Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2013.10.25.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 844. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2013.10.25. Magazin

Kóborló kutya história régen

Napjainkban a lakósságnak a legnagyobb része szenved a kóborló ebek miatt. A törvényhozók az állatvédõkkel hadakoznak, mi légyen itt a teendõ. Valahogy pedig meg kell oldani ezt a kényes kérdést, mert már emberi áldozatok is estek a város vagy községvezetõk tehetetlensége miatt. Vajon, emlékszik-e még az idõsebb korosztály arra az idõre, amikor egy egyszerû falusi bíró a községvezetõ tanáccsal döntést hozva, a kóborló ebek sorsát megoldotta. Néhai idõs emberek meséltek nekem ilyen történeteket. Történt, hogy az egyik faluban kezdtek elszaporodni a gazda nélküli kutyák. Mentek is a falusi bíróhoz panaszra az emberek. Csináljon már valamit, mert ezek az ebek nem csak csordahajtáskor vannak kint az utcán, hanem fényes nappal is, s ha nem ügyel az ember, a lába szárába bele is kapnak. Történt bizony harapásos eset, s a balesetet szenvedett személy a kutya gazdáját fenyegette megbicskázással, habár valójában csak sejtette, kié lehet a jobb sorsra érdemes kóborló kutya. Igyekeztek bíró uraimék valamit kieszelni, tanácskoztak eleget. Végül megszületett a döntés. Pedig sem a falusi bírónak, de a tanácsosainak, fõleg, nem volt hat elemi osztálynál több befejezett tanulmánya. Mégis hoztak döntést, mégpedig jót. A hivatalos határozat elsõ része így szólt: a kutya likát mindenki dugja bé (ti. a kerítésen vagy a kapu alatt), akinek a kutyáját a sintérek befogják, kutyánként tíz pengõt köteles befizetni az államkasszába; akit rajtakapnak, hogy a kutyáját készakarva kicsapja az utcára, büntetése ötven pengõ legyen. Ezeket, a törvényeket érvénybe léptették, s ezzel nagyot csökkent a kóbor kutyák száma, sokakat leszégyenítettek a falu elõtt, s azután jobban odafigyeltek a dolgokra. A sintér szót régebben egy csepp lenézéssel, talán megvetéssel ejtették ki az emberek, mert ilyen mesterségre nem akárki adta a fejét. Pedig a munkájának eredményeképpen a kóbor ebek problémája meg volt oldva. Jómagam emlékszem, gyermekkoromban jöttek Bodosba is ilyen emberek, kóbórral fedett szekerekkel, amiken vasból készült ketrecek voltak. Azokba rakták a befogott gazdátlan ebeket. Persze, ezek az úgynevezett eb begyûjtõk legtöbbször kolduló, a társadalom szélére sodort emberek voltak. A sintér által befogott ebet a gazdája általában, szégyenletében azonnal kiváltotta, s hazavitte, és azután ügyelt, hogy a drága négylábú kedvence többé ne tudjon megszökni hazulról. Akkor is történtek azonban olyan esetek, amikor néhány elcsatangolt kutya balesetet szenvedett, megmérgezték, vagy más módon kivégezték õket. Mi lett ezekkel? Akkoriban még léteztek a községek külsõ határában, a fõúthoz közel az un. dögházak. Oda vitték az elhullt állatok tetemeit. Jött egy zárt rakfelületû teherszállító autó, amelyik felvontatta az elhullt állat tetemét az autóba. A szappangyárnak vitték. A múlt század hatvanas éveiben jött egy törvény, miszerint egy gazdaságban egy kutyánál többet nem szabad tartani. Voltak évente kijelölt napok, amikor a kutyafelesleget a hivatalosan kijelölt vadászok, megfelelõ helyen, lelõtték. Az ebeket a kivégzõ helyre a gazda volt köteles odavezetni. De bizony voltak akkor is már nagy kutyák, akik fent éltek az országháztartásban. Azokat bezzeg nem tudta befogni a sintér.
Tisztelt eb tartó gazdák! Fogjunk össze, ne engedjük kóborlásra szeretett kutyáinkat. Ennyi gazdátlan kutya nem lenne, ha évekkel ezelõtt megszavazták volna a megfelelõ törvényt. A falusi bírók, most polgármesterek, tegyék a feladatukat. Ne kelljen, azt mondjuk, polgármester úr, tegyen már valamit, mert megesznek a kutyák.

Egyed Béla




<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 844. lapszám "Magazin" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.