Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2014.05.02.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 870. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2014.05.02. Magazin

Uzonka-fürdõi történetek

Sokan gondolunk vissza nosztalgiával az Uzonkafürdõn eltöltött szép és kellemes idõkre, amikor a gyógyító fürdés mellett az ózondús levegõt is élvezhette a gyógyulásra és pihenésre vágyók sokasága. Sajnos minden már a múlté, manapság már csak a romokat látjuk. Mi, idõsödõ erdõvidékiek, szinte szégyelljük a fürdõ jelenlegi állapotát, s mikor esetleg külföldrõl hazalátogató vendégeink kívánságára, meglátogatjuk azt, nem érnek véget a mentegetõzések. Pedig megvannak a felelõsek a mai áldatlan állapotokért is. Sajnos mindenki másra próbálja hárítani azokat.
Éppen kezembe került Veres Ferenc néhai tanár úr monografikus emlék írása, amely UZONKA-FÜRDÕ címet viseli. Ajánlom a kedves olvasóknak elolvasásra. Ebben a tanár úr levéltári adatokra támaszkodva leírja a fürdõtelep 1927-beli újjáépítését. A területet, magát, Mária Terézia adományozta jutalmul Barót, Bodos, Nagybacon, Málnás, Zalán és Oltszem lakóinak, mert, ezekbõl, a helységekbõl nagyszámú önkéntes jelentkezett a Székely Határõrségbe.
1927. május 6-án a Nagybaconi Uzonkafürdõ bizottsága biztosítja Barótot, hogy a fürdõfelépítés fele része, 3/6-od része Baróté, 1/6-od Nagybaconé, 1/6-od Bodosé, 1/6-od Oltszemé. Költségterv másolatban csatoltatott. Így álltak a dolgok akkor. Lehetett, kérem, megvalósítani akkor is sok hasznos dolgot. De, ahhoz jó egyetértés szükségeltett, nem elvtelen okoskodás. Manapság is példát vehetnének a közbirtokosságok az elõbbiekben leírtakról. Lenne már helyreállítva megint a fürdõhelység, mert igényelnénk nagyon a gyógyulást nem csak mi, erdõvidékiek, hanem más tájakról, gyógyulni idesereglõ emberek is.
Térjünk át valami vígabb dolgokra. Legelõször gyermekkoromban voltam Uzonkában. Ott akkor rokonaim laktak, s náluk töltöttem egy hetet. A fürdõtõl nem messze laktunk, s én kíváncsi gyermek lévén, mentem egyedül is, kísérettel is a fürdõre bámészkodni. Sok volt még akkor is a fürdõvendég, pedig augusztus vége felé járt az idõ. Ezt onnan tudom, hogy ott tartózkodásom alatt a Szerelem Völgyében egy fél véka mogyorót gyûjtöttem. Semmi bajom nem esett, egyetlen egyszer zuhantam le a csihányos bozótba, úgy három méter magasból, de a sok szederinda és csihány annyira kifogott, hogy a földet el sem értem. A sok csokros mogyoró annyira csábított, hogy két kézzel nyúltam utána, s megfeledkeztem a fogódzkodásról. Talán negyedikes lehettem, régen volt az bizony.
Ugorjunk egyet az idõben elõre. A múlt század nyolcvanas éveiben szokás volt május elsejét, de még inkább, augusztus 23-át Uzonkafürdõn tölteni. Szólt a jó zene, fürödtek az emberek, ki a meleg-, ki a hideg fürdõben. A villákban pezsgett az élet. Az ott nyaralókon kívül ilyenkor rengeteg volt az egy napot ott töltõ, pihenésre és szórakozásra vágyó erdõvidéki vagy más tájakról jövõ ember. Augusztus 23. nagy ünnep volt régen. Mi, mezõgépészek is, ha lehetett, igyekeztünk az aratással végezni arra az idõre, mert az ünnepet szabadon szerettük volna tölteni. Sokszor sikerült arra végezni, s abban nagyon besegítettek nekünk a pártvezetõk és az aktivisták, akik sokszor a még viaszérésben lévõ gabonát is lecsépeltették. Nem számított, hogy a gabona tönkremegy.
Valamelyik augusztus 23-án családostul én is ott voltam, rokonokkal, barátokkal együtt. Egyik rokonunk nyaralójába kaptunk engedelmet letelepedni. Vígan voltunk, jól éreztük magunkat. Sült a flekken meg a mititei, jó pálinkánk, borunk és sörünk több a kelleténél. A feleségek látván, hogy a férfi gárda igen nagy lendülettel nekiveselkedett az ivásnak, gyorsan sütötték a flekkent, nehogy a drágalátos uraságok elterüljenek az éhség miatt. Nem lett semmi baj, mert hála Istennek, mindenkinek olyan jó étvágya volt, hogy öröm volt nézni, ahogy eszünk. Lejár az evés. Mondja az egyik koma, hogy jót tenne mindenkinek, ha egy cseppet megmártóznánk a hidegfürdõben. A mondást tett követte. Két komám már a vízben volt, én is oroszkodtam arrafelé, de egy cseppet irtóztam a hideg víztõl. Megállok a medence szélén, bámészkodok, de vettem észre, hogy a vízben lévõ komáim igen-igen suterálnak, s hát már jönnek is kifelé. Erre én kitaláltam a tervüket, megelõzve azt, beugrottam a vízbe, de alig tudtam lélegzetet venni, olyan hideg volt a víz. Kellemesen telt el az idõ, másnap megújult erõvel folytattuk a munkát. Szép idõk valának.
Kitalálják, miért írtam le ezeket. Hogy ösztönözzem a közbirtokosságok vezetõségét, lépjenek már valamit a fürdõtelep mihamarabbi mûködõképessé tétele érdekében.
Tisztelettel: Egyed Béla gépészmérnök




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 870. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.