Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.08.22.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 886. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.08.22. Magazin

A segítõkészségrõl és az aljasságról

Ha gondolunk valakire és beleéljük magunkat a problémáiba, keressük a megoldásokat a bajaira, akkor az már törõdést jelent. A törõdömség már segítõkészség. Mai világunkban nagyon sok ember szorul segítségre, meg kell látnunk, akiknek segítségre van szükségük. Csak nézzünk széjjel környezetünkben, hány idõs, tehetetlen, magányos ember él térségünkben, nélkülözõ, korlátozott mozgású emberek, ezen kívül léteznek súlyos betegek, akik költséges kezelés árán jöhetnek helyre, (kell tudni azt is, hogy egyetlen véradással három ember életét menthetjük meg. A vérünk a legnemesebb adomány!) sok gyerekes családok, ahol nincs a szülõknek munkahelye. És hányan vannak, akiket nyelve, vallása, bõrszíne, társadalmi helyzete miatt bántanak, vagy üldöznek világviszonylatban is. Természeti katasztrófák áldozatai is szorulnak segítségre, pl. árvíz, földrengés, tûzvész, baleset stb. esetében. A sors nem mindig tesz életerõssé, akármelyik baj a felsoroltakból leselkedhet ránk az életben bármikor. Az ilyen alkalmak mindig megmutatják, hogy él még az emberek szívében a segítõkészség. A segítõkész emberek felcsillantják a reményt a túlélésre a rászoruló társaikban.
"A segítõkészséggel ellentétben az aljasság áll. Az emberi aljasság mértéke oly korlátlan, hõfoka oly égetõ, találékonysága oly eredeti és változatos, megnyilatkozási képletei oly meglepõek, hogy néha meghõkölünk s úgy érezzük, ez a legnagyobb emberi erõ. De késõbb úgy tapasztaljuk, valahányszor az emberi aljasság támad, rögtön jelentkezik az emberi segítés is. Legtöbbször gyámoltalanabb a segítõ szándék, mint az aljasság, bátortalanabb, tétovább. A segítség erejét bajosabb megszervezni. De jelentkezik, kérés és hívás nélkül, néha nagyon szemérmesen, s egyszerre látnod kell, hogy az aljassággal szemben az emberi szándék megszervezi a segítséget is. Néha késõn. Néha tökéletlenül. De végül diadalmasan. Ezt tapasztaltam." (Márai Sándor: Füves könyv. Helikon Kiadó, 2000. - 41. oldal) Ezt tapasztalhattuk mi is az Erdõvidéki Összefogás rendezvényeken, hiszen bennünk volt a jó akarat, a segítõkészség, hogy a súlyos beteg gyerekeken, fiatalokon segítsünk. A bajban együtt érzõ emberek ereje jelentkezett akkor is, amikor ház leégésérõl volt szó, mennyi ember segített a ház mielõbbi felépítésében és lehetne sorolni a példákat. Sokszor azonban lehet találkozni ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel:" Megvan nekem a magam baja, mit foglalkozzak én mások problémájával". Mégis, amikor arról van szó, hogy egy jó célú ügy mellé lehet állni, ha lassan is, de megindul a tenni akarás. Mi is ismerkedtünk meg számtalan olyan elsõre reménytelennek tûnõ helyzettel, vagy emberi sorssal, mely az összefogásnak és az emberi segítségnek köszönhetõen jó irányba mozdult el. Ez azon túl, hogy jó érzéssel tölti el a szíveket, reményt ad, ami talán az egyik legfontosabb emberi érzés. A segítõnek is öröm, ha látja, hogy segítségével átjuttatott valakit a holtponton vagy éppen jó útra térített. Ebben a rohanó világban hajlamosak vagyunk elmenni egy-egy probléma mellett, késõbb viszont csodálkozunk, ha mi is bajba kerülünk.
Ha a segítõkészségünket, az empátiát, a mások bajában való együttérzésünket, beleélésünket felerõsítjük az emberekben, akkor nyert ügyünk van, mert ha az emberek elkezdenek egymással törõdni, az mindenkinek jó. Csak szavak szintjén nem elég megmutatni egy-egy problémát, mindenkinek konkrét helyzeteket, szituációkat kell látnia. Az nem együttérzés, ha csak szóban mondjuk, mert ha nem tudunk együtt érezni a társunkkal, akkor segíteni sem tudunk neki. Megoldási módokat könnyû tanácsolni, ha konkrétan eszünk ágában sincs segíteni és kiutat is tudunk kapni, ha ránk hárulna a segítség.
Vagy ígérjük, hogy segítünk, majd így, meg úgy köznyelven: "verjük a szánkat", és amikor segíteni kell, finoman "lerázzák" az illetõt, hogy majd még beszélünk errõl…és elfelejtik, hogy valamikor nekik is bizony jól jött a segítség. A segítõkészség és együttérzés abban nyilvánul meg, hogy valóban együtt érzünk az árvákkal, együtt gyászolunk a gyászolókkal, együtt örvendünk az örvendezõkkel, és segítünk a rászorulókon. Segíteni valakin, akinek a pénz italra, cigire kell, és nem arra, hogy a gyerekeinek eledelt vegyen, az már nem célszerû. Segíteni egy sok gyerekes, nélkülözõ családon, egy jó tanulón, akinek a szüleinek nincs lehetõsége tovább taníttatni, az már jó cselekedet.
Sokszor az iskolás gyerekeken túlzottan sokat segítenek szüleik. Pl. a tanulásban, vagy bármiben.
Elkel a segítség, de mégis jobb, ha magától tanul meg valamit, magától jön rá sok mindenre, még ha kis kinlódással is, mert így könnyebb lesz neki felnõtt korban is megküzdeni a nehézségekkel.
A segítõkész emberekkel ellentétben léteznek csaló emberek, hajlamosak vagyunk csapdába esni, mert jönnek ilyen-olyan hivatalos papírral ilyen meg olyan beteg gyermek megsegítésére kérni, és közben szélhámos emberekrõl is lehet szó. Aki ilyent képes cselekedni, és nem való, az már aljas cselekedet. Láthatjuk, hogy a segítség is lehet jó vagy rossz irányú is. De késõbb úgy tapasztaljuk, valahányszor az emberi aljasság támad, rögtön jelentkezik az emberi segítség is. A hamis, kétszínû életre, a képmutatásra, a látszatdolgokra nem lehet építeni. Bármennyire fájdalmas és kegyetlen ezt az utat járni, mégis csak a segítõkészséget érdemes választani. Legtöbbször gyámoltalanabb a segítõ szándék, mint az aljasság, bátortalanabb, tétovább, lassabban indul, de a jó szándék mindig célba ér!
"Egy bölcs ember úgy éli az életét, hogy cselekszik, nem pedig a cselekvésrõl gondolkodik" (Carlos Casteneda), és akkor a sikerélmény elõbb-utóbb elérkezik. Összeállította: Antal Izabella (folytatjuk)




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 886. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.