az látszik most a baróti focin. Legnehezebb a fiatalokkal foglalkozni, más generáció, ez a szabad világ hátráltatja a sportot, mert ha azt mondanád a fiatalnak, hogy hétvégén nem mész sehova, mert másnap mérkõzésed van, akkor azt mondják, inkább nem jövök focizni. Itt kell a fegyelem, nekünk annak idején nem volt buli, ha meccsre készültünk, úgy készültünk, mintha milliókat fizettek volna, de valahogy belénk volt rögzülve, nem volt számítógép, nem volt akkora a tévé nézettség, rúgtuk a labdát, az volt a játék. A sportban nem lehet csalni, ha az éjjeled nincs kialudva, és fõleg ha nem józan fejjel mész, akkor végeztél, a foci büntet, ha nem készülsz, ahogy kell. Ha készülsz, akkor van látszata.

- Hogyan látod az erdõvidéki labdarúgás jövõjét?
- Bardocon probléma nem lesz, komoly emberek vannak, ott már fel van építve egy alap. Sokszor családot, és mindent félretéve teszik a dolgukat. A család támogatása kell ehhez a sporthoz, mert én sem értem volna el az ötszáz meccset, ha a családom nem áll mellettem. Ha nem támogatnának, nem tehetnéd meg, hogy minden hétvégén elmész, csak elgondolni kell, hogy az ötszáz meccs, az ötszáz hétvége, amit nem a családdal töltesz el. Most már a fiam akkora, hogy jönnek õk is velem a mérkõzésre, hogy legyünk együtt. Ez a támogatás nagyon fontos, enélkül nem lehetne. Engem így ismertek meg, és fogadtak el, és támogatnak a mai napig, de most már kezdtünk beszélni róla, hogy mi legyen tovább, mert most már negyven éves vagyok, ez fociban már öregnek számít, de ameddig tudom, addig csinálom. Most már szeretnék inkább edzõsködni.

- Fizikailag megterhelõ ebben a korban az ilyen mértékû sporttevékenység?
- Igen, habár én fizikailag jól állok, olyan szempontból, hogy annak idején Fejes Géza bácsival az alapokat megcsináltuk, és ez ha megvan, és kicsit fenntartod a kondíciód, akkor nincs gond (nekem ilyen problémám szerencsére nincs, mert olyan az alkatom). Viszont mikor felkelsz mindened fáj, lelassul a szervezet, ez normális folyamat, és egy negyvenéves ha szembeáll egy tizennyolccal, akkor ott már óriási különbségek vannak. Most kezdtem szeretni, hogy a plusz negyvenes csapatban játszhatok, voltunk Magyarországon is ilyen meccsen, és ott már tényleg a szórakozásról szól a foci, nem érdekel, mi lesz az eredmény. Itt a csapatban még kötelesség van a bajnoki mérkõzéseken, mert ott minden pontról, eredményrõl szól.

- Visszagondolva, melyik emlékezetes pillanat jut eszedbe a pályafutásodról?
- Sok van, de az igazán nagy emlékem fiatal koromból, egy román kupa mérkõzésrõl van, ifjúsági voltam, s úgy kezdtem a nagycsapatba felkerülni, hogy minden kupameccsen nagycsapatba tettek fel. Az ifjúságiban játszottam bajnoki meccsen, és megnyertük Kézdivásáhely ellen Szentgyörgyön a román kupát, sose felejtem el, egy-nullra nyertünk, és én rúgtam a gólt. Nekem ez örökké az eszembe van, és mai napig az egyik legszebb emlékem, hogy ifjúságiként én rúgtam a gólt. Olyan nagy élmény volt, mert az elindította az útam annyira, hogy mikor felkerültem a nagycsapatba, én már nem ültem a padon.

Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 953. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.