Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2010.12.10.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 695. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2010.12.10. Sport

Tények és tévhitek a törpeharcsáról
Erdõvidék horgászkultúrájában nem mindennapos a törpeharcsa miatti bosszankodás, aggodalom, hiszen vidékünkön még nem szaporodott el, sõt van horgász, aki még nem is látott, fogott. Aki azonban kimozdul telepített, fizetéses tavakra, biztosan találkozott már a kis bajszossal. Mivel az elmúlt horgász idényben egyre többet hallani, hogy vidékünkön itt-ott törpeharcsát fogtak, nem árt ha ismerkedünk vele picit. Visszajelzések alapján a bölöni tavakban és a baróti Nagyerdõ alatti Keleti tóban fogtak törpeharcsát gyakrabban. A törpeharcsa (Ameiurus nebulosus, korábban Ictalurus nebulosus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozó faj. Észak-Amerikában õshonos, de mára  Európa szinte valamennyi országában megtalálható. Vaskos testû, a fején felülrõl, a farokrészén oldalról lapított hal. Feje nagy, hátrafelé egyenletesen emelkedõ, orra hosszú, a szeme kicsi. Szája széles, állkapcsain sûrû sorokban parányi kefefogak ülnek. Fölsõ és alsó állkapcsán egyaránt 4-4 bajuszszál foglal helyet. Rövid, 6-7 osztott sugárral támasztott hátúszója elején egy igen hegyes, kemény csonttüske van, és ehhez hasonló csonttüskét találunk a mellúszók elején is. A tavak óriási hányadán komoly gondok vannak a törpeharcsa-túlszaporulattal. Sok helyen szinte lehetetlen olyan csalit rakni a horogra, amit e tengerentúlról származó jövevények ne támadnának. Hatalmas egyedsûrûség, széles skálán mozgó táplálkozás, mélyre nyelt horog, fájdalmasan szúró tüskék az uszonyokban. Miközben emiatt bosszankodunk, nem árt tudni, hogy az utóbbi idõben félelmetesen elszaporodott hal nem azonos azzal, amely négy-öt évtizeddel ezelõtt lakta vizeinket. Korábban a barna törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) volt tömeges, ma viszont a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) képviseli a családot. A két faj között igen kicsik, szinte árnyalatnyiak a különbségek, életformájuk pedig szinte azonos. Bár a törpeharcsák esetében az egyedenként lerakott ikra mennyisége nem nagy, a szülõpár által felügyelt fészekben rendkívül magas a kelési arány. Ezt követõen a szülõpár felügyeli és rajban tartja az ivadékot, amely csak hosszú idõ után oszlik fel. Mindez többé-kevésbé ismeretes a horgászok számára. Ugyanakkor kevésbé tudott, hogy a törpeharcsáknak tulajdonított ikrapusztító hajlam nem fedi a valóságot. Példának okáért kívánkozik ide, hogy a bodorka, a dévérkeszeg, az ezüstkárász és számos más, úgynevezett békés hal sokkal nagyobb ikrapusztító, mint a törpeharcsák. Õshonos halaink állományára nem ezáltal gyakorolnak káros hatást, hanem a táplálékkonkurencia révén. A törpeharcsa-ivadék fenéklakókat, rovarlárvát, alacsonyabb rendû rákokat és növényi részeket fogyaszt. Ugyanazt, amit a ponty, a compó, a kárász. Az elõállt helyzetet bonyolítja, hogy mind a tájidegeneknek, mind az õshonosaknak az évnek egyazon szakaszában van szüksége ugyanarra a táplálékra. Ebbõl a versengésbõl vesztesként mindenkor az õshonosak kerülnek ki, és ha ivadékuk a vegetációs idõszak végéig nem ér el bizonyos testméretet, képtelenek át telelni. A törpeharcsák kártétele ezáltal sokkal nagyobb, mintha valóban ikra- és lárvafalók volnának. Úgyszintén komoly gondot jelent, hogy a falánk jövevényeknek vizeinkben nincs számottevõ természetes ellenségük. Akváriumi kísérletek során kimutatták, hogy a csuka a rendelkezésre álló takarmányhalból a törpeharcsát csak végszükség esetén támadja.    Tényleges természetes ellenségük mégis van. Vírusról van szó, melynek mibenléte körül továbbra is szakmai viták folynak. Feltételezik, hogy fajspecifikus vagy családspecifikus nyavalyáról van szó, amely csak a fekete és a barna törpeharcsa teljes állományát támadja, a többinek (harcsa, pettyes harcsa, afrikai harcsa) csupán egyedeit. A törpeharcsák hosszú idõn át tömör rajokban tartózkodása is elõsegíti a kór terjedését. A zárt vizekben történõ tavalyi törpeharcsa-pusztulás a HVA–1-es (Herpesvirus ameiurus 1) vírusnak tulajdonítható. A szárnyra kelt híresztelések, melyek szerint ezt a vírust szervezetten vetették be, valótlanok. A törpeharcsák európai telepítésének története számos zavaros részletet tartalmaz. Feltételezik, hogy a megrendelõnek pettyes harcsát mutattak, de törpeharcsát adtak el. A történet ugyanis ötkilósra növõ halat emleget, a törpeharcsák viszont õshazájukban nem tudják ennek felét sem elérni. A barna törpeharcsa a 19. század hetvenes éveiben került Európába a franciák révén, a fekete törpeharcsát viszont az olaszok importálták, és onnan 1980-as évek elején került hazánkba. Nem árt tudni, hogy Olaszországban étkezési halként nagyra becsülik, a negyedkilósak magasabb piaci árat érnek el, mint a pisztráng. Halgazdasági tartása az északabbra fekvõ területeken, így felénk sem, nem vált be. A 15 Celsius-foknál hidegebb vízben növekedése lelassul, súlygyarapodása gyenge, ezért tenyészideje több évig is tarthat. Horgászok körében a törpeharcsa nagyja, ellentétben a közutálatnak örvendõ aprajával, megbecsült zsákmány. A zsinóráztatók megfigyelték, hogy a rajt terelõ termetes szülõpár könnyen kifogható még akkor is, ha alig kétarasznyi vízben tartózkodik.
             A Szeresztõk


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 695. lapszám "Sport" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.