Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2010.09.24.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 684. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2010.09.24. Művelődés

 Az ajtókat csendben mindig becsukják. A hûtõszekrénnyel kíméletesen bánnak. Ha a szék nem áll milliméterre pontosan, kézzel igazítják a helyére. Autóbuszra várakoztunk egy korai hajnalban szállodánk halljában. Folyt az élet. A személyzet takarított géppel, kézzel. Volt idõm és kinéztem magamnak egy eldugott helyet, kíváncsi voltam rá, hadd lám, oda benyúlnak-e, ott lesz-e takarítás? Bizony ott is pontosan elvégezték. Nincs felületesség, hanyag mozdulatok. Nincs fölényeskedés, de van szolgáltatás, van szolgálat. A személyzet tagjai mindnyájan tudnak angolul. Azt hiszem még oroszul is eligazodnak. Õk rengetegen vannak, „mint az oroszok”, s velük úgy hallottam, nyelvükön értekeztek.
Az idegenvezetõk mûveltek, pontosan ismerték Egyiptom történelmét. Készségesek voltak mindenben. Felkínálták segítségüket. Az emlékhelyeken a nagy tömegben fenn állott az eltévedés veszélye. Ennek elkerülésére azt tették hogy õk mentek elõl, magasra tartottak egy zászlócskát, vagy valami rendkívüli botot, mi ezt figyeltük, tolakodtunk, bujkáltunk, de mindig sikerült együtt maradnunk. Késés, rendkívüli eset a jó idegenvezetõknek köszönhetõen sohasem történt. Végül szó szerint ideiktatom az öt napról írt naplójegyzetemet: „Ötödik napunk pihenõnap. Itthon vagyunk Hurghadában. Jó ebéd után azzal a gondolattal mentem le a tengerpartra, hogy ma nem lépek egy helyet kettõt. Így csináltam. Pohár vörös bor mellett sokáig néztem a tengert. Utána egy félszigetnek a déli partján mentem végig. Apró szürke rákok milliói éltek itt. A homokos parton kb. két méterre a víz szélétõl lyukakat ástak, innen bújtak elõ. Rajokban futottak a víz szélére, valószínû táplálkozni. Általában rajban mentek egyik helyrõl a másikra. Egyik helyen kis gyermekek szedték össze õket lapátkáikkal. Mozgásukon nagyon nevettek. Orosz gyermekek voltak. A félsziget északi partján már nem éltek rákok. Ide medúzákat vetett ki a tenger. Egy-egy megpróbált megmozdulni, mások megadták magukat sorsuknak. Valószínû az élõket a dagály visszasegítette a tengerbe.
Maga a tenger a szélén még nagyon sekély, talán az egy métert sem éri el. Bennebb kékké válik a színe párhuzamosan a parttal. Itt azt mondják egybõl 40 méteres mélységûre vált. A víz csodálatosan tiszta. Olyan tisztaságú, mint a bibarcfalvi ásványvíz. Sokkal tisztábbnak ítéltem meg a baróti csapvíznél.
A tengerparton faágyacskák, rajta gyönyörûen lebarnult emberek. Mindenféle sétálgató párok. Idõsebbek kézen fogva, meglöttyent idomokkal, de összefogózásukból nézésükbõl látszik a szeretet. A fiatalok összeölelkezve. Tökéletes, barna testalkattal. Többször megállva, csókot váltva. Róluk az látszik, hogy náluk még az erotika az elsõdleges. Ezeket látva az emberben felébred a múlt. Néhány pillanatig elgondolkodik az életébõl eltelt szép napokon és felsajog az egyedüllét. De hát tovább kell menni. Én is tovább mentem. A partról a tenger fölött kb. 500 méteres fahíd épült azoknak, akik száraz lábbal akarják szemlélni közelrõl a tiszta kék vizet. Ezen mentem végig, közben figyeltem a száguldozó motorcsónakokat. 
Bereczki László 
 folytatjuk



<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 684. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.