Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2008.10.31.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 586. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2008.10.31. Közélet

Beszterce – ez a közel 90 ezer lelket számláló város a Kárpátok gyűrűjében, hegyek közé ékelődve, nyolc évszázadon át volt az egyik legszebb és leggazdagabb szász települése Erdélyben. Ez a vidék Szent István felosztása alapján Doboka vármegye volt, kis Dobó után, aki Szent István unokája volt. E királyi birtokra telepítették a szászokat, akik a mai Németország, Hollandia, Belgium és Luxemburg területén a 12.-13. századra virágzó települések ezreit hozták létre. Kitűnő földművelők, merész harcosok, szorgalmas mesteremberek és felülmúlhatatlan borászok lettek. A gyakori háborúskodások miatt azonban gazdaságai 8km hanyatlásnak indultak. Ebben a helyzetben keresték fel őket III. Béla (1172-96) királyunk megbízott emberei, hogy Erdély „megműveletlen és lakatlan” területeire hívják őket és olyan kedvezményeket ígértek, amelyeket örömmel elfogadtak. Több ezer család döntött az óhaza elhagyásáról. A hosszú útra alaposan fel kellett készülni. A bőséges termés betakarítása után, kora ősszel, papjaikkal és tanítóikkal együtt keltek útra. Ló – és ökörvontatású nagy szekereikre minden szükségeset fel kellett málházniuk: munkaeszközöket, kézi szerszámokat, vetőmagot és életnek valót, állataiknak takarmányt, ruha- és ágyneműt, valamint családtagjaikat. A szászok erdélyi hazájukban nem keveredtek az itt talált őshonos lakossággal. A magyar királyok újabb és újabb adománylevelekkel nagyon sok jogot, kiváltságot és kedvezményt biztosítottak a szász települések polgárainak, akik szorgalmas munkájuk után Erdélyben is vagyonosodtak, bár itt is sok veszedelmet kellett átvészelniük, például a tatárjárást. A feljegyzések szerint, a tatárok 1241 április 2-án feldúlták és kirabolták Besztercét, a lakosság nagy részét lemészárolták, 3014 keresztény öltek meg, a mesterembereket rabszolgaként Tatárországba hurcolták.
A város túlélte a tatárjárást és újjá éledt. A 14. század elejére Beszterce rendezett városképet mutatott. Felépült az új templom és a torony számára egy nagy és egy kis harangot rendeltek Segesvárról. Később a várost kőfallal kerítették, bástyákkal, védett kapukkal és vizesárokkal próbálták védelmezni. S mivel a városban nagy lett a zsúfoltság, emeletes házakat kezdtek építeni. Mindig volt működő iskolájuk, ahol csak fiúk tanulhattak, latinul, oktatóik papok voltak.
Buda eleste (1541) és a török térfoglalása ketté szakította Magyarországot. Az északi rész Habsburg Ferdinánd császárnak esküdött hűséget – a besztercei szászok is Ferdinánd-pártiak lettek. Ennek ellenére 1601 márciusában nagy örömmel és uralkodónak kijáró tisztelettel fogadták Báthory Zsigmondot, akit erdélyi főnemesek hívtak meg a fejedelmi trónra. A beszterceiek „árulásának” híre hamarosan eljutott Giorgio Básta császári generálishoz, aki megtámadta Besztercét 1602. január 30-án. A város felkészült a védelemre, melynek vezetői Vitéz Miklós kolozsvári ispán és Nagy Bertalan kapitány voltak 200 székely katonával. Básta serege vallon (francia) és hajdú (magyar) zsoldosokból állt. A vezér felvonatta ágyúit a várossal szembeni dombra és megkezdődött az ostrom. De a közel 5000 fős lovastüzér és gyalogezred többszöri támadásai sikertelennek bizonyultak és kénytelenek voltak meghátrálni. A városi tanács a győzelem ellenére, félt, hogy az ostrom sokáig el fog húzódni és fegyverszünetet kért Bástától – hiába tiltakoztak a várvédő székely katonák és a céhmesterek. Básta rettenetes feltételeket szabott: a város fizessen 30 ezer aranyat hűtlensége és szószegése miatt, a várvédők azonnal hagyják el a várost, az elvonulás esetére salvus conductus-t, vagyis sértetlenséget ígért nekik. A város magyar helyőrsége és a magyar nemesek családjai katonás rendben a Korház kapun át távoztak. A sor élén harci paripákon három magyar tiszt lovagolt. Vitéz Miklós, Nagy Bertalan és Bogáti Mihály, őket követte a 100 székely lovas majd a 200 gyalogos masírozott, őket követte a szekér karaván a családtagokkal. A generális megdícsérte a székely katonákat hősi ellenállásukért!
Miután a csapat átkelt a Sajó fahídján, az erdő rejtekéből kitörtek Básta zsoldos haramiái és felkoncolták a fegyvertelen katonákat, a nemesek feleségeit és lányait kirabolták, majd meztelenre vetkőztetve szétkergették őket. Kevesen élték túl ezt a szőrnyű mészárlást. Ma Beszterce központi temetőjében, egy üres sír felett emlékoszlop int tiszteletadásra, melyet a város magyarsága állított és ahová ilyenkor Halottak Napján, a költő szerint:
„Álljatok meg egy pillanatra, egy emlékező percre
álljatok meg létért rohanó, siető emberek!
A kegyelet virágait ma letenni itt kell,
e jelképes sír felett.
Gyertyákat gyújtani, vértanú lelkük üdvéért
egy imát mondani itt kell... most lehet!”
  Szlenka Aranka ny. tanárnő


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 586. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.