Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2015.11.20.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 950. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2015.11.20. Magazin

Mindig felelõsséget érzek a diákjaim iránt

Közöttünk élnek, ismert vagy kevésbé ismert személyek, csoportok, akik nem rendkívüli cselekedeteikkel, hanem kitartó munkájukkal, tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Farkas Gyula emlékéremmel tüntették ki a baróti Darvas Anna-Mária matematikatanárt, valamint 16-án, Bukarestben az iskola és diákja mellett õ is átvehette a 2014-2015-ös tanévben, a matematikaoktatásban elért nemzetközi eredményeit elismerõ, kiválósági oklevelet. Nem elõször részesül kitüntetésben, hiszen 1998 óta az Érdemes tanár cím hordozója, 1998-ban Ezüstgyopár díjjal, 2004-ben, 2014-ben Az év pedagógusa címmel tüntette ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Tavaly a Romániai Tanügyi Minisztérium diplomával ismerte el a 2013-2014 tanévben elért eredményeit.
A rendkívüli pontossággal, következetesen, szakmai alázattal, és mindig teljes odaadással végzett munkának beérett a gyümölcse, és bár a matematika nem egy látványos terület, melyet mindenki megért, azért jó tudnunk, számon tartanunk, hogy kisvárosunkban kiváló, nemzetközileg is elismert matematikust tudhatunk "magunkénak", akire méltán nézhetünk példaképként, büszkeséggel.
- Milyen elismerés a Farkas Gyula Emlékéremmel való kitüntetés, kik kapják meg?
- Az elismerés célja, hogy a romániai magyar nyelvû matematikai és informatikai ismeretek terjesztésében és a tehetséggondozásban kiemelkedõ eredményt elért szakemberek tevékenységét elismerje. Erkölcsi jellegû, nem jár pénzjutalommal, évente egyszer, legfeljebb három személynek adják át a Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében.

- Hogyan történik a kinevezés a díjra?
- Ajánlás alapján, van egy bizottság, melynek tagjai megfelelõképpen informálódnak, hogy melyik térségben kiknek van érdemes munkájuk. Én most utolsó tanítási évemben vagyok, a jövõ tanévtõl már nyugdíjban leszek, és sokan úgy értelmezték, hogy ez olyan nyugdíjazás elõtti elismerés, de nem így van, a díjazottak között, az elmúlt években többen voltak fiatalok is. Nekem az is egy megtiszteltetés, hogy a laudációmat dr. Kolumbán József, a Magyar Tudományos Akadémia tagja írta, a Bólyai Egyetem professzora. Bekértek adatokat, az elért versenyeredményeket, és nagy hasznát vettem annak, hogy dokumentáltam mindent, ami a matematika katedra munkája volt az elmúlt években. 1990-ben kezdtem a középiskolában tanítani, és mivel semmilyen írott anyagot nem találtam a matematika katedra munkásságáról, én attól kezdve minden évben feljegyeztem, hogy kik dolgoznak a katedránál, mit csinálunk a kötelezõ programon kívül, milyen versenyeken veszünk részt. Szerveztük a matematika körversenyt, melynek az volt a célja, hogy valamilyenképpen egy kitekintés legyen a diákoknak más iskolák felé is, hogy felmérjék a tudásukat. Ezt a versenyt 93-ban én kezdeményeztem, és a kollégákkal együtt szerveztük. Az elején csak ez a verseny volt, és majd aztán kezdtünk a diákolimpiákon is részt venni, fejlõdött ez a dolog, 94-ben már a diákolimpián is kezdtek eredmények lenni, majd rangosabb versenyeken is.

- A kötelezõ órákon kívül vállalt plusz feladatok vezettek az eredményességhez?
- Ha a tehetséggondozásra gondolsz, kétségtelen ez egy plusz feladat, mert az órák a kötelezõ feladatok megtanítására vannak, és azok, akik tehetségesebbek a tárgyban, azokkal pluszórán kell megoldani a kilépéseket, mert ma már a versenyek - kivétel a körversenyünk, mert azt kivételesen arra szervezzük, hogy ne csak a legtehetségesebbek menjenek versenyre, hanem mindenki, aki jól bánik az anyaggal - csak a tehetségesebbeknek szólnak, ehhez nem elég a tananyag, és ennek a munkának csak akkor lehet eredménye, ha felvállalja a diák is. Csak azokkal a diákokkal tudunk eredményeket elérni, akik tehetségesek is, és van a belsõ késztetésük is, mert akkor fel tudja vállalni a pluszot, amit nem talál megterhelõnek. A tanárnak is úgy jó a munkát végezni, ha érzi, hogy akivel dolgozik, annak öröm, amit csinál. Ugyanakkor nem elhanyagolandó a harmadik tényezõ sem: a tanulásközpontú családi háttér. Ha ez a három együtt van, akkor már lehet eredményesen dolgozni.

- Mit jelent Önnek ez az elismerés?
- Örvendek, hogy a tanári pályám utolsó évében is, de a szakma elismerte ezzel a rangos kitüntetéssel a munkám eredményességét a matematika oktatásban. Nyilvánvalóan az eredményeim szerényebbek, mint az Erdély elméleti, neves iskoláiban tanító kollégáimnak. Mikor a köszönetemet mondtam a díjért, abban az is benne volt, hogy én nemcsak a saját magam személyének tekintem ezt az elismerést, hanem úgy gondolom, hogy ez példaértékû lehet azoknak a kollégáknak is, akik hasonló iskolában tanítanak. Mert akik már megkapták a díjat, többségében elméleti iskolákban tanítanak, ahol jóval több az elméleti reál osztály, és másképp alakulnak az eredményeik is a tanároknak. Az itteni munka megint más, és végsõ sorban az én eredményem a bizonyíték, hogy lehet ilyen iskolában is eredményeket elérni. Ugyanúgy, ahogy elvárjuk a diáktól, hogy legyen kitartása, a tanárnak is kell hogy legyen kitartása, és bíznia kell abban, hogy elõbb utóbb eredményes lesz a munkája, mert hogy az emberekkel való munkának ez a rendje.
Úgy érzem, a tanári pályám 36. évében elégedett lehetek, mert az évek során tettem Erdõvidék oktatásáért, a matematika tanítás szintjének a felemeléséért. Sok-sok erdõvidéki fiatal ma sikeres életpályát tudhat magának, amelyhez hozzásegítették a Baróti Szabó Dávid Líceumban szerzett matematika ismeretei, vagy az emberi tartás, erkölcsi normák, amelyet tõlem is tapasztalhattak.

- Egy ilyen száraz tantárgyat, mint a matematika, hogy lehet megkedveltetni?
- Hát úgy, hogy ne legyen száraz. Általában az egyik nehézsége a szakmánknak, hogy már helybõl a diákok többsége fenntartással jön be az órára. Azt próbáljuk elérni, hogy a tárgyat elfogadják, és esetleg meg is szeressék. Ez azért is nehéz, mert az egész társadalom úgy fordul a matematika és a reál tudományok felé, hogy az borzasztó nehéz dolog, és akkor ettõl fogva a gyerekbe már beleivódik az elõítélet. Ha ezt sikerül átlépni, akkor jó és kellemes mindenkinek, és ha még a pluszot is bevállaljuk, és következetesen dolgoznak, akkor az eredmény sem marad el. Egy másik probléma az, hogy nem minden gyermek tud kitartó lenni, és a matematika akkora következetességet kér, itt nem lehet átugrani fejezeteket. Nem mindig tudjuk megnyerni a diákot a tárgynak, mert nem tudjuk rábírni a rendszeres munkára. Biztatni kell õket, hogy a nehezebb fejezetek is menni fognak, hogy ne adják fel, mert ez a siker kulcsa, és a haladásé is.

- Milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre?
- Igazából még nem tudom felmérni, hogy mit fog jelenteni számomra, biztos, hogy fogok kapni elfoglaltságot magamnak. Kizárt, hogy nem fogok szellemi munkával foglalkozni, hiszen volt egy kényszer periódusom, két évig betegszabadságon voltam, és amikor már annyira helyrejöttem, tanítani még nem tudtam, de akkor kezdtem tudatosabban az édesapám (Bodosi Dániel festõmûvész - szerk.megj.) hagyatékával foglalkozni, és abban az idõszakban is sikerült elég sokmindent a helyére tenni, ami hiányzott. Ez a munka továbbra is adott. Most még úgy érzem, amióta a suliba viszszamentem, hogy ezt visszafogtam kicsit, és néha lehetõségeket hagyok ki az édesapám hagyatékának az ápolásával, mert nincs elég energiám, hogy mind a kettõt jól csináljam. Én mindig úgy érzem, hogy amíg az iskolában dolgozom, a teljesség azt illeti meg. Mindig felelõsséget érzek a diákjaim iránt, és úgy gondolom, hogy az, aki eljön a suliba, a diák, õ teljest kell hogy kapjon, és nem szabad ezt elvenni tõle, ettõl fogva én felelõsséget szoktam érezni ezért a munkáért, és amennyiben lehet, mindig a maximumot próbálom nyújtani.

Kérdezett: Szász Réka




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 950. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.